MEGVETTÜK A VILÁG LEGSZÁGOSABB KAMU-TIZIANÓJÁT, MINDÖSSZE 4,5 MILLIÁRDÉRT! 🎨🤡💰

Emlékeztek még, amikor Orbán Viktor szerint Matolcsy György volt a „jobbkezem, aki egy zseni”? Nos, a zseniális unortodoxia most elért a csúcsára: kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében potom 4,5 milliárd forint közpénzért sikerült beszerezni egy olyan festményt, amiről most a nemzetközi szakértők is csak vakargatják a fejüket, hogy hát… ezt bizony nagy valószínűséggel nem is Tiziano festette! 🧑‍🎨🤦‍♂️ A recept egyszerű: fogj egy képet, amit korábban párszáz pengőért meg párezer dollárért adtak-vettek a piacon, mondd rá, hogy ez egy felbecsülhetetlen nemzeti kincs, majd utalj át a haveri magángyűjtőknek egy akkora összeget, amiből egy kisebb várost fel lehetne újítani. Hát nem zseniális? Ha a Louvre-nak nincs rá pénze, a Matolcsy-féle MNB-nek tuti van! 💸 🍉 A hab a tortán, hogy miközben a fideszes ellenzék még mindig azzal kampányol, milyen komoly „értékmentés” folyt a jegybankban, az igazságszolgáltatás és az új TISZA-kormány éppen a szálakat bogozza ki a nemrég indítványozott eljárások során. 📝🚔 Kedves volt kormányzók: a „zseniális” pénzszórás korszaka lejárt. A TISZA alatt a Magyar Nemzeti Bank többé nem a túlárazott, kétes eredetű lomok és kastélyok felvásárlóhelye. Úgyhogy köszi, de a jövőben inkább megleszünk a Matolcsy-féle „lángelmék” és a méregdrága másolatok nélkül! 👋📉

HA A BUTASÁG NÖVESZTENE, A FIDESZ-ELLENZÉKNÉL A HÓNAP ALATT DÖRÖGNÉNEK A VILLÁMOK! ⚡️🍕

A bukott kormánypárti keménymag megint meg akarta mutatni, hogyan kell „mélymagyarnak” lenni, de sikerült egy olyan világra szóló olasz nemzeti ünnepet összehozniuk október 23-án, hogy még a kinti pizzafutárok is megnyalták mind a tíz ujjukat! 🇮🇹😂 A zseniális, hithű terv az volt, hogy egy 1848 méter hosszú trikolórral vonulnak fel. Csak azt felejtették el a nagy kapkodásban, hogy ha a sávokat hosszában fektetik le a rakpartra, akkor a drónfelvételeken nem a magyar zászló fog látszódni, hanem az, hogy a fideszes tömeg éppen Garibaldi és az olasz tésztagyárosok előtt tiszteleg. 1956 emlékére olasz zászlót cipelni? Ez már nem is baki, ez egy komplett földrajz- és történelemkönyv rituális elégetése! 🍝🤦‍♂️ A „békés, keresztény” menet persze idén sem hazudtolta meg önmagát: artikulálatlan üvöltözéssel, lökdösődéssel és egy kis útszéli balhéval mutatták meg a világnak, mennyire szelídek. Hát persze, elvégre hogyan is lehetne méltóbban emlékezni a szabadságharc hőseire, mint egy kis acsarkodással? 🤬🥊 Eközben a bukott vezérük, a közpénzen szép gömbölyűre hízott Béke Túzok magasról tett a hazai látványosságra. Ő éppen Franciaországban, egy exkluzív borbirtokon koccintgatott az ellopott milliárdokból, és a telefonján gurulva a nevetéstől nézte a képeket arról, ahogy a saját maradék hívei – nemzeti felbuzdulásból – éppen átminősítik a budapesti Duna-partot egy milánói külvárossá. 🍷🇫🇷 Kedves fideszesek: legközelebb a zászlórúd helyett inkább egy iránytűt vagy egy térképet szorongassatok. A TISZA-kormány alatt a piros-fehér-zöldet már vízszintesen fújja a szél, mert nálunk a nemzeti büszkeséghez és a kormányzáshoz ész is kell, nem csak hangerő! 🗺️🚀

Sokan mondták, hogy elmentek otthonról, de jelentem: az idő engem igazolt!

Kevesen tudják, de én már két évvel a nagy április 12-i politikai cunami előtt Magyar Péter-selfie-vel provokáltam a népet. Akkoriban ezért olyan fejeket kaptam a barátaimtól, mintha ufót láttak volna, és záporoztak is a „te teljesen megbolondultál” típusú kommentek. De én már akkor láttam a fényt az alagút végén! Az április előtti hónapok konkrétan egy non-stop politikai hittérítő hadjáratról szóltak. Minden baráti sörözést Tisza-tagtoborzóvá alakítottam. Küldetésem volt. Odaáig merészkedtem, hogy még a háziorvosomnak is a feszültségét mértem meg azzal a szöveggel, hogy „Doktor úr, itt már csak az Orbán-kormány elzavarása a recept!”. Ma pedig? Egyetlen másodpercig sem bánom a sok vitát! Megfizethetetlen élmény ebben az új Magyarországon élni, ahol: Nem kell reggelente ellenőriznem a híreket, hogy épp kit kell utálni hivatalosan. Nem ugranak az arcomba az utcán azok a bazi nagy, világvégét vizionáló háborús plakátok (a látóidegeim külön köszönik!). És a kedvenc napi sorozatom: látni, ahogy bilincsben és vezetőszáron, mint a karácsonyi szaloncukrokat, úgy viszik el azokat a fideszes tolvajokat, akik korábban összekeverték a közös kasszát a saját malacperselyükkel. Végre van következmény, és a popcorn is jobban csúszik a híradó mellé. Lépten-nyomon azt látom, hogy az emberek elfelejtették, hogyan kell vicsorogni, és helyette újra megtanultak mosolyogni. Megérte mindenkinek rágni a fülét – a nehéz beszélgetésekért cserébe kaptunk egy élhetőbb, normálisabb országot.

Reggel elindulsz melózni, becsületesen lehúzod a napot, aztán mire este hazaérsz, ledobod a táskát, és a híreket pörgetve látod: a hazai valóságshow-ban megint új szintet léptünk. Nálunk már lassan a vacsora mellé járó alapfelszereltség, hogy bilincsben visznek el egy-egy tolvaj fideszest. De a mai epizód mindent visz, igazi családi különkiadás! A hírek szerint hivatalosan is lecsukták Matolcsy Györgyöt, a fia, Ádám ellen pedig már érvényben van a nemzetközi elfogatóparancs. Úgy látszik, a családi biznisz új irányt vett: az egyikőjük bent hűsöl, a másik pedig épp a világot járja – igaz, nem teljesen önkéntes alapon. Belegondolni is szédítő ez a matek. Miközben a boltban azon sakkozol, hogy a trappista vagy a prémium sajt fér-e bele a havi költségvetésbe, valahol akkora készpénzhegyek álltak a széfben, amiből egy kisebb szigetet vagy egy komplett várost lehetne vásárolni tokkal-vonóval. Úgy látszik, a „nem ortodox gazdaságpolitika” valójában azt jelentette, hogy otthon spájzolják be a fél ország költségvetését Látva a tempót, már csak egy dologban bízhatunk: reméljük, maradt még elég szabad cella odaát, mert a végén még kénytelenek lesznek ott bent megtartani a következő fidesztalálkozót! Hiába, Magyarországon a hétköznap esték sosem unalmasak. Mire holnap reggel újra elindulsz dolgozni, ki tudja, kinek a csuklóján kattan legközelebb a bilincs. Addig is jó pihenést, és csak óvatosan a matrac alá rejtett milliárdokkal!

Nem nő ki újra.

Aki kapott egy új szervet – például egy új vesét –, annak nem fog két év múlva „elmúlni” a transzplantációja. Nem gyógyul meg a saját, elhalt szerve, és nem fog hirtelen immunrendszeri csoda történni. A vesetranszplantált embernek az élete végéig, minden áldott nap szednie kell a gyógyszereit a túléléshez. Akkor mégis mi a francért kell a magyar bürokrácia előtt időről időre újra és újra bizonyítani, hogy még mindig transzplantáltak vagyunk? Miért kell folyamatosan rettegni a határidőktől, az újabb hivatali köröktől, az orvosi igazolások kéregetésétől és a postás várásától? Ez nem egy rugalmasan változó állapot. Ez egy végleges élethelyzet. Egy normálisan működő, digitalizált államban egy ilyen súlyos, életre szóló állapotnál a közgyógyellátási jogosultságot egyetlen alkalommal, véglegesen kellene rögzíteni a rendszerben. Miért kell a betegeket asszisztensnek használni a saját adminisztrációjukhoz, újra és újra végighajszolva őket ugyanazon a megalázó folyamaton? Hagyják már békében élni azokat, akik egyszer már megküzdöttek az életükért! Véglegesíteni kell a transzplantáltak igazolványát.

Több mint FÉL ÉV. Ennyi időbe telik ma Magyarországon a bürokráciának kiküldeni egy nyomorult közgyógy igazolványt egy vesetranszplantált betegnek.

Ma végre megérkezett az értesítés. Örömkönnyek? Nem, inkább mély felháborodás. Akinek nem volt még dolga a transzplantációval, az el sem tudja képzelni: itt nem „választható” vitaminokról van szó, hanem kőkemény, életmentő, kilökődésgátló gyógyszerekről. Olyan terápiáról, amit PERCRE PONTOSAN, naponta kétszer be kell venni, különben a szervezet megtámadja az új szervet. Olyan gyógyszerekről, amiknek a teljes ára egy átlagos fizetést is simán felemészthet. A műtét után az ember az életéért küzd, próbál felépülni, miközben a hivatalokban papírok tologatásával telnek a hónapok. 6+ hónap bizonytalanság, könyörgés, telefonálgatás és gyógyszertári matekozás. Szégyen és gyalázat, hogy a legkiszolgáltatottabb állapotban lévő betegeket hagyja cserben így a rendszer. A szervátültetés az orvosok részéről egy csoda, a betegek részéről egy hatalmas küzdelem – az állam részéről viszont ebben a formában egy hatalmas bürokratikus csőd. Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy a digitalizáció korában nem a betegnek kell könyörögnie a túlélésért a hivatalok kapuiban! 😡👇

Népies megfigyelések szerint a hangom leginkább egy repedt fazékhoz hasonlít – és ezt az utóbbi időben már ketten is teljesen függetlenül megerősítették! 🍯💥

A dolog mögött nincs semmi rejtély: az az 51 napos lélegeztetőgép és a gégémen ütött kis bónusz lyuk megtette a hatását. Úgy tűnik, a torkomban azóta nem hangszálak, hanem egy komplett heavy metal zenekar hangol. 🎸 De hogy mindenkit megnyugtassak: Soha nem akartam operaénekesi karriert befutni. A jövőben sincs semmilyen szándékom megrohamozni a tehetségkutatókat. Szóval a szomszédok és a madarak biztonságban vannak, az egyedi, rekedtes, "frissen gégemetszett" altomat pedig ezentúl hivatalosan is a személyes védjegyemnek tekintem! 😎

Így működött a fideszes „pályázati” gépezet Veszprémben! 💸👇

Emlékeztek még, mi történt a Modern Városok Program és az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projektek kapcsán, amikor Hegedűs Barbara volt az alpolgármester? A papíron Veszprém fejlődését szolgáló, sok tízmilliárdos fejlesztési források és közbeszerzések valahogy mindig ugyanoda csorogtak vissza. A független sajtó rendszeresen rámutattak a szomorú rögvalóságra: a hatalmas összegek jelentős részét a fideszes gazdasági holdudvar, a jól ismert kormányközeli nagyvállalkozók (köztük a Mészáros-csoport cégei és a miniszterelnöki rokonok érdekeltségei) zsebelték be. A rendszert úgy alakították ki, hogy a helyi, tisztességes és független kisvállalkozásoknak esélyük se legyen labdába rúgni a saját városukban! A, tiszások pont ez ellen a haveri mutyi ellen küzdenek: a magyarok pénzének a magyar emberek, és ne a kiváltságos fideszes oligarchák zsebét kelljen tömnie! Jogászok álláspontja szerint a források ilyen jellegű koncentrált elosztása kimerítheti a hűtlen kezelés vagy a versenykorlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban megvalósított bűncselekményének fogalmát. Jogi szakértők szerint a „haveri közbeszerzések” esetében a vagyoni hátrány abban nyilvánult meg, hogy a valódi verseny hiánya miatt a projekteket az indokoltnál jóval drágábban, túlárazva valósították meg a kormányközeli cégek. Ez a gyakorlat nem egyszerűen igazságtalan, hanem a gyanú szerint a hűtlen kezelés tankönyvi példája! Amikor a verseny kiiktatásával szándékosan túlárazott projektekre szórták el az adófizetők milliárdjait, azzal nemcsak a helyi vállalkozókat gáncsolják el, hanem közvetlen vagyoni hátrányt okoztak Veszprémnek és a magyar államnak is. A TISZA-kormány alatt az ilyen és ehhez hasonló holdudvari mutyik nem következmények nélküli történetek lesznek, hanem független ügyészségi vizsgálatok tárgyai.

