Újra családmentés

A cikket azzal kezdeném, hogy a mai nappal a szerkesztőség a következő levelet juttatta el a polgármesteri hivatalba. "Tisztelt Illetékes! Az alábbi cikkben egy olvasónk írta le tapasztalatait a ceglédi veszélyeztetett, bántalmazott családokkal kapcsolatban. (A témában egy cikk már megjelent a Panorámában, a mellékelt még nem, ehhez várjuk a tájékoztatást.) Olvasónk szerkesztőségünknek megküldött kérdését ezúton továbbítom: A Gyermekvédelmi törvény, azaz az 1997. évi XXXI. tv. 94. paragrafus 3. bekezdése szerint családok átmeneti otthona harmincezer fő felett nem opció, hanem törvényileg kötelező! Idézem: "94.paragrafus .(3)586 Az a települési önkormányzat, fővárosban a kerületi önkormányzat, amelynek területén a) tízezernél több állandó lakos él, bölcsődét, b) húszezernél több állandó lakos él, az a) pontban meghatározottak mellett gyermekek átmeneti otthonát, c) harmincezernél több állandó lakos él, az a) és b) pontokban meghatározottak mellett családok átmeneti otthonát, d) negyvenezernél több állandó lakos él, az a)-c) pontokban meghatározottak mellett gyermekjóléti központot [40. § (3) bek.] köteles működtetni." Miért nincs Cegléden családok átmeneti otthona, úgy tudom a laktanyánál építettek/alakítottak ki ilyet, de leállt az építkezés? Miért? Várjuk válaszát köszönettel: Krizsán Anett Ceglédi Panoráma" A ceglédi angyalok megint összefogtak, és megmutattuk ma már, hogy a városvezetéssel karöltve együtt mondunk nemet a családon belüli erőszakra. Ez az összefogás példaértékű volt. Kedd délután van, éppen a családon belüli erőszak ellenes kampány megy a Tv-ben, Geszti Péterrel. Elhatározom, írok neki… elmondom mennyire jó, hogy kiállt az ügy mellett, nevét és arcát adta hozzá… Épp leülök a billentyűzethez, amikor csörög a telefonom… Volter Etelka hív. Azért hívott, mert egy veszélyeztetett terhes kismama bemenekült a bántalmazó élettársa elől két kisfiával az egyik iskolába. Jelenleg az iskola ad védelmet nekik, de anyaotthon kellene találni. Mivel én sajnos járatos vagyok ez ügyben, a segítségemet kéri… Indulok… Kb negyed óra múlva érkezem a belvárosi általános iskolába…, már várnak. Meghallgatom mi történt, számomra egyértelműen világos, nem mehetnek haza… Főleg azért sem, mert mint kiderült láttam is apukát az iskola előtt, miközben megérkeztem. Az első gondolatom, hogy hívom a rendőrséget. Néhány percig ecsetelem a helyi ügyeletes tisztnek, hogy mi a helyzet és, hogy az apuka itt van az iskolánál… A következő választ kaptam… „Anyuka jöjjön be és tegyen feljelentést. A rendőrségnek nincs arra embere, hogy bekísérje őket…” Megköszönöm a pozitív hozzáállást és leteszem…ez nem egy járható út… A következő lépésem, hogy átszaladok a családsegítőbe…, de mivel 16 h már nincs bent senki… Nekünk kell kézbe vennünk a dolgot, mondom Madarászné Ági, tanár néninek, aki védelmezi a családot és elkezdünk anyaotthonokat tárcsázni…. Közben az iskolában élelmiszerről és tejről gondoskodnak, hogy a családnak legyen mit fogyasztania. Rendületlenül hívjuk késő estig sorra az anyaotthoni telefonszámokat. Közben tárcsázzuk a Polgármestert is. Készséges, azonnal segít…, ha találunk szállást személyesen intézkedik róla, hogy a családot sofőr vigye el… Krizsán Ervin is befut, majd átmeneti szállásként saját édesanyja családos átmeneti otthonát is felajánlja, igaz nem itt van, de jó tudni róla, hogy van egy ilyen lehetőség… Késő este feladjuk, jelenleg az éjszakára kell megoldani a szállásukat, és másnap folytatni tovább… Másnap reggel a családsegítőben kezdjük, tegnap kiderült, ha nem ők tárcsáznak, akkor majdnem esélytelen. Ugyanazt a tematikát folytatva, mint tegnap, hívják az anyaotthonokat, Végh Éva és Galambos Viktor családsegítők veszik kezükbe az ügyet. Sokadik várólista után egy krízis központi elhelyezés marad. Hosszú beszélgetés után miután leegyeztettük mit is nevezünk krízis helyzetnek, és ha ez nem az, akkor mi az…, majd bevetjük az itt a sajtó és mi bármire képesek vagyunk fenyegetést is, akkor úgy döntenek, hogy helyet keresnek. Pár perc múlva telefonhívást kapunk valahonnan az országból. Egy védett házból telefonálnak. Indulhatnak, várják őket. Nincs idő búcsúzkodásra, hívjuk a sofőrt, címünk nincs csak egy város, a cím akkor lesz megadva, ha már ott vagyunk. Kérik, az otthonból, hogy kísérővel érkezzenek, és ha már úgyis ráérek, megyek velük. Az utunk nem zökkenőmentes, az egyik kisfiú az idegtől végig hányja az utat, és mindketten sírnak. Félnek az ismeretlentől, és még a maci is ott marad… Leállunk egy benzinkútnál, kockáztatva, hogy megint hányás lesz, veszek valamit inni, de fontosabb az, hogy beszélgetni kell. A gyerekek már bíznak bennem, látják úton vagyunk. Megígértem és így is van. A maci, sír a nagyobbik fiúcska… , ott maradt az alvó maci… Mikor fejvesztve egy szál ruhában menekül az ember nincs idő a tervszerű pakolásra. Egy kevés ruhát a családsegítőben szedtek össze nekik… Megsimogatom a gyerekfejeket és mondom nekik, hogy lesz majd új maci, nem tudunk visszamenni, mert akkor újra bántanák őket, és most el kell engedniük mindent, amit a múltban magukénak tudhattak… Kicsit megnyugodnak, majd megígérem nekik, hogy még egy McDonald’s-nál is megállunk és veszek gyerek menüt. Ettől csitulnak a könnyek, és mivel még nagyon messze a cél, tudom, hogy enni, mosdóba mindenképp meg kell állnunk. Nem vihetünk végig az országon egy 7 hónapos veszélyeztetett terhes kismamát pihenő nélkül… A sofőr megértő, neki azt mondták, minden úgy legyen, ahogy kérjük, tankolja tele az autót és segítsen. Úgyhogy pontosan ezt is teszi, jó ember, és Ő sem tud ellenállni a gyerekkönnyeknek… Meg is állunk egy MC-nél, kockáztatva az újabb hányást, és felszabadultabban beszélgetünk, a gyerekek ahogy távolodnak, úgy nyugszanak meg, és én már tudom, hogy ott teljes ellátást, nyugalmat, pszichológusi segítséget is kapnak, az én vállamról is kezd lemenni a súly. Délután érkezünk a krízis házba, szeretettel fogadják őket, nagyon rendesek, egy rendezett hely. Nem itt kapnak szállást, őket tovább szállítják majd egy otthonba, egy általunk sem ismert helyre. Szigorúan titokban tartják, hogy hova. Engem pedig felhívnak az irodába, ahol titoktartást fogadok újfent. Még megkérdezem, hogy mi a helyzet, küldhetünk-e utánuk macit, ilyesmit. Semmire nem lesz szükségük, annyi játék, plüss állat van, hogy nem lesz baj. Gyermekpszichológus is fog velük foglalkozni, nyugtat meg a vezető, és az a hangnem és kedvesség, ahogy szól hozzám teljes mértékig megnyugtat. Intézik az iskolát, a gyámhivatalt és az orvosi ellátást is természetesen, ne aggódjak, bízzak benne, fogja meg a kezemet a vezető. Rendben… A kapunál még találkozom a családdal, gyorsan elbúcsúzunk, a gyerekek hosszan ölelnek, majd fordulunk is vissza Ceglédre… Visszafelé, behal a GPS, lemerül a telefonom és a sofőr telefonja is megadja magát, így gyakorlatilag a józan paraszti észre támaszkodva, követve az ismert utakat jövünk hazafelé. Este van, mire a családsegítőbe érkezünk, Galambos Viktor megvárt, és kérdezi, minden rendben van-e. Neki sem adhatok ki több információt, csak annyit, amit itt is elmondok. Jól vannak… Később megtudom, hogy apuka közben volt a családsegítőben, kereste a családját, de nem tudtak semmit mondani neki, meg egyébként is, őket is köti a titoktartási kötelezettség, mint minden hatóságot. És így a végére, mivel most már Cegléden egyértelmű mennyire szükség van az anyaotthonokra, és védett házra, továbbra is szorgalmazni szeretném a városvezetés felé, hogy itt sajnos ez még nem megoldott. Szükség van rá, városunkban is, úgyhogy kérem a vezetőséget, találjanak rá megoldást, hogy egy ilyen otthon, ahol szeretettel várják a menekülőket, mihamarabb megvalósulhasson.

