MEGVETTÜK A VILÁG LEGSZÁGOSABB KAMU-TIZIANÓJÁT, MINDÖSSZE 4,5 MILLIÁRDÉRT! 🎨🤡💰

Emlékeztek még, amikor Orbán Viktor szerint Matolcsy György volt a „jobbkezem, aki egy zseni”? Nos, a zseniális unortodoxia most elért a csúcsára: kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében potom 4,5 milliárd forint közpénzért sikerült beszerezni egy olyan festményt, amiről most a nemzetközi szakértők is csak vakargatják a fejüket, hogy hát… ezt bizony nagy valószínűséggel nem is Tiziano festette! 🧑‍🎨🤦‍♂️ A recept egyszerű: fogj egy képet, amit korábban párszáz pengőért meg párezer dollárért adtak-vettek a piacon, mondd rá, hogy ez egy felbecsülhetetlen nemzeti kincs, majd utalj át a haveri magángyűjtőknek egy akkora összeget, amiből egy kisebb várost fel lehetne újítani. Hát nem zseniális? Ha a Louvre-nak nincs rá pénze, a Matolcsy-féle MNB-nek tuti van! 💸 🍉 A hab a tortán, hogy miközben a fideszes ellenzék még mindig azzal kampányol, milyen komoly „értékmentés” folyt a jegybankban, az igazságszolgáltatás és az új TISZA-kormány éppen a szálakat bogozza ki a nemrég indítványozott eljárások során. 📝🚔 Kedves volt kormányzók: a „zseniális” pénzszórás korszaka lejárt. A TISZA alatt a Magyar Nemzeti Bank többé nem a túlárazott, kétes eredetű lomok és kastélyok felvásárlóhelye. Úgyhogy köszi, de a jövőben inkább megleszünk a Matolcsy-féle „lángelmék” és a méregdrága másolatok nélkül! 👋📉

HA A BUTASÁG NÖVESZTENE, A FIDESZ-ELLENZÉKNÉL A HÓNAP ALATT DÖRÖGNÉNEK A VILLÁMOK! ⚡️🍕

A bukott kormánypárti keménymag megint meg akarta mutatni, hogyan kell „mélymagyarnak” lenni, de sikerült egy olyan világra szóló olasz nemzeti ünnepet összehozniuk október 23-án, hogy még a kinti pizzafutárok is megnyalták mind a tíz ujjukat! 🇮🇹😂 A zseniális, hithű terv az volt, hogy egy 1848 méter hosszú trikolórral vonulnak fel. Csak azt felejtették el a nagy kapkodásban, hogy ha a sávokat hosszában fektetik le a rakpartra, akkor a drónfelvételeken nem a magyar zászló fog látszódni, hanem az, hogy a fideszes tömeg éppen Garibaldi és az olasz tésztagyárosok előtt tiszteleg. 1956 emlékére olasz zászlót cipelni? Ez már nem is baki, ez egy komplett földrajz- és történelemkönyv rituális elégetése! 🍝🤦‍♂️ A „békés, keresztény” menet persze idén sem hazudtolta meg önmagát: artikulálatlan üvöltözéssel, lökdösődéssel és egy kis útszéli balhéval mutatták meg a világnak, mennyire szelídek. Hát persze, elvégre hogyan is lehetne méltóbban emlékezni a szabadságharc hőseire, mint egy kis acsarkodással? 🤬🥊 Eközben a bukott vezérük, a közpénzen szép gömbölyűre hízott Béke Túzok magasról tett a hazai látványosságra. Ő éppen Franciaországban, egy exkluzív borbirtokon koccintgatott az ellopott milliárdokból, és a telefonján gurulva a nevetéstől nézte a képeket arról, ahogy a saját maradék hívei – nemzeti felbuzdulásból – éppen átminősítik a budapesti Duna-partot egy milánói külvárossá. 🍷🇫🇷 Kedves fideszesek: legközelebb a zászlórúd helyett inkább egy iránytűt vagy egy térképet szorongassatok. A TISZA-kormány alatt a piros-fehér-zöldet már vízszintesen fújja a szél, mert nálunk a nemzeti büszkeséghez és a kormányzáshoz ész is kell, nem csak hangerő! 🗺️🚀

Sokan mondták, hogy elmentek otthonról, de jelentem: az idő engem igazolt!