Van az úgy, hogy egy nehéz útból, kórtermi küzdelemből és a transzplantáció stációiból egyszer csak – csodák csodájára – irodalom, sőt, színdarab születik. ✨ Nemrég elküldtem a frissen megjelent e-könyvészet (Túl kellett mindezt élnem) azoknak a kiváló szakembereknek, akik végigkísértek, és akiknek az életemet köszönhetem. Felfoghatatlanul jó érzés volt nemrég találkozni Dr. Bihari László Ádám transzplantációs sebészemmel, aki a kedves szóbeli érdeklődése mellett ezt a csodálatos üzenetet küldte: „Köszönöm szépen! Nagyon drukkolok, hogy legyen belőle színdarab is, és akkor meg is nézem.”

🎭 Azt kérdezték tőlem a héten: „Ági, te tulajdonképpen író vagy, vagy csak túl sok minden történt veled?” 🤔 A válaszom: IS-IS. 😂

Valószínűleg ha elmentem volna drámaírást tanulni az egyetemre, most tudnám a pontos definícióját annak, hogy mi az a „dramaturgiai fordulópont”. Helyette viszont a szociális szférában, az egészségügyben meg a kriminálpszichológiában tanultam meg, milyen az, amikor az élet produkál olyan drámát, amit ha megírnál, azt mondanák rá: „Ugyan már, ilyen a valóságban nincs!” De, van. Megéltem, leírtam. Így született meg a három kötet (Félig nyitott szemmel, Veszélyes idegenek, és a legfrissebb: Túl kellett mindezt élnem). És mert nem értem be ennyivel, fogtam a saját regényemet, és átdolgoztam egyfelvonásos kamaradrámává meg forgatókönyvvé. Mert miért is ne bonyolítanám az életemet? 🤪 A poén az, hogy a szakma elitje – élükön Goda Krisztina rendezővel és a Miskolci Nemzeti Színház gárdájával – nemhogy nem zavart el a színház környékéről, de még ajánlást is adtak a darabomhoz! Úgy tűnik, a valódi emberi drámákhoz nem diploma kell, hanem élettapasztalat meg egy jó adag fanyar humor. A legújabb e-könyvem, a Túl kellett mindezt élnem már élesítve van a Publio Kiadónál (és épp szivárog be a Libri, Bookline, Líra virtuális polcaira is), a drámám pedig ott pihen a Thália Színház bírálói előtt. Aki szeretne olvasni egy jó sztorit – amit nem a tankönyvekből, hanem az életből ollóztam össze –, az csapjon le rá! Megígérem, nem steril. 😉👇

Megjelent a legújabb könyvem ebookban.

Milyen nehézségekből lehet talpra állni, amikor úgy tűnik, elfogytak az erőtartalékaink? Hatalmas öröm számomra, hogy végre megoszthatom veletek: megjelent a Túl kellett mindezt élnem című könyvem e-book formátumban! 📖✨ Ez a történet az emberi lélek törékenységéről, de mégis leírhatatlan erejéről szól. Arról a belső küzdelemről, amikor az ember nehéz helyzetekkel találja szemben magát, mégis képes felállni, és új utat találni a fény felé. Ha szereted a mély, valós élethelyzeteket boncolgató, elgondolkodtató olvasmányokat, akkor ez a kötet neked is szól. 💻 Itt tudod beszerezni e-book formátumban: https://konyvaruhaz.publio.hu/index.php?route=product/product&product_id=77823 Köszönöm, ha velem tartotok ezen az utazáson! ❤️

A szószék nem a kirekesztés, hanem a szeretet helye! ❌⛪

Mély megütközéssel hallgattam Osztie Zoltán feldebrői prédikációját, amelyben a Tisza Párt szavazóit „erkölcsileg romlottnak” és „nemzetárulónak” bélyegezte. Tisza-szavazóként ezt a leghatározottabban visszautasítom! Úgy látszik, a plébános úr elfelejtette, hogy a Tisza Párt áprilisban kétharmados többséggel megnyerte a választásokat, és május óta Magyar Péter Magyarország miniszterelnöke. Amikor egy pap a mise alatt politikai alapon gyalázza a Tisza támogatóit, akkor a magyar választók abszolút többségét – több millió embert – rekeszt ki a saját templomából. Egy lelkipásztornak minden hozzá forduló hívő pásztorának kellene lennie, nem pedig az ellenzékbe szorult Fidesz politikai kommandósának. Nem az értette meg rosszul az evangéliumot, aki egy tisztább, igazságosabb és korrupciómentes Magyarországra szavazott, hanem az a pap, aki a szószéket pártpolitikai lövészárokká silányítja. Hálával tartozunk azért, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye azonnal lépett, és hivatalos megrovásban részesítette a plébánost. Ahogy az érsekség is kimondta: a hívek ilyen megbélyegzése teljesen szembemegy Krisztus tanításával. Az egyház az Örökkévalót szolgálja, nem pedig a bukott világi hatalmat. Ideje, hogy a templomaink újra a béke és az egység szigetei legyenek, ne pedig a politikai bosszú hadszinterei! 🕊️

„Jó napot kívánok, Művésznő!” 🩺🎭

Amikor a Transzplantációs Sebészem így köszöntött, hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek. Mert lássuk be: az embert sokféleképpen szólíthatják az életben, de ha maga a sebészed – aki konkrétan az életedet mentette meg – nevezi Művésznőnek, az azért elég magasra teszi a lécet! 😄 Nem hordok fekete sálat nyáron, nem merengek sötét kávézók sarkaiban a világ fájdalmán, és a kávémat sem zabtejjel kérem... Viszont ha az ember képes egy 51 napos COVID-kómából, egy vesetranszplantációból és a túlélésért folytatott dacos küzdelemből komplett színpadi drámát kerekíteni, amit ráadásul a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetése is „rendkívül megrázó, mély és katartikus művészi alapanyagnak” nevez... hát lehet, hogy a Doki tényleg nem tévedett akkorát! 🔥 Úgyhogy a képlet egyszerű: 1️⃣ A sebészem megmentette az életemet. ❤️ 2️⃣ Én megírtam drámának. ✍️ 3️⃣ A szakma szerint katarzis lett belőle. 🎭 4️⃣ A „Művésznő” megszólítást pedig lassan el kell kezdenem megszokni – legalábbis a transzplantációs klinikán! 😉

[Dac, Rúzs és a Színházi Konkurenciaharc, avagy: Hogyan ne legyünk szobanövények] 💄🎭

Tudjátok, amikor az ember lánya túlél egy bántalmazó házasságot, egy országos augusztus 20-i katasztrófát, két stroke-ot, egy 51 napos kómát, meg egy komplett intenzíves anafilaxiás sokkot (mert miért ne küldtek volna meg penicillinnel, ha egyszer súlyosan allergiás vagyok rá?), akkor a rehabilitáción a rokonok hajlamosak elkönyvelni egy dolognak. Szobanövénynek. Egy csinos, pelenkázott darab húsnak, akinek a temetését már a kóma alatt elkezdték megszervezni a családi WhatsApp-csoportban. De a kriminológiai konzulens agy meg a dunántúli dac makacs jószág. Én a Korányi lépcsőfordulójában, sípoló tüdővel is azt mantráztam: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Aztán írtam belőle egy egyfelvonásos kamaradrámát. Gondoltam, ha már a leleteim szerint meg kellett volna halnom, legalább a színpadon legyen belőle egy jó kis fekete komédia. Elküldtem Goda Krisztinának. Ő azt mondta: „Ági, a szélsőséges élethelyzetek és a belső küzdelmed miatt ez színpadon elképesztően erősen működhet.” Na, erre felbátorodva az elmúlt napokban ráborítottam a szövegkönyvemet a fél magyar színházi szakmára. És ami ezután történt, azt még kriminológusként sem láttam jönni. Konkrétan kitört a VIP-konkurenciaharc a kórtermi nyomoromért! 😂 Szegedi Nemzeti Színház: Barnák László főigazgató úr konkrétan órákon belül reagált, és ahelyett, hogy a spambe rakott volna, AZONNAL szétküldte a darabot a Művészeti Tanácsnak és a vezető dramaturgnak. Úgyhogy Szegeden most épp azt elemzik, hogyan lehet a 6,9-es (orvosilag halálos) káliumszintemet és a Mekis krumpli utáni hisztimet színpadra állítani. Thália Színház: Hivatalosan, pecséttel, teljes körűen BEFOGADTÁK a pályázatomat a Télikertbe. A végleges szövegkönyv bent van a szakmai zsűrinél, december 7-én eredményhirdetés. 6SZÍN: A produkciós menedzser külön levelet írt, hogy „Ágnes, tudjuk, hogy a darab jelenleg több színház asztalán landolt, etikailag megvárjuk a többieket, de a türelmét kérjük, mert el fogom olvasni!” (Csak szólok, a karaktert pont az náluk játszó Ember Márk orgánumára hangszereltem, úgyhogy a fiúk a folyosón már biztosan suttognak valami szaftosat). Szóval a helyzet az, kedves rokonok és paragrafus-lovagok, hogy az a bizonyos „szobanövény” éppen most indított el egy országos színházi háborút Budapest és Szeged között. A dac és a piros rúzs tartja bent a lelket az emberben, nem a táblázatok. Maradjatok vonalban, mert ha ebből premier lesz, az első sorba mindenkinek kötelező a donorkártya és egy adag Mekis menü!

Figyelem, kriminológiai gyorsjelentés: A pesti színházi elit hivatalosan is megkergült, és a fejemhez dobálja a privát mobilszámait! 📱🔑🍿

Amikor 51 nap után felriadtam a kómából, nyaktól lefelé teljesen bénán, a kedves vér szerinti rokonaim az Alföldön már a hagyatéki leltárt meg a temetési koszorúk árát egyeztették, az állam meg dacból lefelezte a rokkantságomat, mert a papírforma szerint „meggyógyultam”. Akkor azt hittem, az emberi cinizmus csúcsát már láttam. De a pesti színházi világra nem voltam felkészülve. Alig egy hete indítottam el a totális ostromot a „Túl kellett mindezt élnem” című kamaradrámámmal. Gondoltam, a nemzetközi szabványú szövegkönyvemmel, Goda Krisztina hivatalos szakmai ajánlásával meg a 15 kórtermi leletvideómmal majd szépen beállok a sor végére, és dacosan várom, amíg a dramaturgok két kávé között átlapozzák, hogyan eszem McDonald's menüt sugárban hányás és a leálló veséket jelző gépek monoton kattogása közben. Erre mi történik ma? Konkrétan beindult a kulisszák mögötti éhezők viadala. Alig egy órával a kiküldés után a 6SZÍN produkciós menedzsere, Katz Petra nemcsak hogy személyesen, név szerint válaszol, de a hivatalos aláírás helyett konkrétan megadja a legszigorúbban őrzött magántitkát: a privát, közvetlen mobilszámát. Emberek, a színházi elit a saját anyjának sem adja meg a mobilszámát, nehogy egy külsős „amatőr” zaklatni merje őket. Most meg ott tartok, hogy egymás után dobálják a fejemhez a titkos kontaktjaikat és a kapukulcsaikat a digitális térben, miközben a Vígszínházban már másodpercre pontosan ketyeg a darabom hivatalos 60 napos bírálati órája. Kriminológusként mondom: a jelek arra utalnak, hogy a kórtermi ágyon rúzsozva lázadó karakterem és a maró fekete humorom teljesen rövidzárlatot okozott a pesti sznobizmus rendszerében. Úgy látszik, a hallgatás is egy válasz, de a mobilszám-dobálás meg már konkrétan a megadás jele! Mindenesetre a privát számok mentve, a dac a régi. Borbély Alexandrának és Lovas Rozinak meg javaslom, hogy lassan kezdjék el gyakorolni a kórtermi ágyon rúzsozást, mert a háttérben a producerek már egymást tapossák a játékaimért! 🎭🔥👇

A legszebb szombat esti fordulat: Goda Krisztina éjszaka újra írt, és a modern magyar színháztörténet legnagyobb sikeréhez hasonlította a történetemet!