A sajtó, mint hatalom

Egy hónapon belül kétszer mondták nekem, hogy nagy a szám, sőt sikerült három héten belül egy pesti meg egy vidéki intézmény vezetőinek is felhívnom a figyelmét, hogy a sajtó hatalom. Cegléden ezt már többször eljátszottam, még egyszer a MOL-nál is, mikor a tűzoltóknak nem volt pénzük tankolni, itt meg állt a víz. Hirtelen mindig lesz pénz, hely, Lidl-nél balra kanyarodó sáv, stb... Szóval, amint megjelenik a sajtó, itt helyben már begurul a kicsi kocsi valahová velem, már mindjárt haptákba vágják magukat a fejesek és azon gondolkodnak, mi a fészkes fenét keresek már megint ott... Ezzel egyébként csak szabad sajtós élhet, államilag finanszírozott, nem. Mert hallottunk már olyat, hogy egy TV-snek megmondták, ha az állását meg szeretné tartani, akkor nem ír valamiről többet. A mai munkanélküliségben persze mindenki meg szeretné tartani az állását. Egyébként az is megfigyelhető, hogy az a sajtó hoz le több valós információt, mer belenyúlni és keresgélni a szarban, amelyik mögött nincs politikai háttér, például polgármester tulajdonosi részesedés, stb. A többi általában, (Bocs Etelka Volter a csúnya kifejezésért, tudom, hogy haragudni fogsz) segget nyal. Így van ez bizony Cegléden is sajnos, mert többségiben a helyi sajtó a városvezetés vagy annak körében lévő "jóbarátok" kezében van. Kivéve persze a Ceglédi Panoráma, nem véletlenül hozza le Krizsan Ervin olyan lelkesen a cikkeimet. Hozzátéve nem tudnak engem például mivel fenyegetni, mert 1. Nem állok alkalmazásban a Panorámánál, így nem tudnak nyomást gyakorolni, hogy ugyan elveszíthetem az állásomat. 2. Szabadúszóként írhatok én bárhová, ha úgy gondolom eladom az írásomat valami országos lappnak, pl a Blikk-nek. Hoztam én már őket ide, meg a TV-ket is, úgyhogy szerintem nem utasítanának vissza egy jó szaftos kis cikket. Az pedig, hogy éppen arra járok, ahol történnek az események és lefirkantom. Nos, ha van aki megveszi, akkor annak ugye örülünk. Nos, a következő (azt hiszem most az jön) családon belüli erőszakos cikkemhez előkerült egy gyermekvédelmi törvény, ami kimondja, hogy Cegléden kötelezően családok átmeneti otthonának kell működni. Ami ugye nincs. Megkértem az Ervint, hogy ugyan hozzák már le a cikkem mellé a törvényt is jó vastagon szedve, ( gondoltam, hogy tyúkszemre lépek megint, és jó sokáig fogják szidni a halott édesanyámat) Persze ők tovább mentek, és szépen elküldték a városvezetésnek is feltéve a kérdést, hogy ugyan rájuk miért nem vonatkoznak a törvények? Mert hát ugye, mivel nincsenek meg az épületek és mélyen lapítanak a 97-es törvényre, ami KÖTELEZŐ. Szóval várjuk lelkesen a városvezetés válaszát. Na, de mielőtt azt hinnétek, hogy én milyen okos vagyok, hogy mindig mindenre tudom a megfelelő paragrafust, közlöm, hogy nem. Nem bújom naphosszat a törvénykönyveket, stb, egyszerűen csak írok valamiről, majd kapcsolatba kerülök emberekkel, akik súgnak nekem. Nyilván azért, mert nekik sem tetszik, hogy városvezetőink elfelejtkeznek róla, hogy bizony a törvényt nekik is be kell tartani. Ezek az emberek általában ismerik az arra vonatkozó jogszabályokat, stb, és egyszerűen felhívják a figyelmemet, hogy bizony itt vaj van a fejeken. Én pedig gondoskodom róla, hogy ez nyilvánosságra is kerüljön. De persze a segítőim mindig névtelenek, mert nyilván ők állami cégnél dolgoznak, és könnyen megköszönhetik a munkájukat... Úgyhogy itt köszönöm meg a névtelen kapcsolataimnak azt, hogy nem felejtik el, hogy vagyok, és sosem felejtenek el a megfelelő pillanatban súgni egy kicsit. Ennek hatására remélhetőleg változásokat is kieszközölhetünk a jövőben, együtt.

Történet arról, amikor a Ceglédi rendőrök sem ismerik a KRESZ-t és minden ok nélkül szállnak rá az állampolgárra.