Kevesen tudják, de én már két évvel a nagy április 12-i politikai cunami előtt Magyar Péter-selfie-vel provokáltam a népet. Akkoriban ezért olyan fejeket kaptam a barátaimtól, mintha ufót láttak volna, és záporoztak is a „te teljesen megbolondultál” típusú kommentek. De én már akkor láttam a fényt az alagút végén! Az április előtti hónapok konkrétan egy non-stop politikai hittérítő hadjáratról szóltak. Minden baráti sörözést Tisza-tagtoborzóvá alakítottam. Küldetésem volt. Odaáig merészkedtem, hogy még a háziorvosomnak is a feszültségét mértem meg azzal a szöveggel, hogy „Doktor úr, itt már csak az Orbán-kormány elzavarása a recept!”. Ma pedig? Egyetlen másodpercig sem bánom a sok vitát! Megfizethetetlen élmény ebben az új Magyarországon élni, ahol: Nem kell reggelente ellenőriznem a híreket, hogy épp kit kell utálni hivatalosan. Nem ugranak az arcomba az utcán azok a bazi nagy, világvégét vizionáló háborús plakátok (a látóidegeim külön köszönik!). És a kedvenc napi sorozatom: látni, ahogy bilincsben és vezetőszáron, mint a karácsonyi szaloncukrokat, úgy viszik el azokat a fideszes tolvajokat, akik korábban összekeverték a közös kasszát a saját malacperselyükkel. Végre van következmény, és a popcorn is jobban csúszik a híradó mellé. Lépten-nyomon azt látom, hogy az emberek elfelejtették, hogyan kell vicsorogni, és helyette újra megtanultak mosolyogni. Megérte mindenkinek rágni a fülét – a nehéz beszélgetésekért cserébe kaptunk egy élhetőbb, normálisabb országot.

Reggel elindulsz melózni, becsületesen lehúzod a napot, aztán mire este hazaérsz, ledobod a táskát, és a híreket pörgetve látod: a hazai valóságshow-ban megint új szintet léptünk. Nálunk már lassan a vacsora mellé járó alapfelszereltség, hogy bilincsben visznek el egy-egy tolvaj fideszest. De a mai epizód mindent visz, igazi családi különkiadás! A hírek szerint hivatalosan is lecsukták Matolcsy Györgyöt, a fia, Ádám ellen pedig már érvényben van a nemzetközi elfogatóparancs. Úgy látszik, a családi biznisz új irányt vett: az egyikőjük bent hűsöl, a másik pedig épp a világot járja – igaz, nem teljesen önkéntes alapon. Belegondolni is szédítő ez a matek. Miközben a boltban azon sakkozol, hogy a trappista vagy a prémium sajt fér-e bele a havi költségvetésbe, valahol akkora készpénzhegyek álltak a széfben, amiből egy kisebb szigetet vagy egy komplett várost lehetne vásárolni tokkal-vonóval. Úgy látszik, a „nem ortodox gazdaságpolitika” valójában azt jelentette, hogy otthon spájzolják be a fél ország költségvetését Látva a tempót, már csak egy dologban bízhatunk: reméljük, maradt még elég szabad cella odaát, mert a végén még kénytelenek lesznek ott bent megtartani a következő fidesztalálkozót! Hiába, Magyarországon a hétköznap esték sosem unalmasak. Mire holnap reggel újra elindulsz dolgozni, ki tudja, kinek a csuklóján kattan legközelebb a bilincs. Addig is jó pihenést, és csak óvatosan a matrac alá rejtett milliárdokkal!

Nem nő ki újra.