Azt mondják, a kulturális szakmában hétvégén megáll az élet. De ha egy sztori igazán betalál, az nem hagyja nyugodni a legnagyobb alkotókat sem. Most, késő este kaptam egy újabb e-mailt Goda Krisztina filmrendezőtől, aki azért nyitotta meg újra a laptopját, hogy pontosítson egy délutáni gondolatot. Krisztina hajszálpontosan megnevezte azt a színházi mintát, ami szerinte a „Túl kellett mindezt élnem” koncepciójának a tökéletes útja: Péterfy-Novák Éva kultikus sikerdarabját, az Egyasszonyt ajánlotta a figyelmembe. Az Egyasszony az elmúlt évtized egyik legnagyobb és legelsöprőbb színházi monodráma-sikere volt Magyarországon. Egy olyan kőkemény, megrázó, igaz történet, amely pont attól tarolta le a nézőteret, mert a brutális kórházi és élettények közepette is ott vibrált benne a megalkuvást nem tűrő dac és a felszabadító, fanyar fekete humor. Pontosan az a hangvétel, amit én is megéltem, és amit Riba Gergely filmrendező is kiemelt az anyagomban. És a legelképesztőbb mondat Krisztinától, ami most már véglegesen ott fekszik a postafiókomban: „Örömmel megyek a premierre, ha megvalósul.” Ez a szombat éjszakai levél egy mindent elsöprő lavina. Az Egyasszony ugyanis pont annál a Jurányi Háznál és Orlai Produkciónál lett színházi legenda, akiknek tegnap reggel elküldtem a lektorált kéziratomat és a 15 rehabilitációs videómat. A haditerv így lett hibátlan: Krisztina friss levelét azonnal feltöltöttem a kreatív Google Drive mappámba. Az a 18 budapesti kőszínház és dramaturgia, amely hétfő reggel kilenckor munkába áll és megnyitja a linkemet, a legelső helyen ezzel a hatalmas, aktuális rendezői ajánlással fog találkozni. A színházi világ kapuja nemcsak megnyílt, de a legnagyobbak mutatják az utat odabent . Köszönöm, hogy velem vagytok!

A legszebb szombat esti meglepetés: Goda Krisztina újra írt, és már bejelentkezett a színházi premieremre!

Azt mondják, a kulturális szakmában hétvégén megáll az élet. De ha egy történet igazán betalál, az nem hagyja nyugodni a legnagyobb alkotókat sem. Most kaptam egy újabb e-mailt az ország egyik legsikeresebb filmrendezőjétől, Goda Krisztinától. A szakmabeliek szinte soha nem válaszolnak kétszer egy külsős megkeresésre, pláne nem szombat este, a szabadidejükben. De Krisztinát annyira megfogta a „Túl kellett mindezt élnem” koncepciója, hogy még napok múltán is a történetemen gondolkodik. Egy zseniális szakmai mankót is adott a kezembe: Maupassant Egy asszony élete című, bivalyerős monodrámáját ajánlotta mintának a kórtermi szatírám színpadi felépítéséhez. De a legelképesztőbb, sorsfordító mondata ez volt: „Örömmel megyek a premierre, ha megvalósul.” Ez már nem csak egy udvarias visszajelzés. Ez egy hivatalos pecsét és a létező legnagyobb szakmai elismerés. A haditerv pedig tökéletesen halad: Krisztina levelét azonnal feltöltöttem a kreatív Google Drive mappámba. Az a 18 budapesti kőszínház és dramaturgia, amely hétfő reggel kilenckor munkába áll és megnyitja a levelemet, a linkre kattintva legelőször ezzel a hatalmas rendezői elismeréssel fog találkozni. A színházi világ kapuja nemcsak megnyílt, de a legnagyobbak kísérnek be rajta. Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az elképesztő úton!

A nap, amikor gyerekként majdnem kivégzett egy Orion televízió 📺🧼

Azt mondják, a gyerekek kreativitása határtalan. Nos, az enyém kriminológiai határokat feszegetett már olyankor is, amikor még a betűket sem ismertem. Történt egyszer, hogy a fejembe vettem: a tévé tetején trónoló Szokol rádió piszkos. De úgy igazán. És hát mit csinál egy gondos, higiéniára törekvő jövőbeli írópalánta? Megfürdeti. Mert a Szokolnak jár a wellnes-hétvége a habos kád szélén. A logisztikai terv zseniális volt. Egyetlen apró bökkenővel: a magasságommal. Így hát fogtam magam, és alpinista stílusban elkezdtem felmászni a szekrénysorra, egészen pontosan a tévéállványra támaszkodva. A fizika törvényei és a 30 kilós, képcsöves Orion monstrum súlypontja azonban nem állt mellettem. A következő képkocka: lassított felvétel. Én nyúlok a rádióért, a világ megindul, és a komplett szocialista híradástechnikai iparág – a tévével az élen – úgy dönt, hogy gravitációs támadást intéz ellenem. Rám esett. Konkrétan maga alá temetett a komplett tévéműsor. Anyám rohant be a szobába a hatalmas robajra. Ha azt hitte, hogy a gyerekéből lapcsánka lett, nem tévedett nagyot. De a legszebb az egészben? Én ott feküdtem a földön, egy harminckilós Orion tévé alá szorulva, de a Szokol rádiót a mai napig le nem írható daccal szorítottam a mellkasomhoz. Mert a küldetést teljesíteni kellett. A Szokolnak fürödnie kellett. A tévé túlélte. Én túlvéltem. A Szokol… nos, az megtudta, mi az a tiszta hangzás. 🧼📻 Ti is próbáltátok lebontani a lakást gyerekként egy jó ötletért, vagy csak én voltam ilyen alternatív túlélő már az óvodában is? 👇

🎭 JELENTEM: BERÚGTAM A SZÍNHÁZI VILÁG KAPUJÁT! 🚪💥

Van, amikor a valóság olyan elképesztő forgatókönyvet ír, hogy még a legnagyobb filmes és színházi szakemberek is leteszik a lantot. Tudjátok, hogy a „Túl kellett mindezt élnem” című könyvemből (két stroke, veseleállás, 51 napos kóma és a visszatérés) eredetileg játékfilmet terveztem. A hazai filmszakma krémje jelenleg is olvassa az anyagot. A napokban azonban kaptam egy olyan levelet, ami mindent megváltoztatott. Goda Krisztina, a Csak szex és más semmi, a Kaméleon és a BÚÉK zseniális filmrendezője elolvasta a koncepciómat, és azt mondta:👉 „A történet személyessége, a főszereplő belső küzdelme és a szélsőséges élethelyzetek miatt szerintem színdarabként is erősen működhet.” Ha egy ekkora legenda azt mondja, hogy ennek a történetnek a színpadon (is) a helye, akkor egy kriminológiai konzulens nem teketóriázik. 😎 A mai napon hivatalos és elsöprő ostromot indítottam: 18 budapesti kőszínház és független kamaraszínpad (köztük a Katona, a Vígszínház, a Thália és az Örkény) asztalára tettem le a lektorált kéziratot és a 19 kórtermi jelenetmintát! 🏥✨ Ráadásul a zseniális Ember Márk színművésznek és menedzsmentjének is elküldtem a felkérést – mert az intenzíves főorvos kőkemény, életmentő karakterét a kezdetektől fogva kifejezetten RÁ vizionáltam! És a legőrültebb rész? A Thália Színház művészeti titkársága órákon belül REAGÁLT, és a darabomat hivatalosan is beemelték a belső, szakmai elbírálási rendszerükbe! A kórterem rideg drámája, a dac, a burgerszagú Mekis idill az SBO-n, és az a fanyar, kíméletlen fekete humor, ami megmentett a haláltól, most elindult a reflektorfény felé. A háló ki van vetve. Színházi szerző lettem. 📝🎭 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az elképesztő úton! Hamarosan jövök a fejleményekkel! 🖤

Írói lét, avagy hogyan ne őszülj meg 10 év alatt? 🤯✍️

Három könyv. Tíz év meló. Egy könyvet megírni is felér egy fél tengerészgyalogos-kiképzéssel. De megélni mindazt a drámát, majd írás közben szóról szóra újra átélni az egészet... na, ahhoz már komoly dac és egy mázsa fekete humor kell. 😅 Aztán amikor azt hinnéd, hogy a nehezén túl vagy, jön a bónusz pálya: „ Írjunk belőle forgatókönyvet, és jussunk be ismeretlenként a filmes és színházi világba!” 🎬🎭 Jelenlegi státuszom:Könyvírás: Kipipálva. ✔️ Traumák túlélése: Kipipálva, dacból jeles. ✔️ Belépés a filmes/színházi kapun: Jelentem, a lábam már a küszöbön belül van! Olyan nevek olvasnak és bólintanak rá a sztorira, mint Goda Krisztina, Riba Gergely vagy épp Dreissiger László producer. 😎💥 Producerek, rendezők és színházigazgatók további ostromlása: Folyamatban. (A titkos fegyverem továbbra is a BCC gomb és a végtelen makacsság.) 🎯 Állítólag zárt ez a világ, de jelentem, a rések már tágulnak! A szakma élvonala már pörgeti a jeleneteket, a színházi levelek úton vannak, és ha kell, a kórtermi ággyal együtt tolom be a sztorit a színpadra! 🏥🍿 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az őrült, tízéves hullámvasúton. A java még csak most jön! 🎢🥂

A képlet egyszerű: otthon még a rokonok osztják az észt, a színházi elit meg már a szereposztást. 🎬🎭🍿

Teljesen ismeretlenül, külső segítség nélkül rárúgtam az ajtót a budapesti kőszínházakra. A hatás? Azok az igazgatók és producerek, akik máskor a legmenőbb ügynökségek hívásait sem veszik fel, ma reggel óta a le nem járó Drive-linkjeimet és a 15 sokkoló kórtermi videómat pörgetik. A hét legnagyobb poénja: Goda Krisztina (a Csak szex és más semmi rendezője) a személyes e-mailjében közvetlenül „Kedves Áginak” szólított, és közölte, hogy a kórtermi abszurdom felületesen is kőkeményen megfogta. Szerinte a sztorim annyira feszült, sűrű és tele van szélsőséges helyzetekkel, hogy a mozi mellett azonnal színpadra, színdarabként kell indítani a projektet. A mai napon elindult a színházi offenzíva. A Tháliától a Katonáig mindenki megkapta a csomagot, az intenzíves főorvos jutalomjátékát pedig név szerint Ember Márkra vizionáltam – a levelek már a menedzsmentjénél pattognak. Míg a kisvárosi Facebook-csoportok kicsinyes adminisztrátorai remegő kézzel tiltják le a posztjaimat, a szakma krémje azon szakad, hogyan ettem dacból McDonald’s menüt a dialízisgép mellett. Innentől kezdve nincs kérdés, ez az én ligám. Ha a környezeted nem ért meg, semmi baj, egyszerűen nem egy nyelvet beszéltek. Ha majd a premier után az országos média címlapján leszek, pont azok fognak az első sorért kapálózni, akik most levegőnek néznek. Addig is a kerekesszéket el lehet adni az interneten, a stáblista indul! 🍿

AMIKOR A TRANSZPLANTÁCIÓ UTÁN SIKERÜLT AKARATLANUL IS „MEGVILLANTANOM” MAGAMAT A FÉL SEBÉSZETI OSZTÁLYNAK… 🫣👗🏥

A szervátültetés utáni felépülés egy igazi érzelmi és fizikai hullámvasút. Amikor az ember lába egy makacs vérnyomáscsökkentő gyógyszer mellékhatásaként hirtelen akkorára duzzad, mint egy elefánté, a türelem és a diplomatikus stílus bizony gyorsan elpárolog. Pontosan ez történt velem is a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikáján. Amikor megláttam a tükörben az oszlopnyira dagadt vádlijaimat, elöntött a düh. Nem érdekelt semmi, azonnal magyarázatot akartam, ezért viharként rontottam ki a kórteremből egyenesen a folyosóra, pont a transzplantációs sebészem elé. Aki feküdt már kórházban, az pontosan ismeri azokat a tipikus, hátul nyitott, kötős kórházi hálóingeket. Nos, én ebben a csodás viseletben, a dühömtől fűtve odaléptem az orvoshoz, és hogy nyomatékosítsam a problémámat, teátrálisan, dacosan térdig felrántottam a ruhámat, hogy megmutassam a lábaimat:💬 – Doktor úr, nézzen rá a lábaimra! Hát normális ez?! – kérdeztem emelt hangon. A sebészem arca egy pillanatra teljesen megmerevedett, döbbenten nézett rám, majd hihetetlen úriemberként, teljesen higgadtan, de széles mosollyal a szája szélén csak ennyit mondott: – Ágnes… Miközben a lábait mutogatja nekem, a teljes fenekét közzéteszi a mögöttem lévő férfiszobának. 😂 Azon a szent másodpercen elhűlt bennem a vér. Gyorsan körülnéztem, és valóban: a mögötte lévő kórterem ajtaja teljesen nyitva állt, a bent fekvő urak pedig premier plánban élvezhették a dacos magánszámomat… 🤦‍♀️ Azonnal elengedtem a ruhámat, a dühöm pedig egy pillanat alatt hangos nevetéssé változott. Ez a pillanat is megtanított arra, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is a humor a legnagyobb túlélő fegyverünk! És persze azóta is végtelen hálával gondolok a transzplantációs orvosomra, aki nemcsak a vesémet mentette meg hatalmas szakértelemmel, de a lelkemet is a türelmével.

