[Dac, Rúzs és a Színházi Konkurenciaharc, avagy: Hogyan ne legyünk szobanövények] 💄🎭

Tudjátok, amikor az ember lánya túlél egy bántalmazó házasságot, egy országos augusztus 20-i katasztrófát, két stroke-ot, egy 51 napos kómát, meg egy komplett intenzíves anafilaxiás sokkot (mert miért ne küldtek volna meg penicillinnel, ha egyszer súlyosan allergiás vagyok rá?), akkor a rehabilitáción a rokonok hajlamosak elkönyvelni egy dolognak. Szobanövénynek. Egy csinos, pelenkázott darab húsnak, akinek a temetését már a kóma alatt elkezdték megszervezni a családi WhatsApp-csoportban. De a kriminológiai konzulens agy meg a dunántúli dac makacs jószág. Én a Korányi lépcsőfordulójában, sípoló tüdővel is azt mantráztam: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Aztán írtam belőle egy egyfelvonásos kamaradrámát. Gondoltam, ha már a leleteim szerint meg kellett volna halnom, legalább a színpadon legyen belőle egy jó kis fekete komédia. Elküldtem Goda Krisztinának. Ő azt mondta: „Ági, a szélsőséges élethelyzetek és a belső küzdelmed miatt ez színpadon elképesztően erősen működhet.” Na, erre felbátorodva az elmúlt napokban ráborítottam a szövegkönyvemet a fél magyar színházi szakmára. És ami ezután történt, azt még kriminológusként sem láttam jönni. Konkrétan kitört a VIP-konkurenciaharc a kórtermi nyomoromért! 😂 Szegedi Nemzeti Színház: Barnák László főigazgató úr konkrétan órákon belül reagált, és ahelyett, hogy a spambe rakott volna, AZONNAL szétküldte a darabot a Művészeti Tanácsnak és a vezető dramaturgnak. Úgyhogy Szegeden most épp azt elemzik, hogyan lehet a 6,9-es (orvosilag halálos) káliumszintemet és a Mekis krumpli utáni hisztimet színpadra állítani. Thália Színház: Hivatalosan, pecséttel, teljes körűen BEFOGADTÁK a pályázatomat a Télikertbe. A végleges szövegkönyv bent van a szakmai zsűrinél, december 7-én eredményhirdetés. 6SZÍN: A produkciós menedzser külön levelet írt, hogy „Ágnes, tudjuk, hogy a darab jelenleg több színház asztalán landolt, etikailag megvárjuk a többieket, de a türelmét kérjük, mert el fogom olvasni!” (Csak szólok, a karaktert pont az náluk játszó Ember Márk orgánumára hangszereltem, úgyhogy a fiúk a folyosón már biztosan suttognak valami szaftosat). Szóval a helyzet az, kedves rokonok és paragrafus-lovagok, hogy az a bizonyos „szobanövény” éppen most indított el egy országos színházi háborút Budapest és Szeged között. A dac és a piros rúzs tartja bent a lelket az emberben, nem a táblázatok. Maradjatok vonalban, mert ha ebből premier lesz, az első sorba mindenkinek kötelező a donorkártya és egy adag Mekis menü!

Figyelem, kriminológiai gyorsjelentés: A pesti színházi elit hivatalosan is megkergült, és a fejemhez dobálja a privát mobilszámait! 📱🔑🍿

Amikor 51 nap után felriadtam a kómából, nyaktól lefelé teljesen bénán, a kedves vér szerinti rokonaim az Alföldön már a hagyatéki leltárt meg a temetési koszorúk árát egyeztették, az állam meg dacból lefelezte a rokkantságomat, mert a papírforma szerint „meggyógyultam”. Akkor azt hittem, az emberi cinizmus csúcsát már láttam. De a pesti színházi világra nem voltam felkészülve. Alig egy hete indítottam el a totális ostromot a „Túl kellett mindezt élnem” című kamaradrámámmal. Gondoltam, a nemzetközi szabványú szövegkönyvemmel, Goda Krisztina hivatalos szakmai ajánlásával meg a 15 kórtermi leletvideómmal majd szépen beállok a sor végére, és dacosan várom, amíg a dramaturgok két kávé között átlapozzák, hogyan eszem McDonald's menüt sugárban hányás és a leálló veséket jelző gépek monoton kattogása közben. Erre mi történik ma? Konkrétan beindult a kulisszák mögötti éhezők viadala. Alig egy órával a kiküldés után a 6SZÍN produkciós menedzsere, Katz Petra nemcsak hogy személyesen, név szerint válaszol, de a hivatalos aláírás helyett konkrétan megadja a legszigorúbban őrzött magántitkát: a privát, közvetlen mobilszámát. Emberek, a színházi elit a saját anyjának sem adja meg a mobilszámát, nehogy egy külsős „amatőr” zaklatni merje őket. Most meg ott tartok, hogy egymás után dobálják a fejemhez a titkos kontaktjaikat és a kapukulcsaikat a digitális térben, miközben a Vígszínházban már másodpercre pontosan ketyeg a darabom hivatalos 60 napos bírálati órája. Kriminológusként mondom: a jelek arra utalnak, hogy a kórtermi ágyon rúzsozva lázadó karakterem és a maró fekete humorom teljesen rövidzárlatot okozott a pesti sznobizmus rendszerében. Úgy látszik, a hallgatás is egy válasz, de a mobilszám-dobálás meg már konkrétan a megadás jele! Mindenesetre a privát számok mentve, a dac a régi. Borbély Alexandrának és Lovas Rozinak meg javaslom, hogy lassan kezdjék el gyakorolni a kórtermi ágyon rúzsozást, mert a háttérben a producerek már egymást tapossák a játékaimért! 🎭🔥👇

A legszebb szombat esti fordulat: Goda Krisztina éjszaka újra írt, és a modern magyar színháztörténet legnagyobb sikeréhez hasonlította a történetemet!