Pénteken a szomszédasszonyom megkért, hogy ugyan vigyem már őket haza. Őt, a két gyerekkel meg a csomagokkal, mert sokat vásároltak. Ráálltam, sokszor szoktunk együtt hazamenni, ha úgy végzek, a kis fiú gyereknek van is a hátsó ülésen egy magasító, (még csak 7 éves). A lánynak nincs, ennek (11 éves) elsősorban az az oka, hogy mivel elég kicsi az autóm, ha magasítóban ülne, akkor már nem tudna felegyenesedni. A biztonsági övek pedig a gyermekhez igazíthatók és mindig azzal szoktam kezdeni, miután beültek, hogy be vannak-e kötve. A pénteki nap sem volt ez ellen kivétel, elindultunk a Református Iskolától haza, rákanyarodtam a Rákóczi útra. Épp a rendőrség előtt mentem el, amikor a rendőrség oldalán lévő járdáról egy rendőr elém lépett és mutatta, hogy álljak meg. Eleget tettem, megpróbáltam szépen beállni, de leállított, hogy hagyjam ott az autót, ahol van… Kérte a vezetői engedélyt, forgalmit és a személyes irataimat. Nyújtom ki az ablakon, (jó idő volt, le volt húzva). Felszólított, hogy szálljak ki az autóból és menjek a kocsi mögé… Nem nagyon értettem a hangnemet…úgy beszélt velem, mintha én lennék a helyi sorozatgyilkos…udvariasság semmi… Engedelmeskedtem az utasításnak, kikapcsoltam az övet és kiszálltam az autóból, majd hátra mentem a kocsi mögé (jelzem a kocsi félig lógott az úttesten, mert nem engedett rendesen beállni) Közben észrevettem, hogy a járőrtársa kedves ismerősöm. Ő pont befejezte egy másik autó igazoltatását és elindult felénk. Mosolyogva üdvözöltük egymást. Közben az engem igazoltató rendőr, elkezdett faggatni, (csöppet sem udvariasan) hogy ugyan kihez tartoznak a gyerekek, hány évesek és miért nincs a lány magasítóban? Mondom neki, még rendkívül nyugodtan, hogy azért nem, mert nem fér el a gyerek magasítóval a kocsiban. Hátsó ülésen voltak… Közli velem, hogy őt az nem érdekli, a törvény kimondja, hogy a gyereknek gyerekülésben vagy magasítóban a helye… Ő nem tehet arról, hogy nekem olyan kis autóm, van amibe ezt nem lehet betenni… Nem is értettem miről beszél, a gyerek lehajtott fejjel utazzon, vagy mi van?- ezen gondolkodtam. Közben a rendőr utasította a kollégáját, hogy kérje le az adataimat. A másik rendőr át is ment a másik oldalra, hogy eleget tegyen a „kérésnek”, de minden bizonnyal úgy gondolhatta, hogy a fiatalabb kollégának nincs igaza, mert többször nyomatékosan kérte a kollégáját, hogy ugyan menjen már át ő is a másik oldalra, mert beszélni szeretne vele. Többször kérte erre, mire nagy dérrel-dúrral a kolléga hajlandó volt eleget tenni a kérésnek. Lehetett látni, bár nem hallottam semmit, hogy nézett különbség alakult ki a két járőr között, majd az ominózus udvariatlan rendőr visszajött és közölte, félvállról, hogy ezúttal megúszom egy figyelmeztetéssel, de legközelebb, mikor megállít, akkor legyen a gyerek alatt magasító… (Persze nem tudom, hogy képzelte, hogy berakom, mikor a MINI olyan kicsi, hogy akkor a gyerek nem férne el.) Lekérték az adataimat, majd a kedves rendőr ismerősöm tovább engedett, miközben a másik miután kioktatott, már ott is hagyott. Hazajöttem és nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy utána néztem és utána kérdeztem, hogy is van ez, ha nem fér be a gyerekülés, akkor nem vihetem a gyereket? És képzeljék, a rendőrnek nem volt igaza. Úgyhogy a javaslatom a következő az ominózus rendőrnek, hogy frissítse föl a KRESZ tudását, igaz ez nem egy friss szabályozás! http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=1732.238888 Különös figyelemmel olvasva a 48. §. Kiemeltem a rám vonatkozó részét a könnyebb beazonosítás miatt. „(7)300 A gépkocsiban vagy a mopedautóban utazó 150 cm-nél alacsonyabb gyermek – a testsúlyához igazodó kialakítású – gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert kialakításától függően a járműnek erre a célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz vagy ennek bekötési pontjaihoz kell csatlakoztatni. A gépkocsi és a mopedautó üléseihez – a vezető ülését kivéve – gyermekbiztonsági rendszer szerelhető be. Az első üléshez – a jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban – a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell. (8)301 A gyermeket nem kell gyermekbiztonsági rendszerben rögzíteni: a) ha a gyermekbiztonsági rendszer beszerelésére a gépkocsi a gyári kialakítása alapján nem alkalmas (az ilyen kialakítású M1, N1, N2 és N3 kategóriájú gépkocsiban a 3 évnél fiatalabb gyermek nem szállítható, illetve a 3. életévét már betöltött és 150 cm-nél kisebb testmagasságú gyermek az első ülésen nem szállítható); b) ha gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel – testméretéhez igazodóan – biztonságosan rögzíthető; c) ha taxi üzemmódban használt taxi gépkocsi és a személygépkocsis személyszállítást végző gépkocsi hátsó ülésén utazik; d) ha a rendvédelmi szervek gépkocsijában vagy a mentő gépkocsi betegellátó terében utazik; e) a menetrend szerinti személyszállítást végző autóbuszban; f) a nem menetrend szerinti személyszállítást végző autóbuszban, ha álló utasokat is szállíthat; g) ha 3. életévét még nem töltötte be és állva utazik az autóbuszban; h) ha külön jogszabályban302 meghatározott orvos által kiállított igazolással rendelkezik.” Hazaértünk és én is elolvastam az erre vonatkozó törvényt, és megnyugtatásul közlöm, ha tényleg csak a baleset miatt aggódott, mint látta a gyerekek be voltak kötve, (ezt Ő is elismerte) és itthon kislány magasságát megmértük. Cipő nélkül 138 cm magas.

Egy energia általi gyógyulás

El kell mesélnem nektek valamit. Az éjjel nagyon rosszul voltam, annyira fájt a fejem, hogy már abban sem voltam biztos, hogy megérem a mai reggelt. Magas volt a vérnyomásom, de nemcsak ezért voltam rosszul. A homlokom és szemeim is fájtak. Hiába vettem be sorozatban a fájdalomcsillapítókat, vérnyomáscsökkentőket, semmi nem használt. Hőhullámom is volt. Még fél órával ezelőtt is pokolian rosszul voltam. Van néhány ember az életemben, akikről köztudottan tudom, hogy képesek energiával gyógyítani, hihetetlen energiával, és mivel 8 éve én ezt már megtapasztaltam feltétlen híve vagyok ennek. Az egyik a volt pasim Kese Balázs, Ő volt az aki egyszer 20 perc alatt eltüntette a migrénes fejfájásom, mikor minden gyógyszert kihánytam előtte. Sőt el is aludtam akkor. A másik pedig a barátnőm a Edit Bosnyák a barátnőm. Nos, ide is ültem gyorsan a géphez és mondtam a Dittkének, hogy segítsen, mert rosszul vagyok. De nem bíztam a véletlenre, gondoltam nem baj, ha ketten dolgoznak rajtam, így a Balázsnak is küldtem egy üzenetet.(Nem vagyok vele mindennapi kapcsolatban, szinte sosem beszélünk,pont azért mert amikor együtt voltunk én nem hittem benne, de tudom, hogy szeret engem, így nyugodtan kértem tőle) Majd elfeküdtem és vártam a csodát. Először az Edit energiáját éreztem magamon, hihetetlen de ott melegített. Az egész arcom forró volt, majd éreztem , hogy becsatlakozik a Balázs is. A Balázstól jött az energia a szívemre is, éreztem a melegséget, ahogy átjárja a testem... Majd eltelt fél óra, és nyoma sincs a fejfájásomnak, ami tegnap óta kínzott. Hisztek a csodában? Ez egyfajta csoda... Köszönöm.