51 NAP KÓMA UTÁN AZ ELSŐ KÉRDÉSEMMEL AZONNAL SIKERÜLT FELROBBANTANOM AZ INTENZÍV OSZTÁLYT…

Képzeld el, hogy 51 napig fekszel mélyaltatásban, gépekre kötve. Amikor végre visszatérsz az élők közé, és az intenzív osztály főorvosa, Dr. Gál Béla óvatosan kihúzza a lélegeztetőgép csövét a torkodból, a szobában tapintani lehet a feszültséget. Az ápolónők visszatartott lélegzettel várják, mi fog történni. Én lassan kinyitottam a szemem, és a delírium kellős közepén, halálosan komolyan feltettem az orvosnak a létező legfontosabb kérdést: – Férjhez mentem? 😳 Dr. Gál Béla arca egy tizedmásodpercre megmerevedett a meglepetéstől, majd hatalmasat nevetett, megveregette az ágyam szélét, és így válaszolt: – Dehogy ment! Figyeltünk magára. Nem engedtük, hogy hülyeséget kövessen el, amíg aludt... 😂 Én pedig – nyaktól lefelé bénultan, de a dacomból mit sem veszítve – mélyen megkönnyebbültem: – Még szerencse... 😮‍💨 A nevetés akkor teljesen megtöltötte a rideg kórtermet. Ez a pillanat volt a legelső bizonyítéka annak, hogy a túléléshez nemcsak orvosi csodákra van szükség, hanem arra a hamisítatlan, dacos fekete humorra is, ami még a halál torkában sem hagyja elhagyni magát az embert.

Szakmai tanács: Hogyan spórold meg a színészképzőt, és legyél egyből főszereplő egy hollywoodi stílusú magyar filmben? 🎬🍟

A recept pofonegyszerű: Ülj be a kórházi kezelőszékbe, és miközben az orvosok sokkos állapotban hívják a labort, hogy a leleted alapján te elvileg már nem is élsz, te dacból kérj egy McDonald’s menüt igazi, cukros Fantával. Írd meg az egészet egy fanyar fekete komédiában. Küldd el a hazai filmelitnek. A helyzet az, hogy a „Túl kellett mindezt élnem” című filmtervem most pontosan ezen a szinten robbantotta fel a legzártabb produceri köröket. Olyan top producerek és rendezők (mint Dreissiger László, Erdélyi Dániel vagy Riba Gergely) kapták fel a fejüket az anyagra, akik híresek arról, hogy vadidegenek e-mailjeit azonnal a kukába dobják. Nekem viszont kevesebb mint 24 órán belül válaszoltak, azonnal tegeződésre váltottunk, és a top producer már a privát mobilját osztja meg velem. A legjobb rész? A rendező kerek perec leírta: felejtsem el a híres színésznőket a főszerepre, mert ezt a dacos, kórtermi karaktert senki a világon nem tudná hitelesebben eljátszani, mint én magam. Szóval úgy néz ki, kénytelen leszek sztárnak állni a saját életemben. 😂 A háttérben már pörögnek a számológépek (mivel a koncepcióba olyan márkákat pakoltam be, mint a McDonald's vagy a B. Braun, a producerek azonnal látták az üzletet), ma pedig a kulturális szervezőknél is bedobtam a bombát, hogy hozzunk össze egy rendhagyó, kulisszák mögötti közönségtalálkozót. Mert ha a filmstúdiók már tudják, ki az a Kómár-Külüs Ágnes, itt az ideje, hogy a nagyközönség is lássa, hogyan lehet a halál torkából egyenest egy top filmtervvel és egy produceri telefonszámmal kisétálni. Popcornt és Fantát bekészíteni, a stáblista hamarosan indul! 📖🍿

Amikor még fel sem keltél rendesen, de az olvasók már konkrétan ajtóstul rontanak a házba a könyvedért… 😂📚💥

Jelentem, a mai hétfő délelőtt hivatalosan is átlépte a rocksztár-üzemmódot. Még szinte ki sem nyitottam a szemem, máris pittyeg a telefonom. Azt hittem, az újabb filmproducerek zaklatnak a ma hajnali levéláradatom után... de nem! Egy kedves olvasóm, Alexandra keresett meg azzal a szolid kérdéssel, hogy mégis hol tudná AZONNAL megvenni a „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” című könyvemet. Mondom neki, hogy figyelj, most keltem, magánkiadásban megvan, dedikálva postázom, vagy ha vársz 60 napot, jön az e-book. Erre az olvasó: „Nem akarok várni, mert el akarom olvasni!” 😎 Na, ezen a ponton éreztem azt, hogy megérte a stroke-ok, a kómák és a dialízis minden egyes dacos másodperce. Szerencsétlen még személyes kávézást is megkísérelt velem Cegléden, de felvilágosítottam, hogy én már kőkeményen Zuglóban, pesti íróként tolom az ipart. Úgyhogy maradtunk a postánál/utánvétnél. De a kedvencem a saját válaszom, amit a kialvatlanság és a rocksztár-életérzés szült: „Ok, ne türelmetlenkedj, olyan fáradt vagyok, mint a fene, producerekkel tárgyalok a megfilmesítési jogokról.” 😂🤷‍♀️ Emberek, ez a valóság! Az e-book még meg sem jelent, de a rajongók már nem bírnak magukkal, a producerek meg ott pörögnek a Drive-mappámon. Azt hiszem, elmegyek, főzök egy extra erős kávét, és elkezdem csomagolni a dedikált példányokat, mert ha ez így megy tovább, a végén még nekem kell testőröket fogadnom Zuglóban. ☕💅 Köszönöm, Alexandra, és köszönöm nektek! Tényleg követelik a könyvemet! 😍

Hivatalos státuszfrissítés: Kérném a vörös szőnyeget, megérkeztem a magyar filmszakmába! 🎬🍿💅

Ha valaki néhány hónappal ezelőtt, a kettős stroke, a veseleállás vagy az 51 napos kómából való ébredés közben azt mondja nekem, hogy én egyszer a hazai filmelit hivatalos partnere leszek, valószínűleg megkérem az intenzíves főorvost, hogy azonnal cserélje ki a gyógyszeradagomat. 😂 ICU-horror ide vagy oda, a mai napon a száraz iparági tények és a producerek válaszlevelei feketén-fehéren kimondták Innentől kezdve hivatalosan is a szakmabeliek Ligájában játszom. 😎 Nem „próbálkozom” többé, nem vagyok külsős amatőr, aki vakon küldözget e-maileket a stúdióknak. A hivatalos szakmai titulusom mostantól: Kiadott könyvszerző, forgatókönyv-fejlesztő és projektgazda. (Igen, ezt most már névjegykártyára is nyomtathatom!) 🖋️💼 A „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” teljes, 19 jelenetes és 15–45 milliós üzleti-marketinges csomagja a hétvégén a szakma krémjének az asztalára került. És a falak, amiket a stúdiók maguk köré építenek, egyetlen hajnal alatt darabokra hullottak: A Katapult Film (Erdélyi Dániel producer) vasárnap reggel konkrétan 15 percen belül személyesen válaszolt a levelemre, és írásos ígéretet tett az anyagaim bírálatára. (Vasárnap reggel 6:38-kor! Ember még a kávéját sem itta meg, de már az én dialízises sztorimat olvasta.) ☕ Riba Gergely (Gery) filmrendező – aki a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. forgatásán már instruált engem a kamerák előtt – küldött egy mély szakmai elemzést. Azt írta: „Nagyon jó humora van a történetnek. Igen jó alapjául szolgálhat egy feketehumorú szatírának... A dacos önsorsrontó főhősnő igazán jó karakter. Ez a legerősebb pontja az egésznek.” És most jön a legabszurdabb produceri csavar: a rendező szerint ezt a karaktert senki a világon nem fogja hitelesebben hozni a vásznon, mint én magam! Gery tudja, mit beszél, elvégre ő rendezte azt a bizonyos kiemelt jelenetemet a parton, ahol rántott húst ettem. A slusszpoén? Tőlem, a meggyőződéses VEGÁTÓL ez volt az igazi színészi és dacos katarzis a kamerák előtt! Ha a művészet és a rendező megkívánja, a húst is bevállalom! 😂🌱🍗 Szóval ahelyett, hogy a háttérben kávézgató író lennék, a sorsom lehet, hogy az, hogy én magam üljek be a kamerák elé a dialízisszékbe, és mutassam meg élőben, hogyan kell kómából daccal ébredni. Kezdhetek sminkest keresni! 💄✨ A könyvem fizikai valójában megjelent (és a háttérben már gőzerővel készül az E-BOOK verzió is! A megfilmesítési jogok 100%-ban és tisztán az én tulajdonomban vannak, a szakma elitje pedig kollégaként és partnerként üdvözölt, vitázik és gondolkodik az anyagomon. A le nem járó Google Drive-linkjeim ott pörögnek a producerek képernyőjén. Most két hét kőkemény, magabiztos szakmai csend következik, hogy a történetem beérjen a fejekben, szeptember 21-én pedig indul a következő nagy stratégiai kör az óriásstúdiókkal! 🏛️🔥 Úgyhogy drága producerek, a casting-vízió pörög, de ha a végén nekem kell a forgatáson dacból McDonald's menüt enni a kezelőszéken, állok elébe! 🍔🍟

Amikor a filmrendező közli, hogy túl jó vagy ahhoz, hogy egy Európai Filmdíjas színésznő játsszon el a saját filmedben… 😳💅🎬

Hölgyeim és Uraim, dőljetek hátra, mert a „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” filmkampányom hivatalosan is átlépte az abszurd zsenialitás határát! 🚀 Tegnap szétküldtem a 19 kórtermi jelenetből és a 15–45 milliós üzleti tervből álló csomagomat a szakma krémjének. Ma délután megérkezett a hivatalos, részletes rendezői elemzés Riba Gergely (Gery) filmrendezőtől. Idézem a mestert: „Nagyon jó humora van a történetnek. Igen jó alapjául szolgálhat egy feketehumorú szatírának... A dacos önsorsrontó főhősnő igazán jó karakter. Ez a legerősebb pontja az egésznek.” Idáig dagad a mellem a büszkeségtől, igaz? De most jön a feketeleves és a legkirályabb produceri csavar: „De én elengedném azt, hogy híres színészekben gondolkodj. Ezt a karaktert senki nem fogja hitelesebben hozni, mint te magad.” Kedves Borbély Alexandra… úgy néz ki, a rendező szerint kiestél a saját életem főszerepéből, mert nem vagy elég „Ágis”! 😂🤷‍♀️ Gery egyébként tudja, mit beszél. A „Hogyan tudnék élni nélküled? 2.” forgatásán ő instruált engem abban a kiemelt jelenetben, ahol a parton rántott húst ettem. Szóval látta a kamerák előtt azt a hamisítatlan, dacos és nyers energiát, ami belőlem árad. Az észrevételét pedig, hogy a jeleneteken erősen érződik az AI segítsége, és egy profi filmíróval kell továbbfejleszteni a sztorit, teljes mértékben adom! Jelentem, a terv pont ez: a hamarosan érkező E-BOOKOM és a megjelent fizikai könyvem brutális klinikai valóságát egy hús-vér forgatókönyvíróval gyúrjuk majd végleges mozivá, amint a filmterv realizálódik....