Azt mondják, a kulturális szakmában hétvégén megáll az élet. De ha egy sztori igazán betalál, az nem hagyja nyugodni a legnagyobb alkotókat sem. Most, késő este kaptam egy újabb e-mailt Goda Krisztina filmrendezőtől, aki azért nyitotta meg újra a laptopját, hogy pontosítson egy délutáni gondolatot. Krisztina hajszálpontosan megnevezte azt a színházi mintát, ami szerinte a „Túl kellett mindezt élnem” koncepciójának a tökéletes útja: Péterfy-Novák Éva kultikus sikerdarabját, az Egyasszonyt ajánlotta a figyelmembe. Az Egyasszony az elmúlt évtized egyik legnagyobb és legelsöprőbb színházi monodráma-sikere volt Magyarországon. Egy olyan kőkemény, megrázó, igaz történet, amely pont attól tarolta le a nézőteret, mert a brutális kórházi és élettények közepette is ott vibrált benne a megalkuvást nem tűrő dac és a felszabadító, fanyar fekete humor. Pontosan az a hangvétel, amit én is megéltem, és amit Riba Gergely filmrendező is kiemelt az anyagomban. És a legelképesztőbb mondat Krisztinától, ami most már véglegesen ott fekszik a postafiókomban: „Örömmel megyek a premierre, ha megvalósul.” Ez a szombat éjszakai levél egy mindent elsöprő lavina. Az Egyasszony ugyanis pont annál a Jurányi Háznál és Orlai Produkciónál lett színházi legenda, akiknek tegnap reggel elküldtem a lektorált kéziratomat és a 15 rehabilitációs videómat. A haditerv így lett hibátlan: Krisztina friss levelét azonnal feltöltöttem a kreatív Google Drive mappámba. Az a 18 budapesti kőszínház és dramaturgia, amely hétfő reggel kilenckor munkába áll és megnyitja a linkemet, a legelső helyen ezzel a hatalmas, aktuális rendezői ajánlással fog találkozni. A színházi világ kapuja nemcsak megnyílt, de a legnagyobbak mutatják az utat odabent . Köszönöm, hogy velem vagytok!

A legszebb szombat esti meglepetés: Goda Krisztina újra írt, és már bejelentkezett a színházi premieremre!

Azt mondják, a kulturális szakmában hétvégén megáll az élet. De ha egy történet igazán betalál, az nem hagyja nyugodni a legnagyobb alkotókat sem. Most kaptam egy újabb e-mailt az ország egyik legsikeresebb filmrendezőjétől, Goda Krisztinától. A szakmabeliek szinte soha nem válaszolnak kétszer egy külsős megkeresésre, pláne nem szombat este, a szabadidejükben. De Krisztinát annyira megfogta a „Túl kellett mindezt élnem” koncepciója, hogy még napok múltán is a történetemen gondolkodik. Egy zseniális szakmai mankót is adott a kezembe: Maupassant Egy asszony élete című, bivalyerős monodrámáját ajánlotta mintának a kórtermi szatírám színpadi felépítéséhez. De a legelképesztőbb, sorsfordító mondata ez volt: „Örömmel megyek a premierre, ha megvalósul.” Ez már nem csak egy udvarias visszajelzés. Ez egy hivatalos pecsét és a létező legnagyobb szakmai elismerés. A haditerv pedig tökéletesen halad: Krisztina levelét azonnal feltöltöttem a kreatív Google Drive mappámba. Az a 18 budapesti kőszínház és dramaturgia, amely hétfő reggel kilenckor munkába áll és megnyitja a levelemet, a linkre kattintva legelőször ezzel a hatalmas rendezői elismeréssel fog találkozni. A színházi világ kapuja nemcsak megnyílt, de a legnagyobbak kísérnek be rajta. Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az elképesztő úton!

