Én, (Én-nel nem kezdünk mondatot) mint hűtlen barát újra... Azaz hogy tervezem a januári Pesten tartózkodásomat.

Nem akarlak áltatni titeket, ezért itt most elétek tárom, nem miattatok megyek föl január végén Pestre. Mivel ismertek, ezt ti nagyon jól tudjátok valahol mélyen, de gondolom mindenkiben meg van a remény, hogy egyszer megváltozom. El kell keserítselek titeket, nem változom, legalábbis nem olyan ütemben, mint szeretnétek, de gondolom pont az ilyen dolgokért szerettek. Nem biztos, hogy akkor is olyan kitörő örömmel fogadnátok, ha miattatok mennék, mint így, hogy összekötöm a kellemest, a "hasznosnak egyáltalán nem mondhatóval."
Szóval január 26.-án reggelre idézve vagyok a Katonai Bíróságra egy helyi rendőr miatt, aki elfelejtette két éve, hogy ő arra esküdött föl, hogy megvédelmez és megóv minket.
Mivel nem tudok korán kelni és míg emberszabásúvá hozom magam reggelente az is másfél óra, így 25.-én este már a Zsaninál alszom. (Most itt a Zsani mondhatná, hogy érdekből megyek, de szerencsére, ő azért a legjobb barátnőm, mert már jó ideje nem vág ilyesmit a fejemhez), egyszerűen örül, hogy végre ott vagyok.
A tárgyalás előtt találkozom ha minden igaz az ügyvédemmel és másik imádott barátnőmmel a Gabival, majd ha jól számítom, akkor a tárgyalás menetétől függetlenül végigisszuk a Liszt Ferenc teret. Legalábbis remélem nem csinál arra a napra egyéb programot rajtam kívül.:))
Most az akkori éjszakát vagy nála vagy újra a Zsaninál töltöm, ez még szervezés kérdése. Ma bejelentkezett a Zsuzsi, hogy egy éjszakát feltétlenül nála kell töltenem, de ez nem lehet a január 27.-e, mert a Gyulához és a Katihoz ígérkeztem már hetekkel ezelőtt, hogy azon az estén meggyurkálom a gyerkőceiket. Úgyhogy 27. e éjszaka Békásmegyeren leszek. 28.-a péntek akkor lehet épp a Zsuzsi (akár bulizni is elmehetnénk hármasban (A Zsanit is vigyük), hogy ne legyen sértődés, és 29.-e szombat a Tamás Csepelen, mert neki is megígértem, hogy eltöltök vele egy meditációs, beszélgetős estét. Bocsi Erzsó, téged nem látogatlak meg, mert azok után, ahogy leugattam a pasidat, nem biztos, hogy szívesen látna, bár szerintem ez nem is olyan nagy baj.:))
Nos, esetleg olvassátok el a programomat, és ha még időben módosítjátok, akkor tudok rajta cserélgetni, ha pedig megfelel így annak örülök. Szóval elképzelésem szerint eszerint az időpont szerint várhatjátok a megjelenésemet. Ha még valaki esetleg úgy gondolja találkozni szeretne velem, akkor kérlek próbáljátok időben beegyeztetni. Szívesen találkozom bármelyikőtökkel, és tényleg szeretem minden barátomat, tényleg bárkivel szívesen találkozom, aki velem akar lenni, de ne az legyen, hogy aznap hívtok fel, hogy most tudtátok meg, hogy fent vagyok és ugyan akkor találkozzunk, mint legutoljára is történt, mert az ilyen telefonoktól kiszaladok a világból.

Ági

Úgy látom minden pasinál elmentek otthonról... Vagy nem is tudom mi van.