Történet a menekülésről

http://cegledipanorama.hu/index.php/magazin/csalad/2530-t%C3%B6rt%C3%A9net-a-menek%C3%BCl%C3%A9sr%C5%91l.html Egy történetet szeretnék mesélni, erőszakról, menekülésről, angyalokról, akik köztük élnek. Pénteken délután a barátnőm hívott, hogy a vonaton vannak, elindult három lányával. Hogy hova? Egyenlőre ideiglenes állomásként hozzám Ceglédre, majd egy anyaotthonba. Menekültek, menekülnek egy erőszakos, agresszív apuka elől, aki az életüket veszélyezteti. Tudtuk, hogy ez lesz a vége, hetek óta szerveztük a szökést. Délután érkeztek a ceglédi állomásra kis bőrönddel, kevés ruhával és egy macskával, mert azt sem merték apukára hagyni. Úgy érkeztek, hogy tudták ez az út volt az utolsó otthonról és többet nem mennek haza. Elbúcsúztak a barátoktól, az iskolatársaktól, majd elindultak anyuka után az ismeretlenbe, hozzám, mert bíztak benne, hogy soha többé nem kell az életükért rettegniük. Hazafuvaroztam őket, a lakásom átmeneti szállóvá vált, de egy cseppet sem bántam, mert ezeknek a piciknek az élete mindent megér. Másnap este úgy döntöttem felveszem a kapcsolatot az egyik kedves vendégemmel, hogy segítsen nekem abban, hogy az iskolát hogyan tudnánk rendezni, hogy ne legyen gond. V. E. első kérdése az volt, mekkorák a gyerekek? Köszönettel tartozom neki, mert három estén keresztül hordta a lánya, a saját és a kolléganőitől a ruhákat, törölközőket, kabátokat, cipőket, hogy a család jelenlegi helyzete kicsit könnyebbé váljon. Köszönettel tartozom D. Gy-nek és T. I. barátnőjének, akik a kicsi lányt ellátták az évszaknak megfelelő ruhával, mert sajnos neki a legnehezebb a méretére találni. B. A. amint meglátta a lányokat gyűjtésbe kezdett, hogy minél kevesebb dologban szenvedjenek hiányt, hálás vagyok érte. K. E. ismeretlenül is aggódott értük és az első kérdése az volt, hogy kajánk van-e? A Ceglédi Mentőállomás dolgozói, akik megígérték, hogy szétnéznek otthon további ruháért, mert 4 ember teljes újrakezdését kell megoldanunk. Köszönettel tartozom továbbá V. É. családgondozónak, aki ügyfélfogadási időn kívül is fogadott minket, és agilisan tárcsázta az anyaotthonokat, hogy találjunk helyet a csonka családnak, K. A-nak, aki szintén élelmiszerben segített ki minket, és a lányok kaptak tőle némi jó szót, kedvességet. A család helyzete átmenetileg anyaotthonban stabilizálódott, úgyhogy másfél évre biztonságban, nyugodt körülmények között lehetnek. Köszönöm nektek, hogy ilyen angyalok vagytok! Cegléd városában élnek angyalok, és szerencsére úgy látszik engem is körülvesznek. Ezután a gyönyörű történet után, szeretnék Önöknek egy másik történetet mesélni, arról, hogy mi az ami előtt a család áll. Először is, az anyaotthonok zsúfoltak, többnyire a krízishelyzetben lévő családok is várólistára kerülnek. Akik ide jutnak, azok a családok többnyire folyamatos terror és állandó fizikai erőszak áldozatai és vagy nincs hová menniük, vagy mindenhol megtalálná őket az erőszakos házastárs. Ezért kényszerülnek ilyen otthonokba. Az otthonok titkosak, a benne lakók névtelenek és védettek. Ezek az otthonok fedelet biztosítanak a családoknak másfél évig. Semmilyen férfi nem juthat be az otthonba, még látogatóként sem. A családok megszakítanak minden olyan kapcsolatot, ahonnan eljuthatna hozzájuk az életükre törő családapa. Az otthon nem ingyenes, a bevételük 30 %-át kell kifizetni a szállásért, és további rezsiköltségek is vannak, pl. egy adag ruhamosás 160 Ft, de minden más is pénzbe kerül. Azok a családok, akik ilyen helyzetben kerülnek ide, többnyire egy szál ruhával érkeznek, mindent maguk után hagyva, sokszor még a papírjaikat is, ugyanis mikor az emberek az életüket mentik, nincs idejük tervszerűen pakolni. Pénzük szerencsés esetben a családi pótlék, mert a család több száz kilométerre kerül otthonról és az anyukának ebből a kilátástalan helyzetből kell elindulni munkát találni. Közben természetesen az anyaotthoni szállást, az étkezéseket, az új papírokat, és mindent nekik kell fizetniük. Első természetesen az iskola megtalálása, mert 50 óra hiányzás esetén (ami csak pár nap) elveszítik a családi pótlékot is, de már 30 óránál szabálysértés indul az anya ellen. Természetesen van pár nap, amit orvosi igazolással meg lehet oldani, mert vannak segítőkész orvosok, de túl sokat nem, és a gyerekeknek is fontos, hogy azonnal közösségbe kerüljenek, ne maradjanak le a tananyaggal. Az iskolák titoktartással tartoznak a nevükkel és hollétükkel kapcsolatban és minden hatóság szigorúan őrzi a tartózkodási helyüket. Sem bíróság, sem rendőrség, sem gyámhatóság nem adhatja ki az információt a családról, de még én sem. Nem mehetnek haza az otthon maradt ruhájukért és mindent el kell engedniük, amit a múltban magukénak tudhattak. Szigorú szabályok vannak a kapcsolattartásra és gyakorlatilag majdnem egyedüli személy maradtam, aki tud róluk információval szolgálni. Ez kizárólag a védelmüket szolgálja. Kapnak pszichológusi segítséget és segítik elindítani a válást, a gyermekelhelyezést és a gyerektartás megítélését, bár ezek a mai bürokratikus rendszer miatt nem rövid folyamatok. Az apa egyelőre nem kap láthatást, mivel nemcsak az anyára, hanem a gyerekekre is veszélyes. Úgy gondolom egy ekkora városban, mint Cegléd, szükség lenne egy ilyen otthonra. Hetente egy nő és havonta egy gyermek hal meg ma Magyarországon, családon belüli erőszak miatt! A családon belüli erőszak nem magánügy, igenis foglalkozni kell vele. Félre kellene tenni azt a hozzáállást, hogy a nő szoknyája mindent eltakar, hogy az asszony verve jó! Ez egy nagyon komoly probléma, és nem véletlenül írok róla most újra. Azok a nők, akik elmenekülnek a bántalmazó családtagtól, hirtelen válnak rászorulókká, sokszor gyerekekkel együtt és sokat jelent nekik minden segítség. Ezért így a cikk végére segítségkérést szeretnék közzétenni! A fenti családnak, a barátnőmnek és három kislányának segítségre van szüksége. Téli ruhákra, kabátokra, csizmákra, iskolaszerekre, tornacipőkre, tartós élelmiszerre és természetesen anyagi segítségre. A gyerekek 10, 12 és 14 évesek. Minden segítséget szeretettel várunk, mert a legkisebb segítség is életet menthet!

Vallomás az asszonyverésről...