A nap, amikor gyerekként majdnem kivégzett egy Orion televízió 📺🧼

Azt mondják, a gyerekek kreativitása határtalan. Nos, az enyém kriminológiai határokat feszegetett már olyankor is, amikor még a betűket sem ismertem. Történt egyszer, hogy a fejembe vettem: a tévé tetején trónoló Szokol rádió piszkos. De úgy igazán. És hát mit csinál egy gondos, higiéniára törekvő jövőbeli írópalánta? Megfürdeti. Mert a Szokolnak jár a wellnes-hétvége a habos kád szélén. A logisztikai terv zseniális volt. Egyetlen apró bökkenővel: a magasságommal. Így hát fogtam magam, és alpinista stílusban elkezdtem felmászni a szekrénysorra, egészen pontosan a tévéállványra támaszkodva. A fizika törvényei és a 30 kilós, képcsöves Orion monstrum súlypontja azonban nem állt mellettem. A következő képkocka: lassított felvétel. Én nyúlok a rádióért, a világ megindul, és a komplett szocialista híradástechnikai iparág – a tévével az élen – úgy dönt, hogy gravitációs támadást intéz ellenem. Rám esett. Konkrétan maga alá temetett a komplett tévéműsor. Anyám rohant be a szobába a hatalmas robajra. Ha azt hitte, hogy a gyerekéből lapcsánka lett, nem tévedett nagyot. De a legszebb az egészben? Én ott feküdtem a földön, egy harminckilós Orion tévé alá szorulva, de a Szokol rádiót a mai napig le nem írható daccal szorítottam a mellkasomhoz. Mert a küldetést teljesíteni kellett. A Szokolnak fürödnie kellett. A tévé túlélte. Én túlvéltem. A Szokol… nos, az megtudta, mi az a tiszta hangzás. 🧼📻 Ti is próbáltátok lebontani a lakást gyerekként egy jó ötletért, vagy csak én voltam ilyen alternatív túlélő már az óvodában is? 👇

🎭 JELENTEM: BERÚGTAM A SZÍNHÁZI VILÁG KAPUJÁT! 🚪💥

Van, amikor a valóság olyan elképesztő forgatókönyvet ír, hogy még a legnagyobb filmes és színházi szakemberek is leteszik a lantot. Tudjátok, hogy a „Túl kellett mindezt élnem” című könyvemből (két stroke, veseleállás, 51 napos kóma és a visszatérés) eredetileg játékfilmet terveztem. A hazai filmszakma krémje jelenleg is olvassa az anyagot. A napokban azonban kaptam egy olyan levelet, ami mindent megváltoztatott. Goda Krisztina, a Csak szex és más semmi, a Kaméleon és a BÚÉK zseniális filmrendezője elolvasta a koncepciómat, és azt mondta:👉 „A történet személyessége, a főszereplő belső küzdelme és a szélsőséges élethelyzetek miatt szerintem színdarabként is erősen működhet.” Ha egy ekkora legenda azt mondja, hogy ennek a történetnek a színpadon (is) a helye, akkor egy kriminológiai konzulens nem teketóriázik. 😎 A mai napon hivatalos és elsöprő ostromot indítottam: 18 budapesti kőszínház és független kamaraszínpad (köztük a Katona, a Vígszínház, a Thália és az Örkény) asztalára tettem le a lektorált kéziratot és a 19 kórtermi jelenetmintát! 🏥✨ Ráadásul a zseniális Ember Márk színművésznek és menedzsmentjének is elküldtem a felkérést – mert az intenzíves főorvos kőkemény, életmentő karakterét a kezdetektől fogva kifejezetten RÁ vizionáltam! És a legőrültebb rész? A Thália Színház művészeti titkársága órákon belül REAGÁLT, és a darabomat hivatalosan is beemelték a belső, szakmai elbírálási rendszerükbe! A kórterem rideg drámája, a dac, a burgerszagú Mekis idill az SBO-n, és az a fanyar, kíméletlen fekete humor, ami megmentett a haláltól, most elindult a reflektorfény felé. A háló ki van vetve. Színházi szerző lettem. 📝🎭 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az elképesztő úton! Hamarosan jövök a fejleményekkel! 🖤

Írói lét, avagy hogyan ne őszülj meg 10 év alatt? 🤯✍️

Három könyv. Tíz év meló. Egy könyvet megírni is felér egy fél tengerészgyalogos-kiképzéssel. De megélni mindazt a drámát, majd írás közben szóról szóra újra átélni az egészet... na, ahhoz már komoly dac és egy mázsa fekete humor kell. 😅 Aztán amikor azt hinnéd, hogy a nehezén túl vagy, jön a bónusz pálya: „ Írjunk belőle forgatókönyvet, és jussunk be ismeretlenként a filmes és színházi világba!” 🎬🎭 Jelenlegi státuszom:Könyvírás: Kipipálva. ✔️ Traumák túlélése: Kipipálva, dacból jeles. ✔️ Belépés a filmes/színházi kapun: Jelentem, a lábam már a küszöbön belül van! Olyan nevek olvasnak és bólintanak rá a sztorira, mint Goda Krisztina, Riba Gergely vagy épp Dreissiger László producer. 😎💥 Producerek, rendezők és színházigazgatók további ostromlása: Folyamatban. (A titkos fegyverem továbbra is a BCC gomb és a végtelen makacsság.) 🎯 Állítólag zárt ez a világ, de jelentem, a rések már tágulnak! A szakma élvonala már pörgeti a jeleneteket, a színházi levelek úton vannak, és ha kell, a kórtermi ággyal együtt tolom be a sztorit a színpadra! 🏥🍿 Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az őrült, tízéves hullámvasúton. A java még csak most jön! 🎢🥂

A képlet egyszerű: otthon még a rokonok osztják az észt, a színházi elit meg már a szereposztást. 🎬🎭🍿