Valószínű meséltem nektek, hogy a múltkor kijöttek a rendőrök ablakot nézni, fényes nappal. Először azt hittem valami viccről van szó, és akinek elmeséltem, mindenki azt hitte szórakozom.Egy héttel később a szomszédasszonyommal sétáltunk befelé a városba, amikor a sorompó előtt oldalról mellénk kanyarodott egy rendőr autó. Gondoltam, biztos sürgős, menjenek, de elkezdtek nekem integetni, hogy menjek oda hozzájuk. A sofőr az ablak ellenőrzős rendőr volt, mellette a helyi KMB-s, legalábbis azt hiszem. Közölték, hogy épp hozzám tartanak, mert fel kell venni a tanúvallomásomat, arról, mikor októberben betörtek, (kivételesen nem hozzám, hanem a szomszédomba a Csabához.) Mondtam neki, hogy épp akkor nem érek rá, erre közölte, hogy akkor szombaton. Mondtam neki, ne vicceljen, szombaton én nem fogok rendőrségre menni, mert várom a Zsanit. Erre javasolta a hétfőt, de az ablakos srác közölte, hogy Ő hétfőn nem dolgozik, legyen inkább kedd. Nos, kedden nem is voltam otthon, csak este, de mivel akkor nem jártak arra, nem lett belőle semmi. Na tegnap este fél 9-kor kopognak az ajtómon. Megkérdeztem, ugyan ki lehet ilyenkor, erre közölték, hogy rendőrség. Ajtót nyitok és ott áll két rendőr. Egy fiatal, meg a KMB-s, jöttek felvenni a tanúvallomásomat. Mi van?-kérdezem. Ja, hát, most rögzítik amit októberben elmondtam. Gondolhatjátok hogy néztem ki, mint aki most szabadult. Szabadidőruhában feküdtem a kanapémon, amit a Zsanival nyitva hagytunk, elmosódott sminkkel, a hajam mint valami szénaboglya. Gyorsan összenyomtam a kanapét, és leültettem a KMB-s zsarut, aki elővette az októberben elmondottakat és szépen kézzel átírta. A fiatal rendőr kiment, majd kb. fél perc múlva kopognak és bejött az a rendőr, akin ek annyira fontos volt, hogy akkor jöjjenek, amikor Ő dolgozik. És a srác (már nem először) úgy nézett szét az otthonomban, mintha oda akarna költözni. Mindent megnézett, ami az orra előtt volt, még az okleveleimet is. Komolyan valami nem stimmel mostanában a pasikkal, ahány pasas volt nálam az elmúlt két hétben (függetlenül attól, hogy miért is jött oda) az úgy felmérte a lakásomat, mintha ott akarna lakni. Valami történhetett velük az elmúlt időben, mert én bizony nem változtam. Nem lettem jobb nő, mint régen. Már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy megkérdezem a rendőrtől,hogy tulajdonképpen mit akar tőlem?
Apropó, a törzshelyemen a kávézóban, ahol régen mindig ittam egy kávét, mostanában egy teát szoktam, tegnap egy törzsvendég pasi kezdett el éktelenül dicsérni, hogy milyen jó nő vagyok, meg ritkán látni ilyen nőket. (NAP, MINT NAP EGY HELYEN ISSZUK REGGELI ITALUNKAT KB KÉT ÉVE.) Mondtam is neki, hogy ne haragudj, de nem maradt otthon a szemüveged? Nekem nincsenek önértékelési problémáim, de a jó nőtől elég messze állok. Na mindegy, talán a Karácsony teszi, magányosnak érzik magukat vagy a fene tudja...

Derült égből fenyőfa.