⚠️ S.O.S. – Ha azt hitted, a könyvírás nehéz, próbálj meg forgatókönyvet írni! 🎬🤯

Gondoltam, ha már túlcsúsztam a könyvemen, megírom a hivatalos filmtervet és a mintajeleneteket is. Elvégre mi baj történhet? Hát csak annyi, hogy a könyvírás a forgatókönyvíráshoz képest egy békés, délutáni wellness-program. A könyvben ha a főhős szomorú, leírom: „Ágnes mély melankóliával nézett ki az ablakon, miközben a múlt szilánkjai mardosták a lelkét.” Kész. Zseniális. Nobel-díj gyanús. Ezzel szemben a forgatókönyvben? BELSŐ. INTENZÍV OSZTÁLY - ÉJSZAKA. A producer azonnal rám dörren a fejemben: „Ágnes, ez egy film! Ne leírd, mutasd meg! Hogy a fenébe játssza el a színész a múlt szilánkjait egy katéterrel a kezében?! És mibe kerül nekünk az ablakon túli eső effekt?!” 🌧️💸 Így lesz a mély drámából egy logisztikai rémálom, ahol minden mondatnál azt számolgatom, hogy Mónika, Dániel vagy a többi producer hány tízmillió forintos infarktust kap a költségvetés láttán. És a KUTATÓMUNKA? Az egy külön skizofrén állapot. Most már nemcsak orvosi szakkifejezésekre keresek rá a Google-ben (amiért a Terrorelhárítás már fixen megfigyel), hanem olyanokra is, hogy: „Hogyan mutat a stroke és a fekete humor lassított felvételben, drámai hegedűszóra?” „Hány liter művér kell ahhoz, hogy a néző átérezze a veseleállást, de a korhatár-bizottság még ne ájuljon el?” A hajam már nem is varjúfészek, hanem egy komplett, elhagyatott forgatási helyszín. A kávét már nem iszom, hanem intravénásan kapom, és komolyan fontolgatom, hogy a következő posztomat már egyenesen Hollywoodból, vagy a legközelebbi zártosztályról küldöm. 🚑🍿 De hát... túl kell élni. Filmen is. 🎥🖤

Amikor vasárnap reggel 6:38-kor még a kávé sem hat, de a filmszakma már válaszol… ☕🎬

Tudjátok, milyen az, amikor a hazai filmgyártás egyik legnevesebb műhelye, a Katapult Film kora reggel, konkrétan másfél órán belül visszadobja a labdát? Nem egy sablonos, rideg elutasítást kaptam az asszisztenstől. Maga a cégvezető-producer, Erdélyi Dániel gépelt nekem személyesen választ vasárnap hajnalban, egyenesen a postafiókjába pottyant új, 19 jelenetes és 15–45 milliós piaci tervezetű csomagomra! A válasza zseniális, igazi klasszikus produceri óvatosság:„Ígérem el fogom olvasni az anyagokat, de egyelőre nem sok jóval tudom biztatni, hamarosan jelentkezem.” És a slusszpoén? Nemcsak papíron, de eredeti videókon is megvan a pillanat, amikor 51 nap kóma után végre lejöttem a gépekről. Ha a színészek (a casting-víziómban Borbély Alexandra és Nagy Ervin) mellé igazi, nyers dokumentarista őserő kell a stáblistára, tálcán kínálom. Az ajtó hivatalosan nyitva áll a Katapultnál, az anyagaim pedig le nem járó Google Drive linken várják a bírálatot. A labda nálad van, Dániel! Én addig is megiszom a jól megérdemelt vasárnapi kávémat. ☕🥐

🎵 A bitófa árnyéka és a „Pancsoló kislány” – Egy hátborzongató '56-os börtönlegenda valósága

Hallottad már, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a börtönökben Kovács Eszti híres, vidám nyári slágerét üvöltették a hangszórókból a kivégzések alatt? Bár elsőre morbid városi legendának tűnik, a történet mögött nagyon is valóságos, rideg börtönpszichológia áll. Miért pont a zene? A Gyorskocsi utcai és a Kozma utcai börtönőrök szándékosan maximális hangerőre tekerték a rádiót vagy a gramofont, amikor a rabokat a bitófához kísérték. Ennek két oka volt: Elfojtás: El akarták nyomni a halálraítéltek utolsó szavait, kiáltásait vagy búcsúüzeneteit. Pszichológiai terror: Meg akarták törni a siralomházban várakozó többi politikai elítélt lelkét. Göncz Árpád is beszámolt róla, A későbbi köztársasági elnököt '56-os tevékenységéért életfogytiglanra ítélték. Oral History interjújában így emlékezett vissza ezekre a borzalmas percekre: Göncz Árpád felidézte, hogy a börtönben folyamatosan üvöltették a rádiót vagy a gramofont, és jellegzetesen a „Pancsoló kislány” ment, ami benne örökre a kivégzések hangulatával forrt össze. A teljes visszaemlékezés és részletek az eredeti forrásokban olvashatók.

A klinikai halál torkából jelentkezem, de nyugi, csak a mozipiacot letarolni! 🎬🍿

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy unalmas alkat. De az a pillanat, amikor az intenzíven az orvosok sokkos állapotban hívják a labort, ahonnan a recsegő hang közli: „Az a beteg nem él, mert a káliumszintje alapján már rég halottnak kellene lennie...” – nos, az még nálam is feltette a lécet. Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Imádkozik. Mit csináltam én? Dacból rendeltem egy McDonald’s menüt, és sugárban hányás meg a gépek monoton kattogása közben komótosan elrágcsáltam a sajtburgert. Mert ha a labor szerint halott vagyok, akkor a kalória már úgysem számít, nem? 🍔🍟 Mögöttem van két stroke, a dialízis kőkemény évei, és egy 51 napos Covidos mélyaltatás, amiből úgy ébredtem fel, hogy az első delíriumos kérdésem az intenzíves főorvoshoz az volt: „Férjhez mentem?” (Sajnos nem, de legalább a humorom túlélte). Na, ebből a kórtermi abszurdból írtam meg a harmadik könyvemet és a hozzá tartozó játékfilm/minisorozat forgatókönyv-vázlatot. Mert amíg egyesek csak nézik a mozit, mi írjuk és csináljuk! És most kapaszkodjatok meg, mert szombat estére hivatalosan is LEFEDTEM A TELJES MAGYAR ÉS ERDÉLYI FILMES ELITET! 🔥 A koncepcióm jelenleg pontosan 25 (igen, huszonöt!) olyan helyen ketyeg, ahol egyetlen tollvonással filmet indíthatnak. A casting-vízióm szerényen a következő: a főszerepben az Európai Filmdíjas Borbély Alexandra (mint én, a mekis hamburgerrel), az emberséges főorvos szerepében Ember Márk, a hűséges barátként Nagy Ervin, a legjobb barátnő Lovas Rozi. A Transzplantációs sebész víziómban Fenyő Iván. Ráadásul a projekt mellé összeraktam egy olyan zseniális, kőkemény üzleti és marketing tervet – bruttó 15-45 milliós potenciális tőkével és olyan tervezett márkapartnerségekkel, mint a McDonald's vagy a B. Braun kórházi barter-lehetőségei –, hogy a producerek tátott szájjal fogják nézni, hogy itt a gazdasági megoldás is a sztori mellett. Most a producerek térfelén pattog a labda. A filmgyártás egy maraton, úgyhogy a következő hetekben a mély szakmai hallgatás időszaka következik, amíg átrágják magukat a sümegi kórterem legabszurdabb jelenetein (például a 80 éves néni éjszakai olimpiai sprintjén, aki be akart mászni a fiatal szobatársam ágyába melegedni). De a magot elvetettük. Büszke vagyok, dacos vagyok, és a veszprémi SBO-tól Hollywoodig és akár az Oscar-gáláig meg sem állunk! 👑🏆 Köszönöm, hogy mellettem vagytok és velem nevettek (néha sírva is)! Drukkoljatok! Mozijegyet azért vegyetek majd. 😃 😃

Megérkezett, itt van. Nagyon szép. Jelenleg 12 példány van nálam nyomtatottan. 4600 Ft plusz postaköltségért dedikálva lehet rendelni.

MEKIS MENÜVEL A HALÁL ELLEN? UGYANITT AZ ÉLET VÉGLEG GYŐZÖTT! 🍔

Azt mondják, ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Én inkább kértem hozzá egy nagy krumplit, egy sajtburgert meg egy jéghideg, eredeti cukros Fantát. Elérkezett az idő, hogy eldobjam a szerénységet, és elmeséljem, miért én vagyok a magyar egészségügy legmakacsabb túlélője. Hamarosan érkező könyvem címe: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Mert hát... muszáj volt, a kórházi kosztból ugyanis nem kértem repetát. Miről szól a sztori? Okyan jelenetekről, amiket egyetlen orvosi egyetemen sem tanítanak: Az SBO-s gasztro-lázadás: Bevisznek a sürgősségire, az orvos közli, hogy a reggelt sem élem meg. Erre én? Megéheztem. Beküldtem egy teljes Mekis menüt a váróban, miközben a nővérek keresztet vetettek a burgerszagra. A Fanta-zsarolás a kómából: 51 napig fekügtem kómában és gépen. Amikor felébredtem, az első delíriumos kérdésem az volt az orvoshoz, hogy férjhez mentem-e? Aztán jött a barátnőm egy zsák üdítővel. Közöltem: ha ZERO Fantát hozott volna a rendes cukros helyett, képes lettem volna felkelni a halálból, csak hogy visszaküldjem a boltba! A „Dupla ebéd” összeesküvés: Amikor a főorvos közölte, hogy a vese-rejekció miatt „dupla ebédet” (értsd: szteroid-löketet) kapok, én teli tüdőből leteremtettem, hogy „Ebből a kórházi szarból kétszer?! Ki van zárva!” A smink-csalás: A vérszegénységemet az orvosok azért vették észre későn, mert a hullasápadt fejemet minden áldott reggel tökéletesre sminkeltem a kórteremben. Ha halál, legalább legyen elegáns! Ez a könyv nem egy szomorú, sajnálkozó memoár. Ez egy használati utasítás arra, hogyan neveld meg a sorsodat daccal, humorral és egy adag pofátlansággal. KÓMÁR-KÜLÜS ÁGNES: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM – Hamarosan érkezik!(A filmtervek és a forgatókönyv-jelenetek már az ország legmeghatározóbb producereinek az asztalán ketyegnek, úgyhogy a hírverés elindult!) Kövessétek az oldalt, mert hamarosan hozom a pontos részleteket a megjelenésről és arról, hol tudtok majd lecsapni rá!