Teljesen ismeretlenül, külső segítség nélkül rárúgtam az ajtót a budapesti kőszínházakra. A hatás? Azok az igazgatók és producerek, akik máskor a legmenőbb ügynökségek hívásait sem veszik fel, ma reggel óta a le nem járó Drive-linkjeimet és a 15 sokkoló kórtermi videómat pörgetik. A hét legnagyobb poénja: Goda Krisztina (a Csak szex és más semmi rendezője) a személyes e-mailjében közvetlenül „Kedves Áginak” szólított, és közölte, hogy a kórtermi abszurdom felületesen is kőkeményen megfogta. Szerinte a sztorim annyira feszült, sűrű és tele van szélsőséges helyzetekkel, hogy a mozi mellett azonnal színpadra, színdarabként kell indítani a projektet. A mai napon elindult a színházi offenzíva. A Tháliától a Katonáig mindenki megkapta a csomagot, az intenzíves főorvos jutalomjátékát pedig név szerint Ember Márkra vizionáltam – a levelek már a menedzsmentjénél pattognak. Míg a kisvárosi Facebook-csoportok kicsinyes adminisztrátorai remegő kézzel tiltják le a posztjaimat, a szakma krémje azon szakad, hogyan ettem dacból McDonald’s menüt a dialízisgép mellett. Innentől kezdve nincs kérdés, ez az én ligám. Ha a környezeted nem ért meg, semmi baj, egyszerűen nem egy nyelvet beszéltek. Ha majd a premier után az országos média címlapján leszek, pont azok fognak az első sorért kapálózni, akik most levegőnek néznek. Addig is a kerekesszéket el lehet adni az interneten, a stáblista indul! 🍿

AMIKOR A TRANSZPLANTÁCIÓ UTÁN SIKERÜLT AKARATLANUL IS „MEGVILLANTANOM” MAGAMAT A FÉL SEBÉSZETI OSZTÁLYNAK… 🫣👗🏥

A szervátültetés utáni felépülés egy igazi érzelmi és fizikai hullámvasút. Amikor az ember lába egy makacs vérnyomáscsökkentő gyógyszer mellékhatásaként hirtelen akkorára duzzad, mint egy elefánté, a türelem és a diplomatikus stílus bizony gyorsan elpárolog. Pontosan ez történt velem is a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikáján. Amikor megláttam a tükörben az oszlopnyira dagadt vádlijaimat, elöntött a düh. Nem érdekelt semmi, azonnal magyarázatot akartam, ezért viharként rontottam ki a kórteremből egyenesen a folyosóra, pont a transzplantációs sebészem elé. Aki feküdt már kórházban, az pontosan ismeri azokat a tipikus, hátul nyitott, kötős kórházi hálóingeket. Nos, én ebben a csodás viseletben, a dühömtől fűtve odaléptem az orvoshoz, és hogy nyomatékosítsam a problémámat, teátrálisan, dacosan térdig felrántottam a ruhámat, hogy megmutassam a lábaimat:💬 – Doktor úr, nézzen rá a lábaimra! Hát normális ez?! – kérdeztem emelt hangon. A sebészem arca egy pillanatra teljesen megmerevedett, döbbenten nézett rám, majd hihetetlen úriemberként, teljesen higgadtan, de széles mosollyal a szája szélén csak ennyit mondott: – Ágnes… Miközben a lábait mutogatja nekem, a teljes fenekét közzéteszi a mögöttem lévő férfiszobának. 😂 Azon a szent másodpercen elhűlt bennem a vér. Gyorsan körülnéztem, és valóban: a mögötte lévő kórterem ajtaja teljesen nyitva állt, a bent fekvő urak pedig premier plánban élvezhették a dacos magánszámomat… 🤦‍♀️ Azonnal elengedtem a ruhámat, a dühöm pedig egy pillanat alatt hangos nevetéssé változott. Ez a pillanat is megtanított arra, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is a humor a legnagyobb túlélő fegyverünk! És persze azóta is végtelen hálával gondolok a transzplantációs orvosomra, aki nemcsak a vesémet mentette meg hatalmas szakértelemmel, de a lelkemet is a türelmével.

51 NAP KÓMA UTÁN AZ ELSŐ KÉRDÉSEMMEL AZONNAL SIKERÜLT FELROBBANTANOM AZ INTENZÍV OSZTÁLYT…

Képzeld el, hogy 51 napig fekszel mélyaltatásban, gépekre kötve. Amikor végre visszatérsz az élők közé, és az intenzív osztály főorvosa, Dr. Gál Béla óvatosan kihúzza a lélegeztetőgép csövét a torkodból, a szobában tapintani lehet a feszültséget. Az ápolónők visszatartott lélegzettel várják, mi fog történni. Én lassan kinyitottam a szemem, és a delírium kellős közepén, halálosan komolyan feltettem az orvosnak a létező legfontosabb kérdést: – Férjhez mentem? 😳 Dr. Gál Béla arca egy tizedmásodpercre megmerevedett a meglepetéstől, majd hatalmasat nevetett, megveregette az ágyam szélét, és így válaszolt: – Dehogy ment! Figyeltünk magára. Nem engedtük, hogy hülyeséget kövessen el, amíg aludt... 😂 Én pedig – nyaktól lefelé bénultan, de a dacomból mit sem veszítve – mélyen megkönnyebbültem: – Még szerencse... 😮‍💨 A nevetés akkor teljesen megtöltötte a rideg kórtermet. Ez a pillanat volt a legelső bizonyítéka annak, hogy a túléléshez nemcsak orvosi csodákra van szükség, hanem arra a hamisítatlan, dacos fekete humorra is, ami még a halál torkában sem hagyja elhagyni magát az embert.

