Hivatalos bejelentés: Háromkönyves író lettem. Igen, túlélhető. 📚💀

Sokan azt hiszik, hogy a könyvírás abból áll, hogy az ember lánya elegánsan ül egy kávézóban, sálat visel, és várja az ihletet. El kell keserítsek mindenkit: egyetlen könyv megírása is évekig tartó, kőkemény, fegyelmezett munka. Amikor pedig a harmadik önálló kötetedet teszed le az asztalra, az már nem szerencse. Az konkrétan egy orvosi csoda és egy makacs irodalmi tény keveréke. A Túl kellett mindezt élnem megkapta a hivatalos kiadói kéziratelemzést és a lektorok konkrétan lelkendeznek. Azt írják, a legnagyobb erőssége a „nyers és brutális életanyag”, meg a „közvetlen, zseniális fekete humor. Mert lássuk be: az igazi túlélés nem ott kezdődik, hogy az intenzív osztályon szépen, drámaian fekszel a fehér lepedőn, mint egy reneszánsz festményen. Dehogy. Ott kezdődik, amikor a két stroke, a teljes veseleállás meg az 51 napos kóma után az orvosok még azon vitatkoznak, hogy felébredsz-e egyáltalán, te meg a szubintenzíven nyaktól lefelé bénultan már azon morfondírozol, hogyan lehetne kicsempészni egy hamburgerszagú SBO-élményt vagy egy jéghideg, cukros Fantát a kórterembe. Ha az embernek még a lélegeztetőgép mellett is van képe visszaszólni a főorvosnak, a halál egyszerűen megunja a vitát, és továbbáll. Ez a könyv nem egy unalmas motivációs sablon, hanem a túlélés pimasz, dacos és néha teljesen abszurd valósága. És a legjobb rész? Ez a történet annyira sűrű, hogy már ott fekszik a legfontosabb független producerek asztalán az őszi szezonra . A kiadói visszajelzés szerint a karakterek és a kórházi „szökések” feszültsége abszolút képernyőre kívánkozik , Komolyan mondom, a mai magyar színművészet legjava még verekedni is fog azért, hogy eljátszhassa ezeket a zseniális, dögös jeleneteket Megérte a sok év küzdelem és az átírt éjszakák? Amikor a szakmai papírok és a filmtervek is a kezedben vannak, a válasz egyértelmű. A java még csak most következik. 🎬📖