Ez az, amiről ti hűséges olvasóim nem olvashattatok még. Ez egy olyan része az életemnek, amiről nem olyan könnyű megnyílni, de mivel már felemeltem a hangom, hogy erről beszélni kell, így úgy gondolom Tis is elolvashatjátok. http://www.cegledipanorama.hu/index.php/velemeny/gondolat/2398-vallom%C3%A1s-az-asszonyver%C3%A9sr%C5%91l.html Ha nem tudjátok megnyitni itt van. Minden ember alapvető vágya, hogy szeretetben élje le az életét. Egy szereteten alapuló kapcsolat önbizalmat ad, biztonságot jelent, az ilyen kapcsolat igénye a lelkünk mélyéről fakad. De sajnos nem minden kapcsolat ilyen… Miközben a családon belüli erőszak széles körű elterjedtségével találkozunk, a mai magyar társadalomban ritkán beszélünk erről nyíltan. Ez fokozottan igaz a pszichikai bántalmazásra. Míg a fizikai erőszaknak többnyire jól látható nyomai vannak, és viszonylag pontosan definiálható, a lelki bántalmazás nem annyira nyilvánvaló, határai nehezebben határozhatók meg. Sokak számára létezése is kérdéses. Pedig a lelki terror társadalmi probléma, és az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája. Rendszerint pszichológiai támadással kezdődik (kikezdi a nő önbizalmát), és szóbeli erőszak (sértegetés, fenyegetés) előzi meg a fizikai erőszakot. Egyre durvul, erősödik; az erőszak dinamikája egyre fokozódik a legtöbb esetben. Mivel a párkapcsolati bántalmazás gyakorlatilag mindig a nő szóbeli bántalmazásával kezdődik, a szóbeli erőszak korai felismerése életmentő lehet. Abban a családban, ahol bármelyik erőszak jelentkezik, nagy az esélye, hogy jelen van már, vagy rövid időn belül jelen lesz a többi típus is. A lelki terror elkövetője sértegeti, vádolja, fenyegeti partnerét, romboló kritikával illeti, kiabál vele, manipulálja, olykor közömbösséget mutat, és hosszú ideig nem szól a szenvedőhöz. Ezért gyakran a szenvedő alany sincs tisztában azzal, hogy lelki terror áldozata, egészen addig, amíg fizikai bántalmazás nem éri. Az ismételt lelki bántalmazások káros kapcsolatot és függőséget hozhatnak létre az elkövető és az áldozat között. Kölcsönösen függeni kezdenek egymástól. Az áldozat azért, mert egyedül senkinek érzi magát, az elkövető pedig azért, mert ezen a domináns veselkedésen keresztül érzi fontosnak magát. A függőség annyira erőteljessé válik, hogy az áldozat védelmezi és felmenti a bántalmazót. A lelki erőszak elszenvedője végül elveszíti önbizalmát, kezdeményezőképességét, személyiségét. Az elkövető és az áldozat közötti sajátos érzelmi, családi kapcsolat, valamint a társadalmi konvenciók miatt igen erős a látencia, az áldozatok sokszor titkolják, szégyellik és tűrik az erőszakot, mert például tartanak az agresszor bosszújától; emocionálisan és anyagilag kiszolgáltatottak az elkövetőnek; letagadják a bántalmazást a család egységének megőrzése miatt. Sőt: olykor az áldozatok nem is érzékelik bűncselekménynek a családon belüli erőszakot! Ma, amikor a Barátok Közt napi sorozata is a női bántalmazásról szól, illetve politikusok kerülnek elő Vak Komondor címszóval, ahol háttérben asszonyverésről suttognak, érdemes lenne itt Cegléden is a bántalmazott nőkről, a bántalmazott nőkért szólni… Hosszú évekig nem beszéltem róla, de ma már arccal és névvel vállalom, bántalmazott nő vagyok… Mikor leköltöztem Ceglédre egy szörnyű sebbel érkeztem: majdnem agyonvert a volt férjem. Ezt az eseményt előtte hosszú ideig lelki terror előzte meg, melyben a férjem és a családja is részesített.. Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy csoportosan elkövetett lelki erőszak, mely fizikai erőszakba torkollott. Hogy miért nem léptem? Egyedül voltam, egyedül a nagyvilágban, szerető szülők és család nélkül. Amikor bekerültem a házasságba azt gondoltam, hogy végre nekem is lesz családom… Nem így lett, és holott az elején boldog voltam a házasságomban, ez a fajta lelki erőszak egy idő után napról-napra előfordult. Egy idő után már gyomorgörccsel mentem anyósomhoz, majd úgy döntöttem nem megyek többet… És jött a fizikai erőszak, kórház, lábadozás. Majd a kórházból kijövet első utam a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra vezetett. Ma is hálás vagyok annak a rendőrnek és az ügyvédemnek akik, végig támogattak, hogy az ügy ügyészségre és bíróságra kerüljön. Féltem, de ma már azt mondom ennek ez volt a menete… Akkori lelki állapotommal szégyelltem, hogy velem ez megtörténhetett, de ma már örülök, hogy a rendőr minél kevesebb lelki sérülést okozva próbált utána járni a velem történteknek. Nem hívott be többször, nem akarta kiforgatni a mondandómat, egyszerűen csak elfogadta tényként, amit elmondtam. Majd a Központi Kerületi Bíróságon találkoztam újra (az akkor már elvált férjemmel) és bár az ügyvédje megpróbálta lemezteleníteni a lelkemet is, a Bíróságon is hittek nekem. Egy állítás, egy tagadás volt a tényállás, és kértek szakértői véleményt is, de a sors azt akarhatta, hogy az igazság napvilágra kerüljön. A volt férjemet súlyos testi sértésben bűnösnek mondták ki. 100 ezer Ft, ennyit ért 2009-ben egy családon belüli erőszak… Ma már külön törvény van erre, és egyre többen felemelik a hangjukat miatta. Ezért is gondoltam azt, hogy jó példával állok elő, és elmesélem az én történetem. Elmondom minden nőnek, hogy van élet az erőszakos férfi után, mindig újra lehet kezdeni, vannak szervezetek, akik kifejezetten ez ellen veszik fel a harcot, és ma már egyre több média is felhívja erre a figyelmet. Ma már törvény van a családon belüli erőszakra, és távoltartási végzést is kiadnak, ezért bátran mondom: Bántalmazott asszonytársaim, merjetek lépni! Merjetek mozdulni, mert ha nem teszitek, lehet a következő ütés az életetekbe kerül…

Helyesírás!!!

Sokszor, sokféleképpen emeltem már hangot a helyesírás fontosságának! Borzasztóan zavaró egy-egy fórumon, hogy hozzászólásokban hemzsegnek a helyesírási hibák... Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan téma, mint a nyelvtudás. Aki megérti, hogy miért fontos, annak nem kell külön magyarázni, aki pedig nem akarja felfogni a szükségességét, az mindig talál majd kifogást.Oda kéne ezekre figyelnünk, hiszen nem egy évig tanultunk magyarul és minden gépen van helyesírás elemző is... Persze most nem arra gondolok, amikor a bal kéz megelőzi a jobb kezet és ilyen szavak születnek pl: ynugi, mert ugye ez előfordul... De amikor olvasok egy mondatot, és gyakorlatilag percekig azon töprengek mit akart írni az illető, az már kifejezetten zavaró... "Régen is voltak hasonló elírások például a bicikli szó kapcsán. Szerintem sokan a mai napig g-vel írják ezt a szót, de ez most mellékes. Vagy talán mégsem... Ha valaki ezt rosszul tudja, akkor ugyanaz az ember az angol bicycle szót sem fogja tudni helyesen leírni, bár az is igaz, hogy aki a magyar helyesírással nem foglalkozik, azt az idegen nyelv sem fogja túlzottan izgatni. Ezek az emberek általában beszélni sem tudnak helyesen. Az egyik leggyakoribb hiba a -nák, -nék toldalékok helytelen használata. Egyes szám első személyben is a többes szám harmadik személy alakját használják, arról nem is beszélve, hogy az egyik alanyi, a másik tárgyas ragozás. Példa erre az “innák egy pohár vizet”. Eléggé bántja az ember fülét, ha ilyet hall... A blogokon, fórumokon, a hírportálok cikkeiben – tehát “tanult” újságírók által megírt hírekben – és a hozzászólásokban is annyi helyesírási hiba fordul elő, hogy megszámolni is nehéz lenne. Ezt rengetegen azzal magyarázzák, hogy nem számít. Tényleg nem számít? Továbbá az a kérdés is felmerült bennem, hogy régen is ennyi sötét ember rohangált körülöttünk? Szerintem a válasz az, hogy igen, csak manapság az internet világa sokkal láthatóbbá teszi őket. Az pedig külön érdekes, hogy sokan nemhogy elgondolkodnának azon, ha megemlítik a hibáikat, de még ki is kérik maguknak. Nem értem, hogy valamit jól tudni miért nem természetes állapot."