Aki kapott egy új szervet – például egy új vesét –, annak nem fog két év múlva „elmúlni” a transzplantációja. Nem gyógyul meg a saját, elhalt szerve, és nem fog hirtelen immunrendszeri csoda történni. A vesetranszplantált embernek az élete végéig, minden áldott nap szednie kell a gyógyszereit a túléléshez. Akkor mégis mi a francért kell a magyar bürokrácia előtt időről időre újra és újra bizonyítani, hogy még mindig transzplantáltak vagyunk? Miért kell folyamatosan rettegni a határidőktől, az újabb hivatali köröktől, az orvosi igazolások kéregetésétől és a postás várásától? Ez nem egy rugalmasan változó állapot. Ez egy végleges élethelyzet. Egy normálisan működő, digitalizált államban egy ilyen súlyos, életre szóló állapotnál a közgyógyellátási jogosultságot egyetlen alkalommal, véglegesen kellene rögzíteni a rendszerben. Miért kell a betegeket asszisztensnek használni a saját adminisztrációjukhoz, újra és újra végighajszolva őket ugyanazon a megalázó folyamaton? Hagyják már békében élni azokat, akik egyszer már megküzdöttek az életükért! Véglegesíteni kell a transzplantáltak igazolványát.

Több mint FÉL ÉV. Ennyi időbe telik ma Magyarországon a bürokráciának kiküldeni egy nyomorult közgyógy igazolványt egy vesetranszplantált betegnek.

Ma végre megérkezett az értesítés. Örömkönnyek? Nem, inkább mély felháborodás. Akinek nem volt még dolga a transzplantációval, az el sem tudja képzelni: itt nem „választható” vitaminokról van szó, hanem kőkemény, életmentő, kilökődésgátló gyógyszerekről. Olyan terápiáról, amit PERCRE PONTOSAN, naponta kétszer be kell venni, különben a szervezet megtámadja az új szervet. Olyan gyógyszerekről, amiknek a teljes ára egy átlagos fizetést is simán felemészthet. A műtét után az ember az életéért küzd, próbál felépülni, miközben a hivatalokban papírok tologatásával telnek a hónapok. 6+ hónap bizonytalanság, könyörgés, telefonálgatás és gyógyszertári matekozás. Szégyen és gyalázat, hogy a legkiszolgáltatottabb állapotban lévő betegeket hagyja cserben így a rendszer. A szervátültetés az orvosok részéről egy csoda, a betegek részéről egy hatalmas küzdelem – az állam részéről viszont ebben a formában egy hatalmas bürokratikus csőd. Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy a digitalizáció korában nem a betegnek kell könyörögnie a túlélésért a hivatalok kapuiban! 😡👇

Népies megfigyelések szerint a hangom leginkább egy repedt fazékhoz hasonlít – és ezt az utóbbi időben már ketten is teljesen függetlenül megerősítették! 🍯💥

A dolog mögött nincs semmi rejtély: az az 51 napos lélegeztetőgép és a gégémen ütött kis bónusz lyuk megtette a hatását. Úgy tűnik, a torkomban azóta nem hangszálak, hanem egy komplett heavy metal zenekar hangol. 🎸 De hogy mindenkit megnyugtassak: Soha nem akartam operaénekesi karriert befutni. A jövőben sincs semmilyen szándékom megrohamozni a tehetségkutatókat. Szóval a szomszédok és a madarak biztonságban vannak, az egyedi, rekedtes, "frissen gégemetszett" altomat pedig ezentúl hivatalosan is a személyes védjegyemnek tekintem! 😎

