⚠️ S.O.S. – Ha azt hitted, a könyvírás nehéz, próbálj meg forgatókönyvet írni! 🎬🤯

Gondoltam, ha már túlcsúsztam a könyvemen, megírom a hivatalos filmtervet és a mintajeleneteket is. Elvégre mi baj történhet? Hát csak annyi, hogy a könyvírás a forgatókönyvíráshoz képest egy békés, délutáni wellness-program. A könyvben ha a főhős szomorú, leírom: „Ágnes mély melankóliával nézett ki az ablakon, miközben a múlt szilánkjai mardosták a lelkét.” Kész. Zseniális. Nobel-díj gyanús. Ezzel szemben a forgatókönyvben? BELSŐ. INTENZÍV OSZTÁLY - ÉJSZAKA. A producer azonnal rám dörren a fejemben: „Ágnes, ez egy film! Ne leírd, mutasd meg! Hogy a fenébe játssza el a színész a múlt szilánkjait egy katéterrel a kezében?! És mibe kerül nekünk az ablakon túli eső effekt?!” 🌧️💸 Így lesz a mély drámából egy logisztikai rémálom, ahol minden mondatnál azt számolgatom, hogy Mónika, Dániel vagy a többi producer hány tízmillió forintos infarktust kap a költségvetés láttán. És a KUTATÓMUNKA? Az egy külön skizofrén állapot. Most már nemcsak orvosi szakkifejezésekre keresek rá a Google-ben (amiért a Terrorelhárítás már fixen megfigyel), hanem olyanokra is, hogy: „Hogyan mutat a stroke és a fekete humor lassított felvételben, drámai hegedűszóra?” „Hány liter művér kell ahhoz, hogy a néző átérezze a veseleállást, de a korhatár-bizottság még ne ájuljon el?” A hajam már nem is varjúfészek, hanem egy komplett, elhagyatott forgatási helyszín. A kávét már nem iszom, hanem intravénásan kapom, és komolyan fontolgatom, hogy a következő posztomat már egyenesen Hollywoodból, vagy a legközelebbi zártosztályról küldöm. 🚑🍿 De hát... túl kell élni. Filmen is. 🎥🖤