Okmányiroda változás Cegléd

Egyszerűen muszáj ezt megírnom, mert majdnem padlót fogtam a múltkor. Hűséges olvasóim már tudják és emlékeznek rá, hogy az okmányirodával Cegléden már többször összekötöttük a bajszunkat. A legjobban a jegyző azon megjegyzése tetszett, mikor tucatjára reklamáltam, hogy Obamához könnyebb bejutni,mint a gépjármű papírjaival ide... Azt monda "Így működik már 30 éve, és eddig senkinek semmi baja nem volt vele. "Mondtam neki,hogy 30 éve egy városban volt 6 Skoda, most minden háznál két autó van,és már az Alkotmányt is újraírták... Veszekedtem én már ott mindenkivel, sőt Pest Megyei felettesükkel is levelezgettem... Aztán múlt csütörtökön arra vitt a dolgom, mondtam, hogy időpontot szeretnék kérni. Mondták, hogy nem kell. Mi van?-Azt hittem rosszul hallok... Hát, megváltozott az ügyfélfogadás, minden hétköznap reggel 8-tól este 8-ig lehet menni. Nem kell időpont, sőt sokat várni sem.Nincs szabadnap?-kérdeztem.Nem,az okmányirodánál NINCS

Meggyűlt velem a baja a városi közegeknek

Mostanában kétszer is összeszólalkoztam olyanokkal, akik NAGYON TUDTÁK A KRESZT... Az első az egy rendőr volt. Vártam a bíróságnál a barátnőmet, mikor az egyik közeg közölte, hogy én ott nem állhatok... Ez egy új rendőr lehetett Cegléden, mert nem tudja, hogy nekem elég nagy szám van, és nem hagyom magam. Hiszen anno a Németh alezredesnek is mondtam telefonon, hogy emelje föl a seggét és ismerkedjen meg a Bedével. Sőt egy járőrt is leosztottam, ott az alezredes irodájában, a Németh előtt, hogy fogja vissza magát, amikor velem beszél, adja meg a tiszteletet nekem, ugyanis nem őriztünk együtt libát. Szóval, a bíróság előtt a közeg belém kötött. Hát, jó napom volt, úgyhogy kiugrottam, és mondtam a tagnak sétáljon már el velem a sarokig. Mutassa már meg a megállni és várakozni tilos táblát. Hát, nem tudta megmutatni, úgyhogy azóta is megállok ott... A másik okos, az egy parkolóőr csaj a piacnál. Megálltam inni egy kávét, előtte vettem parkolójegyet és vásároltam a piacon, majd átálltam szembe a kedvenc pékségembe kávézni, de a kávét már a kocsiban fogyasztottam el, mert lejárt a jegy. Na arra jön az ominózus parkolós nő és lesi a jegyemet. Mondom neki, hogy mint látja itt ülök a kocsiban. Őt az nem érdekli, lejárt. Mondom neki, okoska ez, hogy bent ülök a kocsiban megállásnak számít, egyébként sem büntethet úgy, hogy a kocsiban tartózkodik valaki. Ez egyszer elment. Másnap napközben a postától visszább, szintén a kocsiban várakozok, mikor megjelenik a nőszemély, előre dörzsöli a kezét,hogy megbüntet, és már írná a papírt, stb, mikor közlöm vele, hogy a KRESZ kimondja, hogy jogszerűen üldögélek ott, hiszen NINCS MEGÁLLNI TILOS tábla. Azt mondja nekem, hogy Ceglédre ez nem vonatkozik. Kérdezem a csajt, olvasta-e valaha a KRESZT? Mert ugyebár ez nemcsak Ceglédre, hanem a világ nagyrészére vonatkozik. Nem gondolom, hogy Ceglédre külön módosították volna. Ott körülöttünk már mindenki röhög, én meg elhajtom. Javaslom mielőtt orrba-szájba büntetnek, érdemes lenne megismerkedni a szabályokkal!!!

Tegnap jöttem a Pulzusból hazafelé, (mostanában oda járok aerobicra, minden hétköznap este)és épp lejöttem az Összekötő útról azt hiszem Budai útra, és mentem a Széchenyire, amikor beálltak mögém a rendőrök... De az a baj, hogy olyan sötét volt, hogy csak akkor vettem észre, hogy rendőrök, amikor már kanyarodtam balra...Na, onnantól kezdve az járt az agyamba, hogy megálltam-e a STOP táblánál... Be is álltam egy 35-ös tempóra és vártam, hogy levillog..., már miért ne... Nem villogott, de ezen felbátorodva, úgy döntöttem marad a városnéző tempó, úgyhogy jöttem, lassan... És nem előzött ki, végig tartotta a csiga tempómat... Egészen a Törteli útig jött mögöttem 35-el. Majd mikor elmentem jobbra gyorsított... Most vagy hülyének nézett vagy nem mert kielőzni...Majd a facebookra is kitettem, és az egyik csaj, kommentálta, hogy ő látta, ahogy száguldoztunk és végig arra várt, hogy mikor állít meg.:) Szóval a lényeg... A belső sávban 35-öt alulról verve végigszáguldottam Cegléd fő útján, a seggemben egy rendőrautóval. Olyan gyorsan mentünk, hogy Edina, aki biciklivel ment épp haza, ezt végignézte.:) És mindezt este 8-kor. Még piros lámpát is kaptunk, ami 50-es tempó mellett még vígan zöld lett volna, de hát ugye oda is kellett érni...

A "magas-fenntartású" lányok pestise

Tegnap este azt hittem leesek a székről, miközben egy fiú barátommal beszélgettem egy pubban. Őszinte, késő éjszakai, nem teljesen alkoholmentes beszélgetés volt...a lányokról. Hosszasan taglalta nekem, hogy miért szakított múlt héten a barátnőjével. Voltak oda-vissza vélemények, majd hozzámvágta a végső érvet: "Tudod, túlzottan 'magas-fenntartású' (high maintenance) csaj volt." Én hármat pislogtam és visszakérdeztem: "Hogy mi??!" "Tudod, hát így túl sokat várt el tőlem..." Mint kiderült a lány egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni. Meg nem ő hívta meg a fiút az étteremben. És elvárta, hogy kinyissák előtte az ajtót. A szülinapján pedig jól esett neki egy normális ajándék. "Magas-fenntartású" lány lett belőle és lapátra tették. Utánanéztem ennek a főleg angolszász környezetben használt szónak. Ha "magas-fenntartású" lány vagy, akkor nagyok az elvárásaid (emberek, randik, életszínvonal), elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a fiúd a kedvedre tesz, szereted az ajándékokat, szereted ha sok időt és energiát fordítanak rád, túlzottan egyedülálló a személyiséged és évekig tart mire elkészülsz. Az itteni fiúknál ez a kifejezés, mint valami legális kifogás szájról-szájra jár. A nők pedig rettegnek, nehogy megkapják a szavak pestisét, amely levakarhatatlanul megbélyegzi őket a párválasztás dzsungelében. A fiúk nem akarnak küzdeni, a lányok pedig odadobják magukat minden jöttmentnek. Férfiatlanokká és nőietlenekké válnak, mert az értékesség "Fekete folt" lett a tenyereken. Szóval majdnem leesetem a székről, aztán kihasználva az alkalmat, hogy a véleményemet kérdezték elmeséltem pár érdekességet a pupákok pupákjának a sörös pohara mellett. A középkorból ered a lovagiasság. Rég nem látott ismerős, igaz? A középkori lovagok virágot ajándékoztak a hölgyeknek, tartották nekik az ajtót, verset írtak, szerenádot adtak, és a lovagi tornákon küzdöttek a hölgyek kegyeiért. A lovagi tornák nem egy szánalmas felszedős dumából és (jó esetben) egy italból álltak, hanem hosszú hónapokig tartó készülésből, erőfeszítésből, tornázásból és veszélyes küzdelmekből. Számtalan mesét hallgattunk gyerekkorunkban, ahol a királyfi tűzön-vizen átverekszi magát, megküzd a hétfejű sárkánnyal és mindenféle gonosz mágiával, hogy elnyerje a királylány kezét. Tornyokat másznak, mérföldeket utaznak, barátságokat kötnek, különleges ajándékokat visznek magukkal. Rémlik valami a hittanórákról is? Volt egyszer Jákób, aki tizennégy évig legeltette a birkákat, hogy feleségül vehesse a szerelmét. Az édesapja, Izsák tíz tevét küldött a leendő menyasszonyának, megrakodva ékszerekkel, arannyal, ezüsttel. József, Jézus földi apja, emigrálni kényszerült, miután a felesége terhes lett házasságon kívül. (Hozzáteszem a Szent Szellemtől, de akkoriban ezt nem túl sokan hitték el neki.) Tehát, ki beszél "magas-fenntartású" nőkről manapság? A lányok annyira félnek ettől a szótól, hogy ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek a kávéjukért és az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, keményebbnek mutatják magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és az ágyadba bújnak, és könnyes szemmel mesélik, ha egy fiú végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Keserűséggel és ostoba jelmondatokkal eltorlaszolják a gyengeségüket. Aztán hiúak lesznek, túl sokat vásárolnak, hogy leplezzék az önbizalomhiányt, eltitkolják, hogy okosak, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat. A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni. Eltunyultak, férfiatlanok. Nem akarnak megvédeni, inkább elfutnak ha bajba kerültél. Ha utazásról beszélsz, kidobnak, mert ahhoz nincs kedvük. Naphosszat heverésznek veled a kanapén és elvárják, hogy körülzsongd őket munka után a vacsorával, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak, mint barátnőt. Féltékenyek, de nem eléggé. Macsóskodnak, de harmat gyengék. Mint az elefántbőrön a darázsfullánkok, olyanok az érveik. A fiúk és lányok nem tisztelik egymást, futószalagként kezelik a kapcsolatokat és méricskélik a kapcsolatba beleadott 'önrész' nagyságát. Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont. Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Milyen nővé válunk mellettük? Gondoskodóvá és önfeláldozóvá, szebbé, magabiztosabbá. Tudjátok, a kitüntetett figyelem nem a luxus vacsoráknál keződik, hanem amikor a nagypapám kislattyog a garázsba egy újabb kiló lisztért, amikor a nagymamám elszámolta magát sütés közben. Vagy, amikor az anyukám nem tejszínnel főzi a levest, mert apa azt nem szereti. Aztán ott folytatódik, hogy még mindig kézen fogva sétálnak és kuncognak valamin, amit csak ők értenek. Meg ott, hogy közösen küzdve, felépítenek egy életet, gyerekeket nevelnek, vállalkozást igazgatnak, támogatják egymást, és anyatigrisként torkon ragadják a rágalmazókat. Úgy gondolom, hogy amíg azt méricskéljük, hogy a másik "magas-fenntartású" ember-e, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi férfiként és nőként élni.