Így működött a fideszes „pályázati” gépezet Veszprémben! 💸👇

Emlékeztek még, mi történt a Modern Városok Program és az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projektek kapcsán, amikor Hegedűs Barbara volt az alpolgármester? A papíron Veszprém fejlődését szolgáló, sok tízmilliárdos fejlesztési források és közbeszerzések valahogy mindig ugyanoda csorogtak vissza. A független sajtó rendszeresen rámutattak a szomorú rögvalóságra: a hatalmas összegek jelentős részét a fideszes gazdasági holdudvar, a jól ismert kormányközeli nagyvállalkozók (köztük a Mészáros-csoport cégei és a miniszterelnöki rokonok érdekeltségei) zsebelték be. A rendszert úgy alakították ki, hogy a helyi, tisztességes és független kisvállalkozásoknak esélyük se legyen labdába rúgni a saját városukban! A, tiszások pont ez ellen a haveri mutyi ellen küzdenek: a magyarok pénzének a magyar emberek, és ne a kiváltságos fideszes oligarchák zsebét kelljen tömnie! Jogászok álláspontja szerint a források ilyen jellegű koncentrált elosztása kimerítheti a hűtlen kezelés vagy a versenykorlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban megvalósított bűncselekményének fogalmát. Jogi szakértők szerint a „haveri közbeszerzések” esetében a vagyoni hátrány abban nyilvánult meg, hogy a valódi verseny hiánya miatt a projekteket az indokoltnál jóval drágábban, túlárazva valósították meg a kormányközeli cégek. Ez a gyakorlat nem egyszerűen igazságtalan, hanem a gyanú szerint a hűtlen kezelés tankönyvi példája! Amikor a verseny kiiktatásával szándékosan túlárazott projektekre szórták el az adófizetők milliárdjait, azzal nemcsak a helyi vállalkozókat gáncsolják el, hanem közvetlen vagyoni hátrányt okoztak Veszprémnek és a magyar államnak is. A TISZA-kormány alatt az ilyen és ehhez hasonló holdudvari mutyik nem következmények nélküli történetek lesznek, hanem független ügyészségi vizsgálatok tárgyai.

Van az úgy, hogy egy nehéz útból, kórtermi küzdelemből és a transzplantáció stációiból egyszer csak – csodák csodájára – irodalom, sőt, színdarab születik. ✨ Nemrég elküldtem a frissen megjelent e-könyvészet (Túl kellett mindezt élnem) azoknak a kiváló szakembereknek, akik végigkísértek, és akiknek az életemet köszönhetem. Felfoghatatlanul jó érzés volt nemrég találkozni Dr. Bihari László Ádám transzplantációs sebészemmel, aki a kedves szóbeli érdeklődése mellett ezt a csodálatos üzenetet küldte: „Köszönöm szépen! Nagyon drukkolok, hogy legyen belőle színdarab is, és akkor meg is nézem.”

🎭 Azt kérdezték tőlem a héten: „Ági, te tulajdonképpen író vagy, vagy csak túl sok minden történt veled?” 🤔 A válaszom: IS-IS. 😂

Valószínűleg ha elmentem volna drámaírást tanulni az egyetemre, most tudnám a pontos definícióját annak, hogy mi az a „dramaturgiai fordulópont”. Helyette viszont a szociális szférában, az egészségügyben meg a kriminálpszichológiában tanultam meg, milyen az, amikor az élet produkál olyan drámát, amit ha megírnál, azt mondanák rá: „Ugyan már, ilyen a valóságban nincs!” De, van. Megéltem, leírtam. Így született meg a három kötet (Félig nyitott szemmel, Veszélyes idegenek, és a legfrissebb: Túl kellett mindezt élnem). És mert nem értem be ennyivel, fogtam a saját regényemet, és átdolgoztam egyfelvonásos kamaradrámává meg forgatókönyvvé. Mert miért is ne bonyolítanám az életemet? 🤪 A poén az, hogy a szakma elitje – élükön Goda Krisztina rendezővel és a Miskolci Nemzeti Színház gárdájával – nemhogy nem zavart el a színház környékéről, de még ajánlást is adtak a darabomhoz! Úgy tűnik, a valódi emberi drámákhoz nem diploma kell, hanem élettapasztalat meg egy jó adag fanyar humor. A legújabb e-könyvem, a Túl kellett mindezt élnem már élesítve van a Publio Kiadónál (és épp szivárog be a Libri, Bookline, Líra virtuális polcaira is), a drámám pedig ott pihen a Thália Színház bírálói előtt. Aki szeretne olvasni egy jó sztorit – amit nem a tankönyvekből, hanem az életből ollóztam össze –, az csapjon le rá! Megígérem, nem steril. 😉👇

Megjelent a legújabb könyvem ebookban.