Kb. két hete, rutinos stopposként próbáltam leinteni valakit este a vaksötétben a kórháznál. (A stoppolásról csak annyit, hogy gyakorlatilag aki tudja, hogy stoppolok, már megátkozott, hogy remélik egyszer sikerül valami olyan barmot leállítanom, aki kivisz engem a 4-esre és otthagy, hogy próbáljak hazajutni, ahogy akarok.) Mindenesetre velem még csak hasonló sem történt, pedig stoppolok már vagy 16 éve, de még csak rosszindulatú emberrel sem találkoztam. Sőt, mára már odáig jutottam, hogy sokszor a kezemet sem kell kitennem, már megállnak nekem, hogy ismernek és elvisznek. Szóval ennyit a stoppolásról általában.
Na azon a bizonyos estén is ezen a módon próbáltam hazajutni, amikor megállt mellettem egy Mercedes kisbusz. Nem sokat, teketóriáztam, beugrottam a vezető mellé. Megcsapta az orrom a tipikus fenyő illat, ami a karácsonyi hangulatot teremti az ember szívében. Mondtam is a sofőrnek, hogy jó illat van, mire közölte, hogy Ő fenyőfákat nevel, direkt karácsonyra, és most a kiskereskedőjéhez szállítja Törtelre. Megkérdezte tőlem, melyik a kedvenc fám, az ezüst fenyő vagy a Normandiai. Mondtam neki, utóbbi, mert szerintem, az a leggyönyörűbb. Elkérte a számom, én pedig a kezébe nyomtam a névjegykártyám. Azt mondta, szeretne megajándékozni egygyönyörű Normand fenyővel. Alig hittem el, hiszen nem is ismert, összesen csak hazavitt. Erre tegnap felhívott, hogy szeretné elhozni a fát a lakásomhoz. Ilyen ajándékot, pedig még csak meg sem rendeltem az univerzumtól. Este fél 6-kor megállt a házam előtt a kocsival és a kezembe nyomott egy több, mint két méteres gyönyörű fenyőt. Annyira kerek és gyönyörű, hogy ilyen szép fám még talán nem is volt. Most ma elszaladtam egy fenyőfa árushoz megkérdezni milyen áron vesztegetik méterét a Normand fenyőnk, és itt Cegléden 4500 Ft/ métere. Azaz teljesen ismeretlenül egy idegen embertől kaptam egy csodálatos ajándékot Karácsonyra. Mit mondhatnék erre? Vajon miért kényeztet a sors most ennyire?

A szagok...

A régebbi munkatársaim emlékeznek rá, hogy sosem bírtam a büdöset. Egyszer Veresegyházon az egyik vevőt is sikerült majdnem lehánynom az izzadságszaga miatt. (kb 10 centire kerülte el a belőlem sugárban előtörő paradicsomlé.)
Most mondhatjátok, ehhez képest a csontkovács munkát választottam.
Eddig ezzel nem is volt baj, az emberek ha hozzám, főleg, ha lakásomra jöttek, tiszták, frissen fürdöttek voltak.
Na, ma szó szerint el kellett menekülnöm a Belső Világból a munkahelyemről.
Nem hozzám jött a vendég, hanem Bozsóhoz a másik csontkovácshoz érkeztek hárman kezelésre. Mivel vendégenként egy órát kell számolni, ez 3 óra, egylégterű helyen. Pont előtte ettem. Az első 15 percben még nem is volt akkora gond, terjengett némi szag, és lelkesen körbejártam a kollégákat, szimatolva vajon melyikőjük lehet ilyen irdatlanul büdös. Majd miután magamat is ellenőriztem és megállapítottam, hogy nem én árasztom ezt az iszonyú szagot, elgondolkodtam Bozsó vendégein. Kati az egyik kolléganőm meg is jegyezte, most hogy látja miképpen szaglászom már rájött nem az ő orra a rossz, hanem tényleg büdös van. Addigra már rendesen fuldokoltam, öklendeztem és épp visszakéredzkedett a 15 perccel előtte elfogyasztott kaja. Cili a főnökasszony egyből gyertyákat meg füstölőt gyújtott, de ha lehet ez még fokozta a fulladozásom. Na, kb az első vendég felénél Bozsó előkeveredett. Mondom neki, hogy nem érzed a szagokat? Mondta, hogy az ő orra már elfáradt. Nevetve ütögettem vállon, hogy még szerencse, hogy mentős, mert ha esetleg megfulladnék újra tud éleszteni.:))
Erre közölte, hogy én a gyertyától vagyok rosszul nem a szagoktól. Na ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, elindulok haza. Ezt nem bírom ki még két és fél óráig.
Sok mindent el tudok fogadni, nekem elég nagy a befogadó és a tűrőképességem, de a szagokat... Nos, ilyenkor megkérdezném, ha ma már mindenhol van egy lavór víz, a szappant is feltalálták már, miért nem lehet mindezt alkalmazni?

Beteljesült???? szerelem...

