A nap, amikor gyerekként majdnem kivégzett egy Orion televízió 📺🧼

Azt mondják, a gyerekek kreativitása határtalan. Nos, az enyém kriminológiai határokat feszegetett már olyankor is, amikor még a betűket sem ismertem. Történt egyszer, hogy a fejembe vettem: a tévé tetején trónoló Szokol rádió piszkos. De úgy igazán. És hát mit csinál egy gondos, higiéniára törekvő jövőbeli írópalánta? Megfürdeti. Mert a Szokolnak jár a wellnes-hétvége a habos kád szélén. A logisztikai terv zseniális volt. Egyetlen apró bökkenővel: a magasságommal. Így hát fogtam magam, és alpinista stílusban elkezdtem felmászni a szekrénysorra, egészen pontosan a tévéállványra támaszkodva. A fizika törvényei és a 30 kilós, képcsöves Orion monstrum súlypontja azonban nem állt mellettem. A következő képkocka: lassított felvétel. Én nyúlok a rádióért, a világ megindul, és a komplett szocialista híradástechnikai iparág – a tévével az élen – úgy dönt, hogy gravitációs támadást intéz ellenem. Rám esett. Konkrétan maga alá temetett a komplett tévéműsor. Anyám rohant be a szobába a hatalmas robajra. Ha azt hitte, hogy a gyerekéből lapcsánka lett, nem tévedett nagyot. De a legszebb az egészben? Én ott feküdtem a földön, egy harminckilós Orion tévé alá szorulva, de a Szokol rádiót a mai napig le nem írható daccal szorítottam a mellkasomhoz. Mert a küldetést teljesíteni kellett. A Szokolnak fürödnie kellett. A tévé túlélte. Én túlvéltem. A Szokol… nos, az megtudta, mi az a tiszta hangzás. 🧼📻 Ti is próbáltátok lebontani a lakást gyerekként egy jó ötletért, vagy csak én voltam ilyen alternatív túlélő már az óvodában is? 👇