🎵 A bitófa árnyéka és a „Pancsoló kislány” – Egy hátborzongató '56-os börtönlegenda valósága

Hallottad már, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a börtönökben Kovács Eszti híres, vidám nyári slágerét üvöltették a hangszórókból a kivégzések alatt? Bár elsőre morbid városi legendának tűnik, a történet mögött nagyon is valóságos, rideg börtönpszichológia áll. Miért pont a zene? A Gyorskocsi utcai és a Kozma utcai börtönőrök szándékosan maximális hangerőre tekerték a rádiót vagy a gramofont, amikor a rabokat a bitófához kísérték. Ennek két oka volt: Elfojtás: El akarták nyomni a halálraítéltek utolsó szavait, kiáltásait vagy búcsúüzeneteit. Pszichológiai terror: Meg akarták törni a siralomházban várakozó többi politikai elítélt lelkét. Göncz Árpád is beszámolt róla, A későbbi köztársasági elnököt '56-os tevékenységéért életfogytiglanra ítélték. Oral History interjújában így emlékezett vissza ezekre a borzalmas percekre: Göncz Árpád felidézte, hogy a börtönben folyamatosan üvöltették a rádiót vagy a gramofont, és jellegzetesen a „Pancsoló kislány” ment, ami benne örökre a kivégzések hangulatával forrt össze. A teljes visszaemlékezés és részletek az eredeti forrásokban olvashatók.