[Dac, Rúzs és a Színházi Konkurenciaharc, avagy: Hogyan ne legyünk szobanövények] 💄🎭

Tudjátok, amikor az ember lánya túlél egy bántalmazó házasságot, egy országos augusztus 20-i katasztrófát, két stroke-ot, egy 51 napos kómát, meg egy komplett intenzíves anafilaxiás sokkot (mert miért ne küldtek volna meg penicillinnel, ha egyszer súlyosan allergiás vagyok rá?), akkor a rehabilitáción a rokonok hajlamosak elkönyvelni egy dolognak. Szobanövénynek. Egy csinos, pelenkázott darab húsnak, akinek a temetését már a kóma alatt elkezdték megszervezni a családi WhatsApp-csoportban. De a kriminológiai konzulens agy meg a dunántúli dac makacs jószág. Én a Korányi lépcsőfordulójában, sípoló tüdővel is azt mantráztam: TÚL KELLETT MINDEZT ÉLNEM. Aztán írtam belőle egy egyfelvonásos kamaradrámát. Gondoltam, ha már a leleteim szerint meg kellett volna halnom, legalább a színpadon legyen belőle egy jó kis fekete komédia. Elküldtem Goda Krisztinának. Ő azt mondta: „Ági, a szélsőséges élethelyzetek és a belső küzdelmed miatt ez színpadon elképesztően erősen működhet.” Na, erre felbátorodva az elmúlt napokban ráborítottam a szövegkönyvemet a fél magyar színházi szakmára. És ami ezután történt, azt még kriminológusként sem láttam jönni. Konkrétan kitört a VIP-konkurenciaharc a kórtermi nyomoromért! 😂 Szegedi Nemzeti Színház: Barnák László főigazgató úr konkrétan órákon belül reagált, és ahelyett, hogy a spambe rakott volna, AZONNAL szétküldte a darabot a Művészeti Tanácsnak és a vezető dramaturgnak. Úgyhogy Szegeden most épp azt elemzik, hogyan lehet a 6,9-es (orvosilag halálos) káliumszintemet és a Mekis krumpli utáni hisztimet színpadra állítani. Thália Színház: Hivatalosan, pecséttel, teljes körűen BEFOGADTÁK a pályázatomat a Télikertbe. A végleges szövegkönyv bent van a szakmai zsűrinél, december 7-én eredményhirdetés. 6SZÍN: A produkciós menedzser külön levelet írt, hogy „Ágnes, tudjuk, hogy a darab jelenleg több színház asztalán landolt, etikailag megvárjuk a többieket, de a türelmét kérjük, mert el fogom olvasni!” (Csak szólok, a karaktert pont az náluk játszó Ember Márk orgánumára hangszereltem, úgyhogy a fiúk a folyosón már biztosan suttognak valami szaftosat). Szóval a helyzet az, kedves rokonok és paragrafus-lovagok, hogy az a bizonyos „szobanövény” éppen most indított el egy országos színházi háborút Budapest és Szeged között. A dac és a piros rúzs tartja bent a lelket az emberben, nem a táblázatok. Maradjatok vonalban, mert ha ebből premier lesz, az első sorba mindenkinek kötelező a donorkártya és egy adag Mekis menü!