A klinikai halál torkából jelentkezem, de nyugi, csak a mozipiacot letarolni! 🎬🍿

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy unalmas alkat. De az a pillanat, amikor az intenzíven az orvosok sokkos állapotban hívják a labort, ahonnan a recsegő hang közli: „Az a beteg nem él, mert a káliumszintje alapján már rég halottnak kellene lennie...” – nos, az még nálam is feltette a lécet. Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Imádkozik. Mit csináltam én? Dacból rendeltem egy McDonald’s menüt, és sugárban hányás meg a gépek monoton kattogása közben komótosan elrágcsáltam a sajtburgert. Mert ha a labor szerint halott vagyok, akkor a kalória már úgysem számít, nem? 🍔🍟 Mögöttem van két stroke, a dialízis kőkemény évei, és egy 51 napos Covidos mélyaltatás, amiből úgy ébredtem fel, hogy az első delíriumos kérdésem az intenzíves főorvoshoz az volt: „Férjhez mentem?” (Sajnos nem, de legalább a humorom túlélte). Na, ebből a kórtermi abszurdból írtam meg a harmadik könyvemet és a hozzá tartozó játékfilm/minisorozat forgatókönyv-vázlatot. Mert amíg egyesek csak nézik a mozit, mi írjuk és csináljuk! És most kapaszkodjatok meg, mert szombat estére hivatalosan is LEFEDTEM A TELJES MAGYAR ÉS ERDÉLYI FILMES ELITET! 🔥 A koncepcióm jelenleg pontosan 25 (igen, huszonöt!) olyan helyen ketyeg, ahol egyetlen tollvonással filmet indíthatnak. A casting-vízióm szerényen a következő: a főszerepben az Európai Filmdíjas Borbély Alexandra (mint én, a mekis hamburgerrel), az emberséges főorvos szerepében Ember Márk, a hűséges barátként Nagy Ervin, a legjobb barátnő Lovas Rozi. A Transzplantációs sebész víziómban Fenyő Iván. Ráadásul a projekt mellé összeraktam egy olyan zseniális, kőkemény üzleti és marketing tervet – bruttó 15-45 milliós potenciális tőkével és olyan tervezett márkapartnerségekkel, mint a McDonald's vagy a B. Braun kórházi barter-lehetőségei –, hogy a producerek tátott szájjal fogják nézni, hogy itt a gazdasági megoldás is a sztori mellett. Most a producerek térfelén pattog a labda. A filmgyártás egy maraton, úgyhogy a következő hetekben a mély szakmai hallgatás időszaka következik, amíg átrágják magukat a sümegi kórterem legabszurdabb jelenetein (például a 80 éves néni éjszakai olimpiai sprintjén, aki be akart mászni a fiatal szobatársam ágyába melegedni). De a magot elvetettük. Büszke vagyok, dacos vagyok, és a veszprémi SBO-tól Hollywoodig és akár az Oscar-gáláig meg sem állunk! 👑🏆 Köszönöm, hogy mellettem vagytok és velem nevettek (néha sírva is)! Drukkoljatok! Mozijegyet azért vegyetek majd. 😃 😃