Mikor ezt a blogot megnyitottam, akkor megfogadtam, hogy őszintén fogok írni. Mindig meg fogom veletek osztani az érzéseimet, a gondolataimat, meg mindazt ami velem történt. Mivel megtiszteltek most már évek óta, hogy olvastok, figyelemmel kíséritek az életem, ezért ez az esemény is azok közé az események közé tartozik, amit muszáj elmondanom. Bár igazából ez életemben mindig az a rész, amiről nehezen írok. Ő az az ember, akiről soha nem beszéltem és most is csak név nélkül fogom leírni az eseményeket. Hogy miért írok mégis róla? Mert Ő az álom megvalósulása, egy olyan ajándék, amit az ember nem kap meg bármikor. Ő az akire azt mondod az első pillanatban, az első látásra tudod, hogy a Karmád része, az az ember, akinél nagyot dobban a szíved, amikor meglátod, akit el kell tudnod engedni, mert nem láncolhatsz magadhoz, de mégis tudod, hogy mindig ott lesz a szívedben.
Ez a bizonyos első találkozás kb 13 éve lehetett egy liftben a Duna Plázában. Egy helyen dolgoztunk, diákmunka volt. Ott állt velem szemben, és remegett a lábam. Abban a pillanatban tudtam, hogy úgy el kell kerülnöm a következő hónapokban, mint a Pestisest, mert annyira vonzott, miközben szerelmes voltam a nagy Ő-be, ő mint valami méreg ott volt és éreztem, hogy akkor összekapcsolódtunk. (Hozzáteszem, Ő észre sem vett, sőt szerintem az sem tűnt fel neki, hogy nő vagyok)A sors, csak, hogy gyötörjön odatette mellém, és nap, mint nap álltam mellette, miközben menekültem volna. Eltelt néhány év, nem láttam. Egy héttel az esküvőm előtt a leánybúcsúról tartottam hazafelé, amikor leült mellém a srác a vonaton. Biciklitúráról tartott hazafelé, gyakorlatilag semmi esély nem volt rá, hogy mi ott találkozunk, és ott ült mellettem, a karja a karomhoz ért, és ugyanazt a szívdobbanást éreztem, ugyanúgy beleborzongtam, hogy ott van, éreztem az illatát, és tudtam, hogy Ő az álom, az az ajándék, amit lehet sosem kapok meg. Egy hét múlva férjhez mentem és őszintén teljes szerelemből mondtam ki az igent. Eltelt néhány év, és váltunk... Nagyon magam alatt voltam, és a válás után először mentünk el bulizni a lányokkal. Előtte már kicsit becsíptünk, némi billiárd után, az Arató discóban kötöttünk ki. Akkor már évek óta nem voltunk így együtt sehol a lányokkal...
Úgy kb. 10 perc múlva valamiért meg kellett fordulnom. Nem tudom, mi volt az, egy érzés, egyszerűen csak éreztem, hogy annak az estének mondanivalója van számomra. És ott állt a srác mögöttem. És ugyanolyan volt, mint 11 évvel előtte, egyszerűen tudtam, éreztem, hogy Ő az aki, minden álmomat beteljesítheti. Ő az, akit a sors nem véletlenül hoz újra és újra felém... Megpróbáltam azon az estén elkerülni, nem ment, valahogy mindig ott volt, valamiért mindig odakerült mellénk. pedig a lányok agyára mentem már, mikor mindig mondtam, hogy menjünk már, menjünk már. Még abban az évben randiztunk, de Ő talán úgy gondolta nem lenne mellettem boldog, nem találkozott többet velem. Elfogadtam a döntését, egyszerűen elengedtem és arra gondoltam, lehet a sors azt akarja megtanítani nekem vele kapcsolatban, hogy el kell tudnom Őt engedni, mert nem lehet álmodozni egész életünkben valakiről, aki sosem enged magához közel.
Eltelt másfél év, és a sors úgy hozta, hogy Ceglédre is jönnie kell. A barátjától megtudtam, hogy teljesen véletlenül elejtette azt a mondatot, hogy "Cegléden járt, és ha tudta volna a számomat felhívott volna." Az adott nekem egy lehetőséget, és elküldtem a névjegykártyám neki, hogy legközelebb ne legyen akadály. Persze nem hívott, én pedig beletörődtem, hogy ennél közelebb sosem jutok hozzá. Majd jött az a pajzsmirigy probléma, és az az eset az, amikor az ember összeszedi az összes ismerősét, aki az egészségügyben dolgozik, és megpróbálja megtalálni a maga számára a legmegfelelőbb orvosi ellátást. És akkor felhívtam, segítséget kértem tőle, és Ő segítséget is nyújtott volna, ha egy másik barátom nem előzi be. Mivel rosszul voltam, nem értem rá, szerelem ide vagy oda rá várni..., úgyhogy megint kikerült abból a körből, hogy találkozzunk. És akkor a közös barátunk megemlítette, hogy szakított a barátnőjével... Bátortalanul írtam neki egy levelet, igazából nem tudtam milyen reakciót váltok ki, azonnal elutasítást, vagy megfontolás alá teszi a dolgot... Megfontolás alá tette, de nem ígért semmit. Majd egyszer küldött egy sms-t, hogy akár találkozna is velem. Természetesen csak másnap láttam meg az sms-t, mert ilyen gyorsan eljut hozzám az információ, de mikor találkoztunk volna, akkor le is mondta... Én pedig továbbléptem, és el is jutottam addig, hogy ennyi, nekünk nem kell továbblépni. Majd egy hónap múlva megint hívott és új időpontot beszéltünk meg. Ez a mostani szombat volt. Délben érkezett... És innentől kezdve csak annyit szeretnék mondani, hogy Ő látogatást tett az életemben, és ez a látogatás egy olyan álom beteljesülése, amit csak a romantikus filmekben ismerünk. Nem tudom látom-e valaha még, nem tudom lesz-e folytatása, de azt tudom, hogy azt kívánom egyszer mindenki élje át azt a beteljesülést, amit én éltem át vele, VELE és most nem szexuális beteljesülésre gondolok. Egyszerűen csak megérezni azt, hogy igen, Ő a jelenlétéve kitölti az összes helyet a szívemben. Köszönöm Neked, ha olvasod a blogomat, tudni fogod.

