Nem nő ki újra.

Aki kapott egy új szervet – például egy új vesét –, annak nem fog két év múlva „elmúlni” a transzplantációja. Nem gyógyul meg a saját, elhalt szerve, és nem fog hirtelen immunrendszeri csoda történni. A vesetranszplantált embernek az élete végéig, minden áldott nap szednie kell a gyógyszereit a túléléshez. Akkor mégis mi a francért kell a magyar bürokrácia előtt időről időre újra és újra bizonyítani, hogy még mindig transzplantáltak vagyunk? Miért kell folyamatosan rettegni a határidőktől, az újabb hivatali köröktől, az orvosi igazolások kéregetésétől és a postás várásától? Ez nem egy rugalmasan változó állapot. Ez egy végleges élethelyzet. Egy normálisan működő, digitalizált államban egy ilyen súlyos, életre szóló állapotnál a közgyógyellátási jogosultságot egyetlen alkalommal, véglegesen kellene rögzíteni a rendszerben. Miért kell a betegeket asszisztensnek használni a saját adminisztrációjukhoz, újra és újra végighajszolva őket ugyanazon a megalázó folyamaton? Hagyják már békében élni azokat, akik egyszer már megküzdöttek az életükért! Véglegesíteni kell a transzplantáltak igazolványát.