„Jó napot kívánok, Művésznő!” 🩺🎭

Amikor a Transzplantációs Sebészem így köszöntött, hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek. Mert lássuk be: az embert sokféleképpen szólíthatják az életben, de ha maga a sebészed – aki konkrétan az életedet mentette meg – nevezi Művésznőnek, az azért elég magasra teszi a lécet! 😄 Nem hordok fekete sálat nyáron, nem merengek sötét kávézók sarkaiban a világ fájdalmán, és a kávémat sem zabtejjel kérem... Viszont ha az ember képes egy 51 napos COVID-kómából, egy vesetranszplantációból és a túlélésért folytatott dacos küzdelemből komplett színpadi drámát kerekíteni, amit ráadásul a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetése is „rendkívül megrázó, mély és katartikus művészi alapanyagnak” nevez... hát lehet, hogy a Doki tényleg nem tévedett akkorát! 🔥 Úgyhogy a képlet egyszerű: 1️⃣ A sebészem megmentette az életemet. ❤️ 2️⃣ Én megírtam drámának. ✍️ 3️⃣ A szakma szerint katarzis lett belőle. 🎭 4️⃣ A „Művésznő” megszólítást pedig lassan el kell kezdenem megszokni – legalábbis a transzplantációs klinikán! 😉