Szakmai tanács: Hogyan spórold meg a színészképzőt, és legyél egyből főszereplő egy hollywoodi stílusú magyar filmben? 🎬🍟

A recept pofonegyszerű: Ülj be a kórházi kezelőszékbe, és miközben az orvosok sokkos állapotban hívják a labort, hogy a leleted alapján te elvileg már nem is élsz, te dacból kérj egy McDonald’s menüt igazi, cukros Fantával. Írd meg az egészet egy fanyar fekete komédiában. Küldd el a hazai filmelitnek. A helyzet az, hogy a „Túl kellett mindezt élnem” című filmtervem most pontosan ezen a szinten robbantotta fel a legzártabb produceri köröket. Olyan top producerek és rendezők (mint Dreissiger László, Erdélyi Dániel vagy Riba Gergely) kapták fel a fejüket az anyagra, akik híresek arról, hogy vadidegenek e-mailjeit azonnal a kukába dobják. Nekem viszont kevesebb mint 24 órán belül válaszoltak, azonnal tegeződésre váltottunk, és a top producer már a privát mobilját osztja meg velem. A legjobb rész? A rendező kerek perec leírta: felejtsem el a híres színésznőket a főszerepre, mert ezt a dacos, kórtermi karaktert senki a világon nem tudná hitelesebben eljátszani, mint én magam. Szóval úgy néz ki, kénytelen leszek sztárnak állni a saját életemben. 😂 A háttérben már pörögnek a számológépek (mivel a koncepcióba olyan márkákat pakoltam be, mint a McDonald's vagy a B. Braun, a producerek azonnal látták az üzletet), ma pedig a kulturális szervezőknél is bedobtam a bombát, hogy hozzunk össze egy rendhagyó, kulisszák mögötti közönségtalálkozót. Mert ha a filmstúdiók már tudják, ki az a Kómár-Külüs Ágnes, itt az ideje, hogy a nagyközönség is lássa, hogyan lehet a halál torkából egyenest egy top filmtervvel és egy produceri telefonszámmal kisétálni. Popcornt és Fantát bekészíteni, a stáblista hamarosan indul! 📖🍿

Amikor még fel sem keltél rendesen, de az olvasók már konkrétan ajtóstul rontanak a házba a könyvedért… 😂📚💥

Jelentem, a mai hétfő délelőtt hivatalosan is átlépte a rocksztár-üzemmódot. Még szinte ki sem nyitottam a szemem, máris pittyeg a telefonom. Azt hittem, az újabb filmproducerek zaklatnak a ma hajnali levéláradatom után... de nem! Egy kedves olvasóm, Alexandra keresett meg azzal a szolid kérdéssel, hogy mégis hol tudná AZONNAL megvenni a „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” című könyvemet. Mondom neki, hogy figyelj, most keltem, magánkiadásban megvan, dedikálva postázom, vagy ha vársz 60 napot, jön az e-book. Erre az olvasó: „Nem akarok várni, mert el akarom olvasni!” 😎 Na, ezen a ponton éreztem azt, hogy megérte a stroke-ok, a kómák és a dialízis minden egyes dacos másodperce. Szerencsétlen még személyes kávézást is megkísérelt velem Cegléden, de felvilágosítottam, hogy én már kőkeményen Zuglóban, pesti íróként tolom az ipart. Úgyhogy maradtunk a postánál/utánvétnél. De a kedvencem a saját válaszom, amit a kialvatlanság és a rocksztár-életérzés szült: „Ok, ne türelmetlenkedj, olyan fáradt vagyok, mint a fene, producerekkel tárgyalok a megfilmesítési jogokról.” 😂🤷‍♀️ Emberek, ez a valóság! Az e-book még meg sem jelent, de a rajongók már nem bírnak magukkal, a producerek meg ott pörögnek a Drive-mappámon. Azt hiszem, elmegyek, főzök egy extra erős kávét, és elkezdem csomagolni a dedikált példányokat, mert ha ez így megy tovább, a végén még nekem kell testőröket fogadnom Zuglóban. ☕💅 Köszönöm, Alexandra, és köszönöm nektek! Tényleg követelik a könyvemet! 😍

Hivatalos státuszfrissítés: Kérném a vörös szőnyeget, megérkeztem a magyar filmszakmába! 🎬🍿💅