Milyen nehézségekből lehet talpra állni, amikor úgy tűnik, elfogytak az erőtartalékaink? Hatalmas öröm számomra, hogy végre megoszthatom veletek: megjelent a Túl kellett mindezt élnem című könyvem e-book formátumban! 📖✨ Ez a történet az emberi lélek törékenységéről, de mégis leírhatatlan erejéről szól. Arról a belső küzdelemről, amikor az ember nehéz helyzetekkel találja szemben magát, mégis képes felállni, és új utat találni a fény felé. Ha szereted a mély, valós élethelyzeteket boncolgató, elgondolkodtató olvasmányokat, akkor ez a kötet neked is szól. 💻 Itt tudod beszerezni e-book formátumban: https://konyvaruhaz.publio.hu/index.php?route=product/product&product_id=77823 Köszönöm, ha velem tartotok ezen az utazáson! ❤️

A szószék nem a kirekesztés, hanem a szeretet helye! ❌⛪

Mély megütközéssel hallgattam Osztie Zoltán feldebrői prédikációját, amelyben a Tisza Párt szavazóit „erkölcsileg romlottnak” és „nemzetárulónak” bélyegezte. Tisza-szavazóként ezt a leghatározottabban visszautasítom! Úgy látszik, a plébános úr elfelejtette, hogy a Tisza Párt áprilisban kétharmados többséggel megnyerte a választásokat, és május óta Magyar Péter Magyarország miniszterelnöke. Amikor egy pap a mise alatt politikai alapon gyalázza a Tisza támogatóit, akkor a magyar választók abszolút többségét – több millió embert – rekeszt ki a saját templomából. Egy lelkipásztornak minden hozzá forduló hívő pásztorának kellene lennie, nem pedig az ellenzékbe szorult Fidesz politikai kommandósának. Nem az értette meg rosszul az evangéliumot, aki egy tisztább, igazságosabb és korrupciómentes Magyarországra szavazott, hanem az a pap, aki a szószéket pártpolitikai lövészárokká silányítja. Hálával tartozunk azért, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye azonnal lépett, és hivatalos megrovásban részesítette a plébánost. Ahogy az érsekség is kimondta: a hívek ilyen megbélyegzése teljesen szembemegy Krisztus tanításával. Az egyház az Örökkévalót szolgálja, nem pedig a bukott világi hatalmat. Ideje, hogy a templomaink újra a béke és az egység szigetei legyenek, ne pedig a politikai bosszú hadszinterei! 🕊️

„Jó napot kívánok, Művésznő!” 🩺🎭

Amikor a Transzplantációs Sebészem így köszöntött, hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek. Mert lássuk be: az embert sokféleképpen szólíthatják az életben, de ha maga a sebészed – aki konkrétan az életedet mentette meg – nevezi Művésznőnek, az azért elég magasra teszi a lécet! 😄 Nem hordok fekete sálat nyáron, nem merengek sötét kávézók sarkaiban a világ fájdalmán, és a kávémat sem zabtejjel kérem... Viszont ha az ember képes egy 51 napos COVID-kómából, egy vesetranszplantációból és a túlélésért folytatott dacos küzdelemből komplett színpadi drámát kerekíteni, amit ráadásul a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetése is „rendkívül megrázó, mély és katartikus művészi alapanyagnak” nevez... hát lehet, hogy a Doki tényleg nem tévedett akkorát! 🔥 Úgyhogy a képlet egyszerű: 1️⃣ A sebészem megmentette az életemet. ❤️ 2️⃣ Én megírtam drámának. ✍️ 3️⃣ A szakma szerint katarzis lett belőle. 🎭 4️⃣ A „Művésznő” megszólítást pedig lassan el kell kezdenem megszokni – legalábbis a transzplantációs klinikán! 😉