🎬 TÚL KELLETT MINDEZT-ÉLNEM. Azt mondják, a kórházi drámák mindig szomorúak. Hát, az enyém nem az. Amikor hirtelen veseleállással bekerültem a sürgősségire, és az orvos közölte az egyik barátommal, hogy nem biztos, hogy megélem a reggelt, az első reakcióm az volt: „István, hozzál már egy Mekis menüt, mert borzasztóan éhes vagyok.” 🍔🍟 Ez a könyv – és a belőle készülő játékfilmterv – nem a sajnálatról szól. Ez az igaz történet arról a dacról, amivel visszaszólsz a sorsnak (és a főorvosnak), amivel remegő kézzel is rúzst ragadsz a transzplantáció után, és amivel 51 napos kóma és lélegeztetőgép után az első kérdésed az intenzíven: „Férjhez mentem?” 💋 Kemény lesz? Igen. Sírni fogunk? Néha. De legfőképpen sírva fogunk röhögni azon az abszurd valóságon, amit az élet produkált. Mert az életet nem túlnyavalyogni kell, hanem dacosan megélni. Hamarosan érkezik! 📖✨ 🤫 Titkok a kulisszák mögül: Úton a mozivászon felé? Íróként az ember mindig arról álmodik, hogy a sorai egyszer életre kelnek. Büszkén osztom meg veletek, hogy a hamarosan megjelenő, Túl kellett mindezt élnem című memoárom hivatalos játékfilmes projektterve már a prémium hazai filmgyártás egyik legnevesebb producerének asztalán van, és izgatottan várjuk a szeptemberi folytatást! 🎬✨ Ez nem egy tipikus, depresszív orvosi dráma. Ez egy olyan hús-vér túléléstörténet, ahol a legsúlyosabb pillanatokat is átitatja a fanyar, intelligens humor. Ahol a kórteremben éjszaka olimpiai sprintereket meghazudtoló nénik bújnak be a betegtársak ágyába, és ahol a steril szobában katéterrel hadonászó öregek elől kell elugrani. 🏃‍♀️💨 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen a hihetetlen utazáson – az írógéptől egészen (remélhetőleg) a mozipremierekig! Ki látná szívesen Borbély Alexandrát a főszerepben? 😉👇

Hivatalos bejelentés: Háromkönyves író lettem. Igen, túlélhető. 📚💀

Sokan azt hiszik, hogy a könyvírás abból áll, hogy az ember lánya elegánsan ül egy kávézóban, sálat visel, és várja az ihletet. El kell keserítsek mindenkit: egyetlen könyv megírása is évekig tartó, kőkemény, fegyelmezett munka. Amikor pedig a harmadik önálló kötetedet teszed le az asztalra, az már nem szerencse. Az konkrétan egy orvosi csoda és egy makacs irodalmi tény keveréke. A Túl kellett mindezt élnem megkapta a hivatalos kiadói kéziratelemzést és a lektorok konkrétan lelkendeznek. Azt írják, a legnagyobb erőssége a „nyers és brutális életanyag”, meg a „közvetlen, zseniális fekete humor. Mert lássuk be: az igazi túlélés nem ott kezdődik, hogy az intenzív osztályon szépen, drámaian fekszel a fehér lepedőn, mint egy reneszánsz festményen. Dehogy. Ott kezdődik, amikor a két stroke, a teljes veseleállás meg az 51 napos kóma után az orvosok még azon vitatkoznak, hogy felébredsz-e egyáltalán, te meg a szubintenzíven nyaktól lefelé bénultan már azon morfondírozol, hogyan lehetne kicsempészni egy hamburgerszagú SBO-élményt vagy egy jéghideg, cukros Fantát a kórterembe. Ha az embernek még a lélegeztetőgép mellett is van képe visszaszólni a főorvosnak, a halál egyszerűen megunja a vitát, és továbbáll. Ez a könyv nem egy unalmas motivációs sablon, hanem a túlélés pimasz, dacos és néha teljesen abszurd valósága. És a legjobb rész? Ez a történet annyira sűrű, hogy már ott fekszik a legfontosabb független producerek asztalán az őszi szezonra . A kiadói visszajelzés szerint a karakterek és a kórházi „szökések” feszültsége abszolút képernyőre kívánkozik , Komolyan mondom, a mai magyar színművészet legjava még verekedni is fog azért, hogy eljátszhassa ezeket a zseniális, dögös jeleneteket Megérte a sok év küzdelem és az átírt éjszakák? Amikor a szakmai papírok és a filmtervek is a kezedben vannak, a válasz egyértelmű. A java még csak most következik. 🎬📖

🎉 50 ÉS A TÚLÉLÉS DACCA! 🥂✨Fél évszázad.

Leírni is furcsa, de kimondani még inkább az: ma lettem 50 éves! 🎂Ha valaki 2017-ben, a két stroke és a veseleállás után, vagy 2021-ben, az 51 napos mélyaltatás és a Covid-kóma alatt azt mondja nekem, hogy én az 50. születésnapomat elegánsan, kisminkelve, magabiztosan és mosolyogva fogom ünnepelni... valószínűleg hangosan nevetek. Az orvostudomány mai állása szerint már fel sem szabadott volna ébrednem. De itt vagyok. Mert túl kellett mindezt élnem! ❤️💪 Ez az 50 év nem egy tündérmese. Benne van a bántalmazó kapcsolatból való szabadulás, a klinikai lét ridegsége, az orvosi műhibák elleni harc, de benne van a megváltó humor, a kórházi „szökések” és a legfontosabb: a választott családom – az ápolók érintése, a gyógytornászok hite és a barátaim megtartó ereje, akik felcipelték a Korányi lépcsőjén az igazi, cukros Fantát. 🥤 A legszebb születésnapi ajándékomat magamtól – és a sorstól – kaptam:📕 MÁR KÉSZÜL A KÖNYVEM! A Túl kellett mindezt élnem című memoárom hamarosan megjelenik e-book formátumban a Publio Kiadó gondozásában! Nem egy klisés „nem adtam fel” motivációs könyv lesz, hanem a hús-vér, dacos és néha abszurd valóság.🎬 FILMES TERVEK A LÁTHATÁRON! A könyvből készült hivatalos filmes projektterv (treatment) már a legnevesebb hazai producerek asztalán van, és az első szakmai kéziratelemzések szerint a történetem ordít a megfilmesítésért! Nem lettem sérthetetlen, ma is megvannak a magam fizikai korlátai. De ma a dac helyett a végtelen hála és a belső béke van bennem. Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt 50 évben – és főleg a legmélyebb gödrökben – megfogta a kezemet és megtartott. Az élet végleg győzött. A java még csak most kezdődik! 🥂🍾

Kedves Ismerőseim, Követőim, Olvasóim. Érkezett egy kéziratelmzés a hamarosan megjelenő új könyvemről a Publiótól. Fogadjátok szeretettel.

Kérdezem én, minden hülye pedofideszes kimaradt általános iskola 5 osztályából? Nagyon jól csinálja Magyar Péter a Duna vízállásának kezelését. 50 éves vagyok és jelentem én nem maradtam ki 5-ben. Arkhimédész törvénye kimondja: Minden vízbe mártott test, súlyából annyit veszt, amennyit az általa KISZORÍTOTT víz súlya kitesz. Azaz, amikor elsülyesztik a betontömböket, hajóvontákat, emelkedik a víz szintje, ezzel megakadályozva egy atomkatasztrófát Magyarországon. Szívesen.

🎬 HA MEGJÖN A STRESSZ, JÖN A SAJTBURGER IS! 🍔😂

Sokan kérdeztétek, milyen jelenetek várnak a producerek asztalán a szeptemberi olvasásra. Most megmutatom nektek az egyik legéletszagúbb, legviccesebb részletet a készülő filmemhez, egyenesen a dialízisállomás rideg falai közül. Mert a legnagyobb egészségügyi harcok közepén is a dac és a humor tartott életben! Fogadjátok szeretettel: BELSŐ. DIALÍZIS ÁLLOMÁS – NAPPAL. A teremben halk, monoton gépzúgás. Betegek ülnek a hatalmas kezelőszékekben, csövekkel a géphez kötve. A hangulat nyomasztó. Kivétel ÁGNES szekciója. Ágnes a gép mellett ül, a lábánál hatalmas, jellegzetes barna papírzacskó virít, rajta a nagy piros „M” betűvel. Épp egy szaftos sajtburgert majszol, miközben a másik kezével a sült krumpliért nyúl. Belép a DOKTORNŐ. Alacsony, vékony, szigorú tekintetű nő (alig 155 centi). Mögötte EMPI, a vidám, talpraesett ápoló lépked .A Doktornő megáll Ágnes ágya előtt, keresztbe fonja a karját, és rosszallóan nézi a burgerszagú idillt. DOKTORNŐ Ágnes, magának fogalma sincs a fegyelemről. Megint Mekis menü? Mindig éhes? ÁGNES (teli szájjal, ártatlanul) A gép és a stressz égetni akarja a kalóriát, Doktornő. Kell az energia. DOKTORNŐ Energia? Na, várjon csak! A Doktornő kikapja a tollat a köpenyzsebéből, és dühösen magához rántja Ágnes kartonját. Gyors mozdulatokkal írni kezd a papír szélére, miközben hangosan számol. DOKTORNŐ: Sajtburger: háromszáz kalória. Nagy sült krumpli: négyszázhatvan. Plusz a cukros üdítő... Ágnes, ez itt kapásból több mint ezer kalória! Ha így folytatja, egyre ducibb lesz. Mondtam már: ha nem figyel a súlyára, nem fog vesét kapni! Ágnes (aki a maga 160 centijével sem óriás) dacosan kihúzza magát a székben. Empi, az ápoló közelebb lép, ránéz Ágnesre, majd a nála is alacsonyabb Doktornőre. Halálosan komoly arccal megszólal. EMPI: Hát, Ágnes, a szabály az szabály. Két választása van: vagy fogy tíz kilót... vagy nő tíz centit. Ágnes elneveti magát. A Doktornő arcán megmozdul egy izom, ránéz a saját apró termetére, majd fanyar mosollyal Ágnesre pillant. DOKTORNŐ: Igen... Ha az olyan könnyen menne, nekem se ártana. A teremben ülő többi beteg és a nővérek is felnevetnek. A dialízisgép rideg zúgását teljesen elnyomja a felszabadult nevetés. JELENET VÉGE A legkeményebb szabályokat is csak így, dacos eleganciával és egy jó nagy adag humorral lehet túléli! A munka nem áll meg, a producerek szeptemberben olvasnak! 🎥🍿

🎬 A STATISZTAI MÚLTTÓL A SAJÁT FILMITERVIG: A kamera mögött tanultam meg írni! 🎥

Sokan tudjátok rólam, hogy hosszú évek óta statisztálok, és ott voltam az ország legnagyobb volumenű mozifilmjeinek a sűrűjében. Imádom a forgatások világát, a kamerák zúgását, a stábtagok összetartását. Dolgoztam a csodálatos „Hogyan tudnék élni nélküled?” című Demjén-mozifilmen is, ahol a Kirády fivérekkel, Attilával és Marcell-lel is nagyszerű élmény volt a közös munka. De a statisztálás számomra nemcsak egy hobbi volt, hanem a legfőbb írói iskola. A kamerák és a rendezők mögött állva tanultam meg, hogyan kell pörgős párbeszédeket, vizuális drámát és feszült jeleneteket építeni. A mai napra pedig eljött a legszebb szakmai igazságtétel: a napokban befejeztem a saját filmtervem első 10 hivatalos mintajelenetét, amelyeket PDF-ben már el is küldtem a producereknek a szeptemberi szakmai olvasásra Olyan elképesztő, fanyar humorú kórtermi és túlélési jelenetek keltek életre a papíron, mint a Semmelweis Klinikán zajló híres „sminkes és vérátömlesztéses” bravúrom, vagy a sümegi első lépéseim katartikus pillanata. A forgatókönyvvázlatom és a jeleneteim már a szakma legfelsőbb asztalain fekszenek Mert amíg egyesek csak nézik a mozit, én írom és csinálom! A java még csak most következik! 🎥🍿✨

🎬 ÍGY JELENIK MEG A TÖRTÉNETEM A FORGATÓKÖNYVBEN! 🎬

Sokan kérdeztétek, milyen jeleneteket küldtem el a napokban az ország legnevesebb filmproducereinek. Most megmutatom nektek az egyik kedvencemet, ami feketén-fehéren bizonyítja, hogy a legnehezebb kórházi csaták közepén is a fanyar humor tartott életben! Íme egy kis exkluzív részlet a készülő filmemből, egyenesen a Transzplantációs Klinika fertőző elkülönítőjéből: BELSŐ. TRANSZPLANTÁCIÓS KLINIKA – FERTŐZŐ ELKÜLÖNÍTŐ – NAPPAL Ágnes az ágyán ül, infúzióra kötve. A szobában másik négy beteg fekszik hasonlóan leharcolt állapotban. Az ajtó nyílik, belép a FŐORVOS, kezében a leletekkel. Szigorúan néz, a helyzet láthatóan kritikus. FŐORVOS(az ágyhoz lép) Na, Ágnes, a leletek alapján bőséges húgyúti és kórházi fertőzése van. És hogy teljes legyen az öröm: elindult a kilökődés is. Melyik a kedvenc étkezése? Az ebéd? ÁGNES(felcsillan a szeme, megélénkül) Az! Mindig farkaséhes vagyok. FŐORVOS(bólint, komolyan az asszisztenshez fordul) Jól van. Akkor mást nem tehetünk: kétszer hozatok magának ebédet. (a dupla szteroid-lökésre utalva) A Főorvos megfordul, és távozik. Ágnes teljesen ledöbben, kerek szemekkel fordul a szobatársai felé. ÁGNES(suttogva, hitetlenkedve) Mit mondott? Jól hallottam? Kétszer hozat ebédet? SZOBATÁRS(gyengén bólint) Azt. Kétszer hozat. Ágnesből hirtelen kitör a düh. Felül az ágyban, az infúziós állvány megcsörren, és teli tüdőből kiabálni kezd a csukódó ajtó felé: ÁGNES- Ebből a kórházi szarból kétszer?! Hát ezt egyszer is kész kínzás megenni! Normális maga?! A folyosón a Főorvos megtorpan a zárt ajtó előtt. Az asszisztensre néz, fanyar, fáradt mosoly jelenik meg az arcán FŐORVOS (sóhajt)J ó, töröljük a dupla ebédet. Nem merem megkockáztatni... JELENET VÉGE