Ha valaki néhány hónappal ezelőtt, a kettős stroke, a veseleállás vagy az 51 napos kómából való ébredés közben azt mondja nekem, hogy én egyszer a hazai filmelit hivatalos partnere leszek, valószínűleg megkérem az intenzíves főorvost, hogy azonnal cserélje ki a gyógyszeradagomat. 😂 ICU-horror ide vagy oda, a mai napon a száraz iparági tények és a producerek válaszlevelei feketén-fehéren kimondták Innentől kezdve hivatalosan is a szakmabeliek Ligájában játszom. 😎 Nem „próbálkozom” többé, nem vagyok külsős amatőr, aki vakon küldözget e-maileket a stúdióknak. A hivatalos szakmai titulusom mostantól: Kiadott könyvszerző, forgatókönyv-fejlesztő és projektgazda. (Igen, ezt most már névjegykártyára is nyomtathatom!) 🖋️💼 A „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” teljes, 19 jelenetes és 15–45 milliós üzleti-marketinges csomagja a hétvégén a szakma krémjének az asztalára került. És a falak, amiket a stúdiók maguk köré építenek, egyetlen hajnal alatt darabokra hullottak: A Katapult Film (Erdélyi Dániel producer) vasárnap reggel konkrétan 15 percen belül személyesen válaszolt a levelemre, és írásos ígéretet tett az anyagaim bírálatára. (Vasárnap reggel 6:38-kor! Ember még a kávéját sem itta meg, de már az én dialízises sztorimat olvasta.) ☕ Riba Gergely (Gery) filmrendező – aki a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. forgatásán már instruált engem a kamerák előtt – küldött egy mély szakmai elemzést. Azt írta: „Nagyon jó humora van a történetnek. Igen jó alapjául szolgálhat egy feketehumorú szatírának... A dacos önsorsrontó főhősnő igazán jó karakter. Ez a legerősebb pontja az egésznek.” És most jön a legabszurdabb produceri csavar: a rendező szerint ezt a karaktert senki a világon nem fogja hitelesebben hozni a vásznon, mint én magam! Gery tudja, mit beszél, elvégre ő rendezte azt a bizonyos kiemelt jelenetemet a parton, ahol rántott húst ettem. A slusszpoén? Tőlem, a meggyőződéses VEGÁTÓL ez volt az igazi színészi és dacos katarzis a kamerák előtt! Ha a művészet és a rendező megkívánja, a húst is bevállalom! 😂🌱🍗 Szóval ahelyett, hogy a háttérben kávézgató író lennék, a sorsom lehet, hogy az, hogy én magam üljek be a kamerák elé a dialízisszékbe, és mutassam meg élőben, hogyan kell kómából daccal ébredni. Kezdhetek sminkest keresni! 💄✨ A könyvem fizikai valójában megjelent (és a háttérben már gőzerővel készül az E-BOOK verzió is! A megfilmesítési jogok 100%-ban és tisztán az én tulajdonomban vannak, a szakma elitje pedig kollégaként és partnerként üdvözölt, vitázik és gondolkodik az anyagomon. A le nem járó Google Drive-linkjeim ott pörögnek a producerek képernyőjén. Most két hét kőkemény, magabiztos szakmai csend következik, hogy a történetem beérjen a fejekben, szeptember 21-én pedig indul a következő nagy stratégiai kör az óriásstúdiókkal! 🏛️🔥 Úgyhogy drága producerek, a casting-vízió pörög, de ha a végén nekem kell a forgatáson dacból McDonald's menüt enni a kezelőszéken, állok elébe! 🍔🍟

Amikor a filmrendező közli, hogy túl jó vagy ahhoz, hogy egy Európai Filmdíjas színésznő játsszon el a saját filmedben… 😳💅🎬

Hölgyeim és Uraim, dőljetek hátra, mert a „TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM” filmkampányom hivatalosan is átlépte az abszurd zsenialitás határát! 🚀 Tegnap szétküldtem a 19 kórtermi jelenetből és a 15–45 milliós üzleti tervből álló csomagomat a szakma krémjének. Ma délután megérkezett a hivatalos, részletes rendezői elemzés Riba Gergely (Gery) filmrendezőtől. Idézem a mestert: „Nagyon jó humora van a történetnek. Igen jó alapjául szolgálhat egy feketehumorú szatírának... A dacos önsorsrontó főhősnő igazán jó karakter. Ez a legerősebb pontja az egésznek.” Idáig dagad a mellem a büszkeségtől, igaz? De most jön a feketeleves és a legkirályabb produceri csavar: „De én elengedném azt, hogy híres színészekben gondolkodj. Ezt a karaktert senki nem fogja hitelesebben hozni, mint te magad.” Kedves Borbély Alexandra… úgy néz ki, a rendező szerint kiestél a saját életem főszerepéből, mert nem vagy elég „Ágis”! 😂🤷‍♀️ Gery egyébként tudja, mit beszél. A „Hogyan tudnék élni nélküled? 2.” forgatásán ő instruált engem abban a kiemelt jelenetben, ahol a parton rántott húst ettem. Szóval látta a kamerák előtt azt a hamisítatlan, dacos és nyers energiát, ami belőlem árad. Az észrevételét pedig, hogy a jeleneteken erősen érződik az AI segítsége, és egy profi filmíróval kell továbbfejleszteni a sztorit, teljes mértékben adom! Jelentem, a terv pont ez: a hamarosan érkező E-BOOKOM és a megjelent fizikai könyvem brutális klinikai valóságát egy hús-vér forgatókönyvíróval gyúrjuk majd végleges mozivá, amint a filmterv realizálódik....