Hogy ti se maradjatok le hűséges olvasóim a cikkemről Sátorgát az én szemszögemből

http://cegledipanorama.hu/index.php/magazin/interju/2018-ceglédi-találmánya-a-sátorgát.html Hogy hogyan találkoztam a sátorgáttal? Az unokatestvérem szerelme a feltaláló. Már annyira kiábrándult, hogy semmibe veszik Magyarországon, elutasítják, holott nekünk csinálta a gátat, hogy már nem is akart ide egy darab csavart sem letenni. Ekkor álltam elő azzal az ötlettel, hogy had próbáljam meg én. Had szivárogtassak, had adjam el, én a gátat. Először az Indexnek ajánlottam föl, hogy megírhatja az anyagot, gondoltam így árvíz előtt lecsapnak rá a városvezetők. Rájönnek milyen jó dolog, és megmenthetik vele a lakosságot a Gemenci erdő állatállományát, stb... Még arra is vetemedtem, hogy levelet írtam személyesen a városvezetőknek, hogy hamarosan itt a víz, van ez a nagyszerű találmány, nem is kell messzire menni, csak egy utánfutóval Ceglédre, ugyan vegyék már meg... Igen egyoldalú levelezéseim voltak, a többség válaszra sem méltatott, de aki igen, az is elutasított... Fél téglával verték a mellüket, hogy megoldják. Nos..., megoldották... Jött a víz és hívták a Pistit, hogy most azonnal kell a gát, de Ő sajnos nem varázsló, mivel nem rendelték meg, és a sufniban sem volt belőle raktárkészleten, így nem tudott rendelkezésükre állni Aztán leültem és lekörmöltem a fenti cikket... Tanulságként remélem elég arra, hogy az őszi meg a jövő tavasz árvizet megfontoltabban és felkészültebben várja az ország.

Idióták...

Ma úgy latszik a meleg mindenkinek megártott.Jövök C.Bercelre,a Lidl-nel mar a mama nem akart kikanyarodni.All ott mögötte a sor,nézem mire várhat,dudálok mire leesik neki,hogy menni kéne.Az odavezető úton egy idióta nulla index nélkül elfordul balra es megy befele a susnyásba.Épp hogy meg tudtam állni.Bercelen meg két csaj,az a fajta akiről feltételezed,hogy kettőig sem tud számolni,toljak az autójukat egy szép fekete BMV-t.Kiszállok,megkérdezem segíthetek-e valamiben,mert latom így hogy a kormánynál nincs senki,semeddig nem jutnak.Mondom neki,hogy valakinek kéne tekerni a kormányt.Bámulnak rám...Elismétlem,nagy nehezen eljut a szőke agyáig.Kérdezem tőlük,nem lehet,hogy azért állt le,mert elfogyott a nafta?Beszeljek mar úgy,hogy ok is értsek-mondja a másik.Benzin,próbálom felhomályosítani őket,dereng mar valami?Mikor tankoltak?Egy hete tankolt,mondja az szőke,...-számomra úgy látszik Ő rendelkezik némi aggyal,de azért túl sok neki sincs..., a másiknak max a mellébe van pumpálva...Es azóta sokat mentetek-teszem fel a költői kérdést?Hat...,kezdi sorolni...Ideadnád a kulcsot?-nyújtom a kezem felé,de mar alig bírom röhögés nélkül.Beülök a kocsiba,próbálom rátenni a gyújtást,erősen dolgozna,de nem indul. Szerintem csont száraz-vonom le a végkövetkeztetést...Megszánom őket,hozok egy kanna benzint.Beöntöm nekik, mert valahogy nem akarom az ő kezükre bízni, közben azon töprengek erősen, hogy a fenébe kaptak ezek jogosítványt???? Milyen pózban kellett vizsgázniuk ezért? A csaj már ugrana is be, de mondom neki, várjon, hadd szívja föl magát...,10 perc múlva poccre indul. Király,mára is megvolt a jó cselekedetem. A szőke nem győz hálálkodni, mondta megkeres majd a facebook-on...Leintem...inkább ne... Mielőtt indulnak, még megmutatom nekik a saját kocsijukban a benzinmutatót. Mondom nekik, miközben az utat sasolják,(majd javítom magam, hogy értsék figyelik) közben néha vessenek erre is néhány pillantást, és ha pirosban van, akkor ideje tankolni...Ja, ez a kanna benzin nem lesz túl sokáig elég, talán álljanak be az első kútra még..., eresztem útjukra a két Miss Picsát.