❤️ AZ IGAZI BARÁTSÁG MINDENT TÚLÉL ❤️

A tegnapi hatalmas hírek után – miszerint a filmtervem már a legnevesebb producerek asztalán van, és az Oscar-jelölt Mécs Mónika is hivatalosan beosztotta szakmai elbírálásra szeptemberre, az első ember, aki azonnal, az elsők között mellém állt, a legjobb barátnőm, Zsani volt! Nemcsak gratulált, hanem mindenben felajánlotta a támogatását. Elolvasta a forgatókönyv-vázlatomat, azt mondta, hogy a megírt kórtermi jeleneteim elképesztően szuperek és erősek! De Zsani nem lenne Zsani, ha a szakmai siker mellett nem az lett volna az első és legfontosabb kérdése, hogy: „Ági, jól vagy? lelkigel jól vagy-e a múlt újraélése után? Mert ő pontosan tudja, milyen kőkemény munka és mekkora lelki teher volt megírni ezt a harmadik könyvet. Ő az a barátnő, aki a legnehezebb időkben, a transzplantáció után, a nagykanizsai és korányi rehabilitációm alatt is vonatok menetrendjével és a híres „cukros Fantával” küzdötte át magát értem az országon, hogy életet leheljen belém, és ne engedje, hogy feladjam . A forgatókönyvben az a bizonyos „cukros Fantás” képfelezéses jelenet az egyik legütősebb és legviccesebb rész – és most a valóságban is bebizonyosodott, hogy a mi barátságunk egy igazi, sziklaszilárd szövetség. Köszönöm, Zsani, hogy vagy nekem évtizedek óta, és hogy a legelső perctől kezdve hiszel bennem és a készülő filmemben! A java még csak most következik.

HIVATALOSAN IS ELINDULT: A történetem útja a filmvászon felé!

Hatalmas mérföldkőhöz érkeztem, és ezt az örömöt szeretném megosztani veletek, akik mellettem álltatok az úton! A hamarosan megjelenő harmadik könyvemből, a „Túl kellett mindezt élnem” című kötetből elkészítettem a hivatalos szakmai filmtervet (treatmentet) és a mintajeleneteket. Nem vártam a csodára: fogtam az anyagot, és közvetlenül megkerestem a hazai prémium filmgyártás legnagyobb döntéshozóit. A mai napon megérkezett az első hivatalos szakmai visszajelzés: Mécs Mónika, a hazai filmszakma egyik legelismertebb, Oscar-jelölt producere személyesen igazolta vissza a megkeresésemet, és az őszi időszakra hivatalosan is programba vette a forgatókönyv-vázlatom olvasását és elbírálását! Amikor egy szerző évekig dolgozik egy ilyen köteten, újraélve a stroke-okat, a veseleállást és az 51 napos lélegeztetőgépes poklot, a legnagyobb igazságtétel az, amikor a szakma elitje azonnal meglátja a történetben az értéket és a filmvászonra kívánkozó drámát. A csendben kuksolók és a háttérben leskelődők továbbra is figyelhetik a lépéseimet – miközben ők nem veszik fel a telefont, a történetem hivatalosan is belépett a magyar filmgyártás előszobájába. Köszönöm az igazi szeretteimnek, a barátaimnak és az orvosaimnak –, hogy életben tartottak, mert az Ők tettei nélkül ma nem lenne mit filmre vinni! A java még csak most következik!

Kedves Ismerőseim, Kedves Olvasóim. Kedves Követőim! Egyenlőre, első körben 10 könyv lesz nyomtatva, amire dedikálva előre fel lehet iratkozni. 4600 Ft lesz a nyomtatott, dedikált könyvem db-ja+ postaköltség. Aztán a többit meglátjuk. E-bookban majd a nagyobb könyváruházakban fogjátok tudni megvenni, de az még jóval később lesz kész.

Amikor a sebészorvos órákig ül a sötét kórterem sarkában, csak azért, hogy lebuktasson vízivás közben, te pedig a narkózisra fogod, hogy nem emlékszel semmilyen ígéretre... nos, akkor tudod, hogy van benned dac. És ebből a dacból született meg a harmadik kötetem.” Kómár-Külüs Ágnes harmadik könyve egy zseniális érzelmi hullámvasút. Egy elismert irodalmár szerint ez a mű egy „csodálatos utazás”, amely gyönyörű ívet ír le a legsúlyosabb küzdelmektől egy új élet megszilárdulásáig. Nincs finomkodás, nincs mellébeszélés. Csak a tiszta valóság, az orvosokkal vívott dacos meccsek, és az a fanyar, intelligens humor, ami a legnagyobb mélypontokon is átsegíti az embert. Vegye meg, olvassa el, és tudja meg, hogyan lehet a legreménytelenebb helyzetből is győztesként, emelt fővel kisétálni a szabad ég alá! Hamarosan megjelenik magánkiadásban nyomtatva (dedikálva is lehet kérni) és e-bookon is.

Az orvostudomány mai állása szerint nekem már nem kellene életben lennem. Úgyhogy elnézést kérek a statisztikától, de ahelyett, hogy békében nyugodnék, inkább megírtam a harmadik könyvemet. Ha a transzplantációs műtét után a sötét sarokban rejtőző sebészorvos buktat le hajnali négykor egy pohár csempészett vízzel, akkor dacosan letagadom, hogy bármit megígértem volna. Az új könyvem azoknak szól, akik szeretik a nyers őszinteséget, a pörgős párbeszédeket és azt a humort, ami még a legsötétebb kórterembe is képes fényt hozni. Hamarosan érkezik.

Úgy látom, a filmtervem híre egyeseknek izgalmasabb, mint a legújabb Netflix-sorozat… 🍿👀 Nyugodtan lehet nézegetni a Story-kat, de a mozijegyre azért tessék majd gyűjteni! 😉🎬 Túl kellett mindezt élnem. Hamarosan készül a film! KÖZLEMÉNY a csendben leskelődőknek: A nagy érdeklődésre való tekintettel tájékoztatom a titkos rajongóimat, hogy a készülő filmembe statisztákat már nem keresünk! De a mozipremierig még van időtök megtanulni felvenni a telefont…

FONTOS MÉRFÖLDKŐ – A hallgatás mögött születik a diadal.

Sokan kérdeztétek az elmúlt időszakban, hogy mikor érkezik a harmadik kötet, a „Túl kellett mindezt élnem”. Most végre eljött a pillanat, hogy megosszam veletek: a könyv elkészült, és a történetem már a legjelentősebb hazai producerek és rendezők asztalán van, forgatókönyv-vázlatként. Amikor egy szerző évekig ír egy ilyen könyvet, nemcsak sorokat vet a papírra, hanem a saját húsbavágó traumáit éli újra. Újraéltem a bántalmazást, a 40 ceglédi betörést, a kettős stroke-ot, a gyötrelmes dialíziseket és azt az 51 napos lélegeztetőgépes poklot, ahonnan a nulláról kellett megtanulnom újra fogni, lépni és lélegezni.. Sokan kérdezik azt is tőlem, mit szólnak ehhez a rokonok, a vér szerinti család. Megmondom őszintén: fagyos csendet. Vannak, akiknek egyszerűbb nem felvenni a telefont, egyetlen sort sem írni, és úgy tenni, mintha nem léteznék. Mert a nyers igazság és egy túlélő ereje olyan tükör, amibe belenézni gyávaságból vagy bűntudatból nem mindenki mer. De megtanultam valamit az intenzív osztályokon és a kórházi folyosókon: az ember igazi családját nem a vérvonal határozza meg, hanem a szeretet és a tettek. Az én igazi családom az a sziklaszilárd barátom, István, aki autóba parancsolt, amikor fuldokoltam A legjobb barátnőm, Zsani, aki vonatok menetrendjével és a híres cukros Fantával küzdötte át magát az országon értem Az igazi családom dr. Gál Béla főorvos úr, aki az ébredésemkor a humorával hozta vissza a lelkemet és a veszprémi, sümegi, zirci, kanizsai, korányi gyógytornászok, ápolók, akik nem engedték, hogy feladjam. Ez a könyv és a készülő film nem azoknak íródott, akik „leszarják”, hogy élek-e. Ez a könyv Nektek szól: az Olvasóimnak, a Túlélőknek, a Harcosoknak, és mindenkinek, akinek ma éppen arra van szüksége, hogy elhiggye: a legmélyebb pokolból is van visszaút. .Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az úton. A java még csak most következik!

Hivatalos írói profil

KÖNYVAJÁNLÓ (Csak erős idegzetűeknek és a fekete humor kedvelőinek!)

Hogyan ne haljunk meg 1001-féleképpen, avagy a makacsság magasiskolája 💀💃 Vannak emberek, akik ha stresszesek, elmennek jógázni. Én inkább prezentáltam a bántalmazás után 40 betörést, majd levezetésként két stroke-ot. Mert ha csinálunk valamit, csináljuk rendesen, nem igaz? 🤷‍♀️ De a sors úgy döntött, ez még kevés a drámához, ezért kaptam egy kőkemény veseleállást is. Szerencsére Németországból épp Húsvétra jött a nyuszi helyett egy vese (köszi!). Aztán, hogy a transzplantáció után se unatkozzam, a Covid-osztályon benyomtam a „Szundi” gombot: 51 nap mélyaltatás és lélegeztetőgép. Amikor végre méltóztattam felébredni a delíriumból, az első kérdésem a főorvoshoz a viziten a következő volt:„ Megkérdezhetek valamit? Férjhez mentem?” 👰💍 (Spoiler: Nem. De a doki feje megért egy misét!) Aztán jött a feketeleves: a testem úgy mozgott, mint egy zsák krumpli. A nulláról tanultam újra járni, miközben a barátnőm, Zsani az életemet kockáztatva csempészett nekem szigorúan cukros, narancssárga Fantát a Korányi lépcsőjén, mint valami tiltott kolumbiai árut. 🍊🥤J elentem: TÚLÉLTEM. És ha már túléltem, pofátlanul meg is írtam az egészet, mert egy ilyen sztorit kár lett volna kihagyni!Hamarosan érkezik a legújabb, legőrültebb, legőszintébb könyvem:📘 TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Kiknek ajánlom? Azoknak, akik azt hiszik, nekik van a legrosszabb napjuk (higgyétek el, van lejjebb, és még vicces is lehet!). Azoknak, akik szeretik a kíméletlen őszinteséget és a fekete humort. És mindenkinek, akinek kell egy hatalmas nagy pofon az élettől, hogy rájöjjön: „ Te jó ég, ha ez a nő felállt, én mit rinyálok?” A hivatalos e-book linkkel és a részletekkel hamarosan jövök! Addig is oszd meg, lájkold, vagy csak küldj egy virtuális Fantát! 👇 Nyomtatva és dedikálva is megvásárolható lesz tőlem, magánkiadásban.

40 évesen az ember nem szokott stroke-ot kapni.” 🧠💥 Ezt mondták az orvosok a sürgősségin, amikor a testem először mondta fel a szolgálatot a bántalmazás és a mindennapi terror után. De tévedtek. Nemcsak stroke-ot kaptam (kétszer is), hanem egy olyan brutális hullámvasútra ültem fel, amit ép ésszel szinte lehetetlen felfogni. Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam feladni. De volt, amikor a sors lapot húzott a 19-re:👉 Kétoldali veseleállás és egy év kőkemény dialízis.👉 Egy Németországból érkező húsvéti vese, amivel új esélyt kaptam.👉 És a feketeleves: a Covid miatt 51 nap mélyaltatás és lélegeztetőgép.Amikor felébredtem, a testem ólomsúlyú volt, mozdulatlan. A nulláról kellett megtanulnom újra mozgatni az ujjaimat, állni, járni, lélegezni. De a fanyar humorom, a dac, az országos orvosi összefogás és a barátaim megtartottak. (Igen, Zsani, még a cukros narancssárga Fanta is a Korányi lépcsőjén! 🍊🥤) Megírtam. Mindent. Nyersen, őszintén, szépítés nélkül. Hamarosan érkezik a harmadik könyvem, ami a legszemélyesebb, legnehezebb, mégis a leginkább életigenlő művem. Mert a címe nem egy vágy, hanem egy tény:📘 TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM Tartsatok velem ezen a hihetetlen utazáson, a részletekkel hamarosan jövök! Mert erőt akarok adni mindenkinek: ha nekem sikerült a legmélyebb szakadékból visszajönni, neked is fog.