A helyi yard-tól meglepő fejlemények...

Csütörtökön egész délelőtt kedves barátomat a Csoma Tamást vártam. A konyhában főztem, mikor szomszédasszonyom átugrott megnézni mit is csinálok. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy lassít egy rendőrautó a az utcánknál. (Meglepődtem, mert azonkívül, amikor hozzám jönnek, mert épp betörtek, többnyire erre sem néznek.) Mondtam is a Bettinek, hogy lehet megint betörtek valahová az utcában. Betti kinéz az ajtón és meglepődve tapasztalja, hogy megálltak a ház előtt. Viccesen meg is jegyezte, hogy tuti bevisznek valamiért. Na, kiszállt a két rendőr a kocsiból, és elindultak befelé hozzám. Úgy tanácstalanul álltam, nem igazán értettem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő figyelmet, hogy fényes nappal megjelennek a lakásomon, úgyhogy meg is kérdeztem. A válasz, és ettől majdnem lepadlóztam, az volt, hogy "jöttek megnézni az ablakokat, hogy nincs-e valahol betörve" Mi van?- kérdeztem vissza?- azt hittem viccelnek, de képzeljétek el, rendesen körbejárták a házat. Ha esténként is ilyen ügybuzgók lennének, akkor lehet elkapnának esetleg elkövetőt is. Mondom is Zoltán barátomnak, hogy eléggé bíráltam a nappali megjelenésüket, de letorkolt, hogy ilyenkor be kell őket hívni egy kávéra, mert ilyen rendesek, hogy vigyáznak rám. Milyen kár, hogy magas a vérnyomásom, így száműztem a lakásból minden kávét.:))

Erzsó..., vajon miért is kap valaki ilyen karmát?