⚠️ S.O.S. – Ha azt hitted, a könyvírás nehéz, próbálj meg forgatókönyvet írni! 🎬🤯

Gondoltam, ha már túlcsúsztam a könyvemen, megírom a hivatalos filmtervet és a mintajeleneteket is. Elvégre mi baj történhet? Hát csak annyi, hogy a könyvírás a forgatókönyvíráshoz képest egy békés, délutáni wellness-program. A könyvben ha a főhős szomorú, leírom: „Ágnes mély melankóliával nézett ki az ablakon, miközben a múlt szilánkjai mardosták a lelkét.” Kész. Zseniális. Nobel-díj gyanús. Ezzel szemben a forgatókönyvben? BELSŐ. INTENZÍV OSZTÁLY - ÉJSZAKA. A producer azonnal rám dörren a fejemben: „Ágnes, ez egy film! Ne leírd, mutasd meg! Hogy a fenébe játssza el a színész a múlt szilánkjait egy katéterrel a kezében?! És mibe kerül nekünk az ablakon túli eső effekt?!” 🌧️💸 Így lesz a mély drámából egy logisztikai rémálom, ahol minden mondatnál azt számolgatom, hogy Mónika, Dániel vagy a többi producer hány tízmillió forintos infarktust kap a költségvetés láttán. És a KUTATÓMUNKA? Az egy külön skizofrén állapot. Most már nemcsak orvosi szakkifejezésekre keresek rá a Google-ben (amiért a Terrorelhárítás már fixen megfigyel), hanem olyanokra is, hogy: „Hogyan mutat a stroke és a fekete humor lassított felvételben, drámai hegedűszóra?” „Hány liter művér kell ahhoz, hogy a néző átérezze a veseleállást, de a korhatár-bizottság még ne ájuljon el?” A hajam már nem is varjúfészek, hanem egy komplett, elhagyatott forgatási helyszín. A kávét már nem iszom, hanem intravénásan kapom, és komolyan fontolgatom, hogy a következő posztomat már egyenesen Hollywoodból, vagy a legközelebbi zártosztályról küldöm. 🚑🍿 De hát... túl kell élni. Filmen is. 🎥🖤

Amikor vasárnap reggel 6:38-kor még a kávé sem hat, de a filmszakma már válaszol… ☕🎬

Tudjátok, milyen az, amikor a hazai filmgyártás egyik legnevesebb műhelye, a Katapult Film kora reggel, konkrétan másfél órán belül visszadobja a labdát? Nem egy sablonos, rideg elutasítást kaptam az asszisztenstől. Maga a cégvezető-producer, Erdélyi Dániel gépelt nekem személyesen választ vasárnap hajnalban, egyenesen a postafiókjába pottyant új, 19 jelenetes és 15–45 milliós piaci tervezetű csomagomra! A válasza zseniális, igazi klasszikus produceri óvatosság:„Ígérem el fogom olvasni az anyagokat, de egyelőre nem sok jóval tudom biztatni, hamarosan jelentkezem.” És a slusszpoén? Nemcsak papíron, de eredeti videókon is megvan a pillanat, amikor 51 nap kóma után végre lejöttem a gépekről. Ha a színészek (a casting-víziómban Borbély Alexandra és Nagy Ervin) mellé igazi, nyers dokumentarista őserő kell a stáblistára, tálcán kínálom. Az ajtó hivatalosan nyitva áll a Katapultnál, az anyagaim pedig le nem járó Google Drive linken várják a bírálatot. A labda nálad van, Dániel! Én addig is megiszom a jól megérdemelt vasárnapi kávémat. ☕🥐

🎵 A bitófa árnyéka és a „Pancsoló kislány” – Egy hátborzongató '56-os börtönlegenda valósága

Hallottad már, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a börtönökben Kovács Eszti híres, vidám nyári slágerét üvöltették a hangszórókból a kivégzések alatt? Bár elsőre morbid városi legendának tűnik, a történet mögött nagyon is valóságos, rideg börtönpszichológia áll. Miért pont a zene? A Gyorskocsi utcai és a Kozma utcai börtönőrök szándékosan maximális hangerőre tekerték a rádiót vagy a gramofont, amikor a rabokat a bitófához kísérték. Ennek két oka volt: Elfojtás: El akarták nyomni a halálraítéltek utolsó szavait, kiáltásait vagy búcsúüzeneteit. Pszichológiai terror: Meg akarták törni a siralomházban várakozó többi politikai elítélt lelkét. Göncz Árpád is beszámolt róla, A későbbi köztársasági elnököt '56-os tevékenységéért életfogytiglanra ítélték. Oral History interjújában így emlékezett vissza ezekre a borzalmas percekre: Göncz Árpád felidézte, hogy a börtönben folyamatosan üvöltették a rádiót vagy a gramofont, és jellegzetesen a „Pancsoló kislány” ment, ami benne örökre a kivégzések hangulatával forrt össze. A teljes visszaemlékezés és részletek az eredeti forrásokban olvashatók.

