Írói lét, avagy hogyan ne őszülj meg 10 év alatt? 🤯✍️

Három könyv. Tíz év meló. Egy könyvet megírni is felér egy fél tengerészgyalogos-kiképzéssel. De megélni mindazt a drámát, majd írás közben szóról szóra újra átélni az egészet... na, ahhoz már komoly dac és egy mázsa fekete humor kell. 😅 Aztán amikor azt hinnéd, hogy a nehezén túl vagy, jön a bónusz pálya: „ Írjunk belőle forgatókönyvet, és jussunk be ismeretlenként a filmes és színházi világba!” 🎬🎭 Jelenlegi státuszom:Könyvírás: Kipipálva. ✔️ Traumák túlélése: Kipipálva, dacból jeles. ✔️ Belépés a filmes/színházi kapun: Jelentem, a lábam már a küszöbön belül van! Olyan nevek olvasnak és bólintanak rá a sztorira, mint Goda Krisztina, Riba Gergely vagy épp Dreissiger László producer. 😎💥 Producerek, rendezők és színházigazgatók további ostromlása: Folyamatban. (A titkos fegyverem továbbra is a BCC gomb és a végtelen makacsság.) 🎯 Állítólag zárt ez a világ, de jelentem, a rések már tágulnak! A szakma élvonala már pörgeti a jeleneteket, a színházi levelek úton vannak, és ha kell, a kórtermi ággyal együtt tolom be a sztorit a színpadra! 🏥🍿 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az őrült, tízéves hullámvasúton. A java még csak most jön! 🎢🥂