Most kb. 5 barátom (A Zsani őrjöngeni is fog) megfogja a fejét és nem fogja megérteni, miért is került újra be az Erzsó az életembe.
Még nagyon régen, édesanyám azt mondta, "ha padlóra kerülsz, mindig emelj fel magaddal valakit, mert ketten könnyebben felálltok." Nos, a múltamról hirtelen ennyit, akármilyen is volt az Erzsó, akárhogy ismertétek meg, az én életemben 2008-ban Ő volt az a szalmaszál, aki éjjel-nappal képes volt fogni a kezem, vigasztalni, mikor sírtam, átölelni, mikor ordítani tudtam volna. Persze ott volt a Zsani is, aki naponta kirángatott a lakásból, a Gabi az ügyvédem, aki nemegyszer végig itta velem a Liszt Ferenc teret, meg az Angel és a szülei, akikhez MINDIG haza tudtam és mai napig haza tudok menni,és még a fiúk, a Köllő Zsolti és a Bertalan Laci, akik az első telefonomra a mai napig ugranak. Az első kérésre mellettem teremnek, és ott segítenek, ahol tudnak...,a Gyula és Kati, akik soha nem felejtkeznek el rólam és még sorolhatnám. Külön köszönet még két embernek az életemben, akik névtelenül állnak évtizedek óta a hátam mögött. Ők azok, akiknek nincs nevük, de viszont hatalmas szívük van. Csak hálás lehetek a sorsnak, azért, mert az életem folyamán ajándékba kaptam olyan barátokat, amilyenek, évek, évtizedek óta ti vagytok nekem.
Na, visszatérve mindezek után az Erzsóra.
Szóval, senki, de tényleg SENKI nem érdemel az élettől olyan anyóst, amilyenben nekem volt részem, pláne ennél sokkal rosszabbat, pedig az én anyósom nem volt kis pálya, aki végigkísérte a házasságomat, az tudja.
Mikor az Erzsó történetét meghallottam, arra gondoltam, hogy biztos Erdőkertes és környéke az ahol a paraszt anyósokat képzik (Az Ő anyósjelöltje épp Váchartyáni, de hát az ott van Kertes mellett). Szerintem külön iskolát nyitottak arra nekik, hogy megtanulják hogyan bántsuk minél jobban a menyüket. De amikor az Erzsó történetét meghallottam, akkor rá kellett jönnöm, hogy én imádom a volt anyósomat. Komolyan, az én anyósom csak üvöltözött velem és lehordott mindennek az esküvőm hajnalán is, meg csak együtt fürdött meg együtt aludt a kicsi fiával, de nem kellett miatta két napot az autóban töltenem. Szóval gondoljátok el az Erzsóra, (mit az isten az a nő is Márti, hasonlóan az én volt anyósomhoz) rátámadt az anyósa, majd utána napokig az autójában aludt. Ja, az én volt férjem soha nem állt volna úgy az anyja mellé, hogy ilyen esetben (Ilyen szerencsére soha nem történt meg) hagyott volna engem az utcán, ő pedig odabújt volna az anyjához vigasztalni. Kevés dolog van így utólag amit pozitívan tudok értékelni a volt férjemmel kapcsolatban, amikor az anyjáról volt szó, de azt mindenképp, hogy képes volt miattam leüvölteni az anyja haját a fejéről, mikor Fóton az üzletemben megtámadtak. Szóval ezt a mai napig pozitívan értékelem. Akármilyen gyenge és befolyásolható volt, azt sosem tette volna meg, amit az Erzsó pasija megengedett magának. Szóval megjelent a leányzó a hét elején nálam eléggé összetört állapotban. Rábeszéltem, hogy vegye föl a pasijának a telefont, hogy ne aggódjon. Szóval felhívta nálam a pasi és amilyen jelenetet levágott, miután velem is beszélni szeretett volna, hogy egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni. Emberünk ugyanis nem tudta, hogy a legjobb embert találja meg személyemben az ilyen hülyeségivel. telefonon keresztül úgy nekimentem, hogy utána még telefonálni sem mert többet. Elmagyaráztam neki, hogy ébredjen már föl, a féltékenységgel semmire nem megy, ugyanis nem kell kilométereket megtenni, ha meg akarja csalni egyik ember a másikat, meg pont az ilyen idióták miatt mennek tönkre a kapcsolatok, a jó anyjáról pedig nem is beszélve. Nem hiszem, hogy eljutott volna ez az ember kisagyáig, mindenesetre az Erzsónak akkor ott és most a neten keresztül is tanácsolom, bármennyire szereti is azt a barmot, most kell lelépni, amíg nem megy bele teljesen tönkre. Senki, senki nem érdemli meg a családon belüli erőszakot és senki nem érdemel olyan anyóst, mint az enyém volt, rosszabbat pedig...