A klinikai halál torkából jelentkezem, de nyugi, csak a mozipiacot letarolni! 🎬🍿

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy unalmas alkat. De az a pillanat, amikor az intenzíven az orvosok sokkos állapotban hívják a labort, ahonnan a recsegő hang közli: „Az a beteg nem él, mert a káliumszintje alapján már rég halottnak kellene lennie...” – nos, az még nálam is feltette a lécet. Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Imádkozik. Mit csináltam én? Dacból rendeltem egy McDonald’s menüt, és sugárban hányás meg a gépek monoton kattogása közben komótosan elrágcsáltam a sajtburgert. Mert ha a labor szerint halott vagyok, akkor a kalória már úgysem számít, nem? 🍔🍟 Mögöttem van két stroke, a dialízis kőkemény évei, és egy 51 napos Covidos mélyaltatás, amiből úgy ébredtem fel, hogy az első delíriumos kérdésem az intenzíves főorvoshoz az volt: „Férjhez mentem?” (Sajnos nem, de legalább a humorom túlélte). Na, ebből a kórtermi abszurdból írtam meg a harmadik könyvemet és a hozzá tartozó játékfilm/minisorozat forgatókönyv-vázlatot. Mert amíg egyesek csak nézik a mozit, mi írjuk és csináljuk! És most kapaszkodjatok meg, mert szombat estére hivatalosan is LEFEDTEM A TELJES MAGYAR ÉS ERDÉLYI FILMES ELITET! 🔥 A koncepcióm jelenleg pontosan 25 (igen, huszonöt!) olyan helyen ketyeg, ahol egyetlen tollvonással filmet indíthatnak. A casting-vízióm szerényen a következő: a főszerepben az Európai Filmdíjas Borbély Alexandra (mint én, a mekis hamburgerrel), az emberséges főorvos szerepében Ember Márk, a hűséges barátként Nagy Ervin, a legjobb barátnő Lovas Rozi. A Transzplantációs sebész víziómban Fenyő Iván. Ráadásul a projekt mellé összeraktam egy olyan zseniális, kőkemény üzleti és marketing tervet – bruttó 15-45 milliós potenciális tőkével és olyan tervezett márkapartnerségekkel, mint a McDonald's vagy a B. Braun kórházi barter-lehetőségei –, hogy a producerek tátott szájjal fogják nézni, hogy itt a gazdasági megoldás is a sztori mellett. Most a producerek térfelén pattog a labda. A filmgyártás egy maraton, úgyhogy a következő hetekben a mély szakmai hallgatás időszaka következik, amíg átrágják magukat a sümegi kórterem legabszurdabb jelenetein (például a 80 éves néni éjszakai olimpiai sprintjén, aki be akart mászni a fiatal szobatársam ágyába melegedni). De a magot elvetettük. Büszke vagyok, dacos vagyok, és a veszprémi SBO-tól Hollywoodig és akár az Oscar-gáláig meg sem állunk! 👑🏆 Köszönöm, hogy mellettem vagytok és velem nevettek (néha sírva is)! Drukkoljatok! Mozijegyet azért vegyetek majd. 😃 😃

Megérkezett, itt van. Nagyon szép. Jelenleg 12 példány van nálam nyomtatottan. 4600 Ft plusz postaköltségért dedikálva lehet rendelni.

MEKIS MENÜVEL A HALÁL ELLEN? UGYANITT AZ ÉLET VÉGLEG GYŐZÖTT! 🍔

Azt mondják, ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Én inkább kértem hozzá egy nagy krumplit, egy sajtburgert meg egy jéghideg, eredeti cukros Fantát. Elérkezett az idő, hogy eldobjam a szerénységet, és elmeséljem, miért én vagyok a magyar egészségügy legmakacsabb túlélője. Hamarosan érkező könyvem címe: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Mert hát... muszáj volt, a kórházi kosztból ugyanis nem kértem repetát. Miről szól a sztori? Okyan jelenetekről, amiket egyetlen orvosi egyetemen sem tanítanak: Az SBO-s gasztro-lázadás: Bevisznek a sürgősségire, az orvos közli, hogy a reggelt sem élem meg. Erre én? Megéheztem. Beküldtem egy teljes Mekis menüt a váróban, miközben a nővérek keresztet vetettek a burgerszagra. A Fanta-zsarolás a kómából: 51 napig fekügtem kómában és gépen. Amikor felébredtem, az első delíriumos kérdésem az volt az orvoshoz, hogy férjhez mentem-e? Aztán jött a barátnőm egy zsák üdítővel. Közöltem: ha ZERO Fantát hozott volna a rendes cukros helyett, képes lettem volna felkelni a halálból, csak hogy visszaküldjem a boltba! A „Dupla ebéd” összeesküvés: Amikor a főorvos közölte, hogy a vese-rejekció miatt „dupla ebédet” (értsd: szteroid-löketet) kapok, én teli tüdőből leteremtettem, hogy „Ebből a kórházi szarból kétszer?! Ki van zárva!” A smink-csalás: A vérszegénységemet az orvosok azért vették észre későn, mert a hullasápadt fejemet minden áldott reggel tökéletesre sminkeltem a kórteremben. Ha halál, legalább legyen elegáns! Ez a könyv nem egy szomorú, sajnálkozó memoár. Ez egy használati utasítás arra, hogyan neveld meg a sorsodat daccal, humorral és egy adag pofátlansággal. KÓMÁR-KÜLÜS ÁGNES: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM – Hamarosan érkezik!(A filmtervek és a forgatókönyv-jelenetek már az ország legmeghatározóbb producereinek az asztalán ketyegnek, úgyhogy a hírverés elindult!) Kövessétek az oldalt, mert hamarosan hozom a pontos részleteket a megjelenésről és arról, hol tudtok majd lecsapni rá!