HIVATALOS ÍRÓI ÉS FORGATÓKÖNYVÍRÓI BIOGRÁFIA Kómár-Külüs Ágnes a kortárs magyar irodalom egyik legbátrabb hangú, valós sorsokat és megrázó emberi drámákat bemutató írója és forgatókönyvírója. Korábbi köteteivel (Félig nyitott szemmel, Veszélyes idegenek) már kivívta az olvasók elismerését, könyvei a hazai könyvpiac legmeghatározóbb terjesztő hálózataiban, a Libri és a Bookline polcain is bizonyították sikerüket. Legújabb, „Túl kellett mindezt élnem” című regényében saját, megrázó igaz történetét tárja a világ elé. A kötet egyedülálló módon ötvözi a pszichológiai thrillerek feszültségét az orvosi drámák mélységével: egy bántalmazó kapcsolatból való menekülés, egy 40 betörésből álló ceglédi terror, valamint egy kettős stroke-ot és klinikai halált követő, nemzetközi transzplantációs csoda története ez. Szerzői sokszínűségét bizonyítja, hogy legújabb művét nemcsak regényként alkotta meg, hanem annak kulcsjeleneteit a szigorú nemzetközi filmipari szabványoknak megfelelő forgatókönyv-formátumra is átültette. Történetmesélésére a tűpontos, vizuális látásmód, a feszült dialógusok és az a fajta katartikus, hollywoodi szintű feloldás jellemző, amely a legmélyebb emberi pokolból is képes felmutatni az élni akarás erejét. Munkáival jelenleg a hazai filmgyártás élvonalbeli döntéshozóit és produkciós irodáit célozza meg, hidat képezve a sikeres kortárs irodalom és a prémium mozgóképes adaptációk között.

Amikor újra majdnem meghaltam. (Címsor) Rézlet a megjelenő új könyvemből.

Ez az eset 2017 júniusában történt....Petrezselymes burgonyát szerettem volna enni. Szépen bevásároltam a helyi Coop-ban hozzá, majd gondosan előfőztem a krumplit, leöntöttem az első levét, majd lepirítottam olajon és alaposan megszórtam friss petrezselyemmel, amit nem ellenőriztem... .Miután szépen megebédeltem, leöblítettem mindezt a kertben szedett friss, ropogós, maréknyi cseresznyével. És akkor elkezdett remegni mindkét lábam, mindkét kezem.Na itt nagy baj van, gondoltam...Hívtam a dialízis központot, kértem az ügyeletes doktornőt és elújságoltam neki, hogy nagyon rosszul vagyok, szó szerint zsibbad és remeg minden végtagom, a telefont is alig bírom tartani. -Azonnal hívjon mentőt-utasított a Doktornő. Hát így is tettem. Elég gyorsan kiért hozzám az esetkocsi, valahogy besegítettek az autóba és irány a veszprémi SBO. Közben, mint később megtudtam, a Doktornő és EmPi azon elmélkedtek, hogy mennyi lehet a kálium szintem. A Doktornő azt mondta, hogy 6 mEq/l körül, EmPi 6,5 mEq/l-re tippelt. Azt mondta, a Doktornő, ha 6,5, akkor velem nem fog beérni a mentő. Beértünk. Az SBO-n egyből toltak az orvoshoz, ott artériás vért vettek, majd toltak a megfigyelőbe monitorra tettek és odaült mellém egy ápolónő, figyelni... Hamarosan érkezett az ügyeletes főorvos, épp telefonon beszélt a laborral. Kérdezte, hogy mennyi a kálium értékem. A telefon hangos volt, hallottam a laboros válaszát. -Az már teljesen mindegy, az a beteg nem él.... És akkor a főorvos odaállt elém és közölte.- Ágnes, az orvostudomány mai állása szerint magának már nem szabadna életben lennie. A kálium értéke 6,9 mmol/L . (Kálium érték normál tartományban. 3,7-5,2 mmol/L ) De már át szóltak nekünk a dialízis központból, hogy az ügyeletes orvos és ápolónő várják magát és azonnal ággyal együtt toljuk a kezelőbe, mert megpróbálják megmenteni az életét.. .Így esett, hogy éjjel a Doktornővel és a nővérrel, néma csöndben voltam, ültem egy kis kezelőben és senki nem szólt hozzám egy árva szót sem. 10 percenként vették le a véremet és nézték, hogy hogyan csökken a káliumszint a szervezetemben... Az éjszaka maradék részét az SBO-ban töltöttem megfigyelés alatt, majd másnap visszatoltak újra dialízisre. Addigra már végig ment az egész kezelőn, hogy előző éjjel nem sokon múlott, hogy a másvilágra kerüljek, úgyhogy bárkivel találkoztam, legyen az orvos vagy ápoló, mindenkitől megkaptam a fejmosást, hogy nagyon ügyes voltam, mert a zöldpetrezselyem és a cseresznye kálium szintjét nem ellenőriztem és ezzel gyakorlatilag majdnem öngyilkos lettem. Onnantól kezdve minden hosszú hétvége előtt külön figyelmeztettek, hogy ne egyek semmi olyat, amiben sok a kálium, mert nem akarnak a hétvégén az életemért küzdeni. Ma is emlegetnek Veszprémben, hogy volt aki ezt a magas káliumot túlélte. Igaz Ő egyedül, de túlélte.

Az orvostudomány mai állása szerint magának már nem szabadna életben lennie.”Amikor ezt a mondatot az orvosom kimondta a sürgősségin, a káliumszintem 6,9 mmol/L volt. Egy olyan érték, amit elvileg senki sem él túl. De én túléltem.A Félig nyitott szemmel és a Veszélyes idegenek írójaként éveken át a kapcsolati erőszak és a bántalmazás ellen küzdöttem. Aztán a sors úgy döntött, hogy a saját testemet változtatja csatatérré. Két stroke 40 évesen, hirtelen veseleállás, heti három, embert próbáló dialízis, miközben a családom hátat fordított nekem, és a halál szaga terjengett a kórtermekben.Én mégis makacsul mantráztam mindenkinek: „Nekem húsvétra vesém lesz.” Kinevettek. De 2018. március 24-én reggel, miközben a rántottámat sütöttem, megcsörrent a telefon: Németországból érkezik egy vese.Ez a könyv nem a betegségről szól. Ez a könyv a legbrutálisabb élni akarásról, a barátok és az orvosok emberfeletti szeretetéről szól. Mert nemcsak túlélni kellett mindezt. El is kell mesélnem nektek.Kómár-Külüs Ágnes: Túl kellett mindezt élnem – Hamarosan a könyvesboltokban.

Kómár-Külüs Ágnes vagyok – író, kriminológiai konzulens és a test-lélek gyógyítója. Hiszek abban, hogy a legnehezebb történeteket is el kell mesélni, mert a szavaknak erejük van: képesek megvédeni, edukálni és életeket menteni. Szerzőként nem a fikció, hanem a kőkemény valóság érdekel. Könyveim a saját megéléseimből, válásomból, nehézségeimből, valamint a hozzám forduló bántalmazottak és túlélők hús-vér történeteiből születtek. Legújabb, hamarosan megjelenő harmadik könyvemben a halál torkából való visszatérésemet és a stroke , majd a covid utáni újrakezdésemet osztom meg Veletek. Azért írok, hogy erőt adjak: mert bármilyen sötét is a múlt, a felemelkedés és a szabadság mindannyiunk számára elérhető.

Meg szeretnék osztani veletek egy hírt. A mai napon leadtam a harmadik könyvemet e-book-os kiadásra. Még nem tudom a megjelenés idejét, de gondoltam elmondom nektek a jó hírt, hogy készülőben lesz.

Ez a könyv egy lélegzetelállító és nyers emberi dráma: A könyv rendkívül pörgős, feszült jelenetekkel indul (a bántalmazó házasság, a drámai 2006-os tűzijátéki katasztrófa túlélése), majd kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a stroke-ok utáni bénulást, a veseelégtelenséget, és a 6,9-es halálos káliumszint orvosi csodáját.Komoly szociológiai és edukációs érték: Nem egy egyszerű panaszáradatról van szó, hanem egy mély ismeretterjesztő műről. Az olvasó kézzelfogható tudást kap a bántalmazás korai jeleiről, a transzplantációs listáról, és az európai, illetve a német törvények (donorkártya) működéséről.A remény és a túlélés bibliája: A kötet legfőbb üzenete a katartikus újjászületés és a mély hála az Ön mellett álló igaz barátok, valamint a zseniális veszprémi és országos orvosi csapatok felé. Ez a könyv bizonyítja, hogy a klinikai halál torkából is van visszaút a teljes, független élethez.

Akik esetleg még nem látták... Ne felejtsük, Pintér Sándor a velejéig benne volt az olajügyekben! Ő az orbán maffiakormány belügyminisztere jelenleg is! Mennyi rendőr lelte halálát miattuk!

A családfa kutatásom után megjegyzésként ezt még csak úgy hozzáteszem.

Pintér Sándor közoktatásért felelős miniszter szerint Kalcium C12-es oldattal kezelték az utakat, mert nem tudja, mit jelent a CaCl₂ (Kalcium-klorid), így olvasta fel Pintér: C12… Azt hiszem nem kell csodálkozni az oktatás színvonalán, ha az ezért felelős sincs képben. Az olajszőkités biztos jobban érdekelte. Nem csak az a baj h ezt mondta hanem az hogy senkinek nem tunt fel es le is adtak egy videoban:) Sok jóképességű ülhet odafent.... Kérlek mondjatok csak egyet a fidesz bandából aki ért ahhoz amit csinál és az pozitívan hat az ország fejlődésére.

Ez a magyar egészségügy. Szánalmas és szomorú, hogy ilyen eszközökhöz (halottak megműtéséhez) kell az orvosoknak nyúlni ahhoz, hogy pontot kapjon a kórház és finanszírozza őket az állam. Szerintetek ez normális helyzet?

Lelőtt egy nőt az amerikai idegenrendészet egyik ügynöke Minneapolis-ban egy razzián. Az ICE szerint önvédelem történt, a polgármester szerint szó sem volt erről, a nő nekik dolgozott megfigyelőként. A részletek így kissé homályosak. Egy biztos: fent van a videó ahol egy orvos (a nő szomszédja) szeretne odamenni segíteni, de nem engedik, fegyveresek elállják az útját, elzavarják… Trump szép új világa… Most láttam azt a videót is ahol a nő elhajt… semmi nem indokolta hogy lelőjék.. mint egy maffiakivégzés…

Magyarország és Románia közötti hóhelyzet. Mindkét helyen esett a hó. Csak míg Magyarországon Operatív Törzset hoztak létre és nem csináltak semmit, Romániában letakarították az utakat.

Vasúti WC Magyarországon. Még jó, hogy minden rendben a MÁV-nál.

Ja, itt a "hanyatló nyugaton" nem állítanak fel operatív törzset jó pénzért, mert leesik a hó, itt kiküldik a hókotrókat.

15 év alatt 3000 milliárd forint ment el CSAK kormánypropagandára. Igen jól olvastad HÁROM EZER MILLIÁRD. Csak összehasonlításként, nézzük ezt: Az idei költségvetésben egészségügyi és kórházberuházásokra 13 milliárd forint jut. Mintha egy kissé el lenne baszva ez a Magyarország... És ők riogatnak 1300 milliárdos kamu tisza csomaggal. Nem olcsó ám 2 millió ember agyát átmosni és abban a tudatban tartani amiben jelenleg is vannak... De látjuk,nem lehetetlen. De nézhetjük űgy is hogy 5000 milliard lett az államadósság a fidesz alatt 3x annyi mint amennyivel átvették az országot!