40 évesen az ember nem szokott stroke-ot kapni.” 🧠💥 Ezt mondták az orvosok a sürgősségin, amikor a testem először mondta fel a szolgálatot a bántalmazás és a mindennapi terror után. De tévedtek. Nemcsak stroke-ot kaptam (kétszer is), hanem egy olyan brutális hullámvasútra ültem fel, amit ép ésszel szinte lehetetlen felfogni. Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam feladni. De volt, amikor a sors lapot húzott a 19-re:👉 Kétoldali veseleállás és egy év kőkemény dialízis.👉 Egy Németországból érkező húsvéti vese, amivel új esélyt kaptam.👉 És a feketeleves: a Covid miatt 51 nap mélyaltatás és lélegeztetőgép.Amikor felébredtem, a testem ólomsúlyú volt, mozdulatlan. A nulláról kellett megtanulnom újra mozgatni az ujjaimat, állni, járni, lélegezni. De a fanyar humorom, a dac, az országos orvosi összefogás és a barátaim megtartottak. (Igen, Zsani, még a cukros narancssárga Fanta is a Korányi lépcsőjén! 🍊🥤) Megírtam. Mindent. Nyersen, őszintén, szépítés nélkül. Hamarosan érkezik a harmadik könyvem, ami a legszemélyesebb, legnehezebb, mégis a leginkább életigenlő művem. Mert a címe nem egy vágy, hanem egy tény:📘 TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM Tartsatok velem ezen a hihetetlen utazáson, a részletekkel hamarosan jövök! Mert erőt akarok adni mindenkinek: ha nekem sikerült a legmélyebb szakadékból visszajönni, neked is fog.