A képlet egyszerű: otthon még a rokonok osztják az észt, a színházi elit meg már a szereposztást. 🎬🎭🍿

Teljesen ismeretlenül, külső segítség nélkül rárúgtam az ajtót a budapesti kőszínházakra. A hatás? Azok az igazgatók és producerek, akik máskor a legmenőbb ügynökségek hívásait sem veszik fel, ma reggel óta a le nem járó Drive-linkjeimet és a 15 sokkoló kórtermi videómat pörgetik. A hét legnagyobb poénja: Goda Krisztina (a Csak szex és más semmi rendezője) a személyes e-mailjében közvetlenül „Kedves Áginak” szólított, és közölte, hogy a kórtermi abszurdom felületesen is kőkeményen megfogta. Szerinte a sztorim annyira feszült, sűrű és tele van szélsőséges helyzetekkel, hogy a mozi mellett azonnal színpadra, színdarabként kell indítani a projektet. A mai napon elindult a színházi offenzíva. A Tháliától a Katonáig mindenki megkapta a csomagot, az intenzíves főorvos jutalomjátékát pedig név szerint Ember Márkra vizionáltam – a levelek már a menedzsmentjénél pattognak. Míg a kisvárosi Facebook-csoportok kicsinyes adminisztrátorai remegő kézzel tiltják le a posztjaimat, a szakma krémje azon szakad, hogyan ettem dacból McDonald’s menüt a dialízisgép mellett. Innentől kezdve nincs kérdés, ez az én ligám. Ha a környezeted nem ért meg, semmi baj, egyszerűen nem egy nyelvet beszéltek. Ha majd a premier után az országos média címlapján leszek, pont azok fognak az első sorért kapálózni, akik most levegőnek néznek. Addig is a kerekesszéket el lehet adni az interneten, a stáblista indul! 🍿