Mobil gát, másképp, olcsóbban

Mobil gát… Azaz hogyan lehetne megúszni az államnak a hatalmas költségeket, a kölcsönt, amellyel évtizedekre eladósítja az országot és miképpen lehet megvédeni a környezetet. Döbbenetes, ez már túl megy minden határon…Folyamatosak a tiltakozások a Római parton, a helyi lakosok, az étteremtulajdonosok és a környezetvédők is megmozdultak már, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a mobil gát ellen. Hogy mi is a panasz? Rengeteg fát vágnak ki, ezzel elcsúfítva az amúgy hangulatos romantikus, nyári estéken zenés partot. Nos a Római part az ország egyik legszebb, leghangulatosabb Duna parti része. Rengeteget jártunk oda bulizni, sétálni, halat, lángost enni. És most mindezt egy lemutyizott pályázat miatt tönkre teszik. Nos, a szentendrei korzóról már ne is beszéljünk,mert ott már olyan visszafordíthatatlan környezeti átalakítást végeztek, hogy aki csak látja sírni tudna. Budakalászi lányként fontosnak tartanám, hogy ezeket a területeket úgy őrizzük meg a következő generációnak, ahogy még mi is láttuk. És most jön Vác. Vác…értitek??? A Duna part, ahol az első csókok csattantak, ahová ma is szívesen megyek romantikus sétára, bár ki tudja meddig… http://hvg.hu/cimke/mobilg%C3%A1t http://index.hu/belfold/2013/04/17/igy_nez_ki_majd_a_romai_parti_mobilgat/ http://hvg.hu/itthon/20130429_Mobilgat_epul_unios_penzbol_Vacon http://urbanista.blog.hu/2013/04/25/lehet_hogy_megis_jo_a_mobilgat_szentendren_lathatova_tettek_a_dunat_igaz_egyesek_szerint_odalett_a_g http://cink.hu/tizszeres-szorzoval-hazudott-a-varoshaza-mobilgat-ugybe-479565181 http://vaci-naplo.hu/2013/04/sokasodo-valtozasok-uj-aljegyzo-megegyezes-a-zollner-kft-vel-masfel-milliard-mobilgat-epitesre/ http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2013/02/arteri-erdo-helyen-aluminium-mobilgat.html És akkor a Magyar Kormány és a Magyar emberek figyelmébe ajánlanék egy olyan mobil gátat, amivel mindezek kikerülhetők. Kikerülhető az adósságcsapda, a környezet pusztítása, és mindaz ami miatt most a modern kor pennáját ragadva újra írni kezdtem.Él Cegléden egy ember, aki egy csapásra megoldotta Svédország árvíz és belvíz problémáját. Mindannyian büszkék lehetünk rá, hogy kisvárosunk egy polgára ilyen nagyszerű dolgot alkotott.Sápi Istvánnak hívják. Magyar ember, és Magyarországon él, és próbált volna érvényesülni, ha nem akartak volna egyesek meggazdagodni, a környezet elcsúfítása közpénzből címszó alatt. Mert sehol a világon nem dobálják úgy el az adófizetők pénzét, mint itthon, kis hazánkban. A Svéd állam azonnal megvette a Gátakat Sápi Istvántól, gondolkodás nélkül, mert árban és védelemben is maximálisat nyújt. Néhány óra alatt két ember összeszereli, és teljes a védelem. Itt lehet megnézni a teljes anyagot. http://www.tentdam.com/

Az Új cica

Nos, lett egy új cicám, nem hívtam, igazából nem is tudom hogy került oda, de egyszer megjelent a fiúmacskám a Cicus mellett, és lelkesen aludt a hóban az ajtóm előtt, várt engem, szeretettel körülvett és elzavarni sem lehetett. Sérült volt, mert jobboldalt a szőr ki volt kis helyen kopva, de nagyon szép házi cica. Hát, pár nap múlva nem tudtam ellenállni neki, befogadtam. Na azóta ki sem tudom rakni. Olyan sovány volt, hogy kilátszottak a bordái, na most rendesen remeg a pocakja alatta. A másik cicám befogadta. Egy tányérból esznek és még a tejivásnál is előreengedi. Nem találtam még nevet neki, de már gondolkodom mi lenne az ideális a kis gézengúznak.

Féltem pénteken nagyon

Péntek délután vendéghez kellett házhoz mennem, elég soká végeztem, este 7 után értem haza. A Szállás utcán kikerültem három fiatal férfit, és befordultam az utcánkba. Mire betolattam a ház elé, leálltam, összeszedtem a csomagomat, azt vettem észre, hogy három férfi beálltak a kocsim elé a sötétben. Nem ismertem őket, és nagyon vigyáztak arra, hogy sötétben maradjanak. Felkapcsolódtak a reflektorok, de a három pasas arca nem látszott. Azt vettem észre, hogy háromszög alagban állnak, és valami elterelő beszélgetésbe kezdtek, melyről arra következtettem, hogy Romákról van szó. Elég megtermettek voltak. Ott álltam az autónál, kezemben a bevásárolt csomag és rettegve gondoltam arra, hogy nekem most el kell indulnom a sötét lakásom felé, miközben három megtermett pasas fenyegetően áll mögöttem. Tudjátok, olyan női hatodik érzék. Egysezrűen tudtam, éreztem, ha én most felmegyek a lépcsőmön ezek tuti utánam jönnek, és az ajtómat utánam benyomják, de még lehet be sem jutok... Egysezrűen éreztem, hogy ez fog következni. Biztos, hogy tudták, hogy egyedül élek és, hogy én oda, ahhoz az ajtóhoz fogok elindulni. Utolsó pillanatban jött egy mentő ötlet, hogy a Bettihez menjek. Szerencsére még nem volt késő, úgyhogy csomagokkal együtt elindultam a szomszédasszonyhoz és vertem az ajtaját, hogy engedjen be... Nos, ez volt a szerencsém, gondolom erre nem számítottak, Betti talán a hangom sürgetésén hallota, hogy valami baj van, egyből ajtót nyitott, és beengedett. De kinézett és már láttuk, hogy távolodnak, akkor kezdtek el távolodni, amikor a Betti menedéket nyújtott nekem. Addig ott álltak, és gondolom várták mi lesz. Kihívtam persze a rendőröket, de közben hallotam, hogy miközben elfelé mentek szidkozódtak... Szóval sikerült megmenekülnöm, de ez annak köszönhető, hogy elég jó a szomszédság, figyelünk egymásra, és már fél szavakból tudjuk, hogyha baj van. De azért komolyan megijedtem. El is döntöttem, hogy önvédelmi leckéket veszek

A Városvezetés Cegléden újra baklövéseket követett el.

Az idióta Cegléd Városvezetése megint hozta a formáját. Odaépítettek Szolnok irányába két MOL kutat a 4-es főút mellé. Mert ugyebár az okosokat azért fizetik ott az építési osztályon, hogy ne tudjanak róla, hogy a 4-es főút bővítési terve, azaz, hogy 4 sávosra bővítik már el lett fogadva. Természetesen ezt ott a Polgármesteri Hivatal építési osztályán minden bizonnyal nem tudják...Jelzem, rajtuk kívül mindenki. Még jó, hogy komoly pénzeket felvesznek ennyi aggyal... Szóval megcsinálták a szép kis bevezetőt, majd ugyebár lehet majd bontani szerencsés esetben csak az egyik kutat, szerencsétlenebb esetben mindkettőt, mert az utat szélesíteni fogják. És persze majd a ceglédiek fizethetik meg mindezt...

A bedei vasútállomás.

Nos, már több, mint 4 éve lakom itt a vasútállomástól nem messze, de én még vonatot nem láttam itt megállni, legalábbis mostanáig. Gondolkodtam is évek óta, hogy hol is lehet pontosan az a vasúti megálló, mert sem tábla sem egy betondarab, de még peron sem jelzi sehol hol is kéne várni a vonatot. Aztán valamelyik reggel sorompót kaptam és döbbenten láttam, hogy megállt itt egy vonat. És képzeljétek, pont a sorompó mellett. És csak döbbenten figyeltem, hogy a paraszt leugrik a susnyásba, a másik paraszt meg felugrik a susnyásból vonatra... Értitek??? Basszus, a vasúti megálló, maga a susnyás... Hát jó az ide Ceglédre a parasztoknak, legalábbis a MÁV így gondolhatja. Döbbenetes, nevetséges és még életveszélyes is, hát gondoljátok mekkorát kell ugrania annak, aki le akar itt szállni a vonatról, és mi van, ha rosszul lép, simán a vonat kerekei alatt találhatja magát.