Akkor életem első sztorija...amit nem én írtam meg...

Szóval, én az újságírás alapjait egy országos napilapnál tanultam, igen régen, már vagy 20 éve... Gyakorlaton is a napilapnál voltam, és a legjobb újságírók csöpögtették a szürkeállományomba az írás szeretetét, a riportalany tiszteletét, és riport készítés csínját-bínját is... Állítólag jól írok, bár meg kell hagyni, én tudom és látom, hogy az írásom néhol lektorálásra szorulna, de a volt tanáraim szerintem összességében azért kihúzzák magukat, ha egy-egy írásommal találkoznak, hogy lám-lám, ezt a lányt mi oktattuk... Szóval, az egyik félév végén kellett egy cikket írni, és a legjobbakat akkor lehozták az újságban... Na, most ugyebár nekem volt egy sztorim, csak alkalmatlan voltam a megírására... Igazából nem arra voltam, alkalmatlan, hogy megírjam, mert gyakorlatilag ott volt előttem az anyag, hanem a szereplőket ismertem és kicsit zavart volna, ha nekem kell ezt megírnom... Így egy tanulótársamnak egy az egyben átadtam a sztorit, ami végül is a legjobb háromba bekerülve meg is jelent... A történet lényege a következő volt... Volt a szülőfalumban egy néni, akinek meghalt a fia, de a helyi református pap nem volt hajlandó eltemetni... (a református papnál konfirmáltam és igen jóban voltunk) Szentendréről hoztak papot, aki végül is eltemette a férfit... Majd pár héttel később a néni részt vett egy másik falubéli temetésén, ahol a helyi református pap mondta az engesztelő szertartást... Majd mikor kísérték az elhunyt koporsóját a sírhelyre, elmentek a fent említett férfi sírja mellett,amikor is a lelkész hangosan felkiáltott... -Hát ezt ugyan ki temette el? Mondom, közben ott volt a gyászolók között az édesanya... Szóval, nagyjából meg is volt a sztori eddig, amikor szóltam egy kollégának, hogy ezt bizony meg kéne írni... Na rendje és módja szerint elkísértem az anyához, majd a lelkészhez is, utóbbinál otthagytam, mert inkább nem akartam belefolyni... A srác elbeszélgetett, a pappal, majd rákérdezett, hogy is történt ez az eset... Nos... A pap nem sokat variált, tömören, egyszerűen megfogalmazta azt, hogy miért nem temette el, és itt szó szerint idézném... "A párttagot temesse el a párt, a hívőt meg az egyház."

A hit útja...

Van egy-két ember az életemben, akik eltervezték, hogy hit útjára vezérelnek engem... (több, de inkább kevesebb sikerrel) Elég fáradhatatlanul próbálkoznak újra meg újra... Na, nem álszent, magukat kereszténynek valló, de keresztényi cselekedetet messziről kerülő emberekre gondolok, hanem ténylegesen olyanokra, akik megdönthetetlen hittel, jó szívvel és jó szándékkal élik az életüket... Na, ilyen az egyik barátnőm, aki mindig előjön nekem valami keresztényi nemes cselekedettel... Meg ilyen természetesen Ervin is, aki még kocsit is hajlandó nekem bérelni, hogy megjelenjek egy Istentiszteleten. :D :D Egyébként a tesója, akitől a lakást bérlem, szintén ezen van és még egy bibliát is itt hagyott nekem, gondolom tanulmányozási céllal... :D :D :D Ott is porosodik a nappali asztalán, mert még nem nyitottam ki... Na, és akkor a mai nap, egyik pillanatról a másikra egy keresztény beszélgetős csoport kellős közepén találtam magam a facebook-on... Néztem is kifelé a fejemből, hogy hogy kerültem ide, bár elsőre a cím nem mondott semmit, de amikor beléptem, akkor kereszténységről szóló csoportleírásra bukkantam.. Írtam is mindjárt alá... -Látom nem adod fel... :D :D :D Erre megjegyezte, hogy miért, fel kéne? Majd odabiggyesztette, hogy nem csak templomba járó, hanem a témát érdeklő tagoknak... Nos, nyilván az érdeklődésem felülmúlhatatlan volt, hogy tavalyelőtt év végén az ő kérésére két istentiszteleten is megjelentem... Hozzáteszem, mindkétszer ő intézte nekem a kocsit, hogy feltétlenül elmenjek... A Szilveszterire oda is értünk, miután elbolyongtunk Kecskeméten városnéző túrán, a szuper GPS-el az ÁMEN-re, de legalább ott voltunk, Ervin legnagyobb örömére... Szóval jelenleg komoly érdeklődő aktív tagja vagyok egy keresztény szellemeket valló beszélgetős csoportnak... Csak nehogy úgy járjanak velem, mint Komádiban a pap a nagynéném temetése után... Olyan jó beszélgető partner voltam, hogy a családom azóta sem mer egy asztalhoz ültetni egy pappal engem... :D :D :D

A blog...

Amikor elindítottam ezt a blogot, hihetetlen öngúnnyal, öniróniával kezdtem el írni nektek... Nekem valamiért tetszik az ironikus humor és sokszor saját magam is kinevettem magam... Tetszett, hogy bosszankodom... :D :D Aztán elkezdett a blog személyessé válni, főleg azután, hogy megtudtam, mennyien szeretitek és mennyi olyan ember is olvassa napról-napra, akiket én is személyesen ismerek és szeretek... Igazából átalakult egy olyan naplóvá, amelyben megírtam nem csak a velem történteket, hanem az érzéseimet, fájdalmaimat, gondolataimat... Hogy ez nyilvános? Nos..., nekem az írás egyfajta elvonulás... Jól érzem magam mindeközben, amikor írok... Mindamellett én is észrevettem, hogy az utóbbi időben inkább fájdalmasak lettek a megosztásaim, nem viccesek. Sokkal több érzelem van bennük, mint előtte... Nem tárgyilagos, hanem érzelgős, pityergős lett... Több fájdalom van mostanában az írásaimban, mint a halotti beszédben... Próbálok olyanná válni, akik mások életébe mosolyt csempésznek az írásaikkal, beszédjeikkel... Próbáltam úgy írni nektek, hogy ne áradjon belőlem a panasz, ne reagáljak a külvilágra, stb..., de egy idő után már nem ment... Túl sok a szomorú esemény az életemben és már én is megtörtem... Lehet az öregséggel jár, de érzelgős lettem... Nyilván ennek ellenére vannak, akik még mindig élvezik az írásaimat, mert jobban belelátnak a személyes történetembe, de én is látom, nem helyes ennyire beengedni mindenkit az életembe... Komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy egy gombnyomással törlöm is blogot, és végleg felhagyok az itteni írással... Ma megkérdeztem az első szerelmemet, mivel fogják ennyire őt... Komolyan elgondolkodtam, hogy lehet egyfajta félelemben él, csak sosem merné elmondani... Egy áldozat orientált világot élünk, ahol mindenki áldozata valaminek. Ami így van, természetes, de már túl babusgatjuk. Van egy buzzfeed videó ahol nők állítják, hogy napi szinten elnyomják őket a patriarchális férfiak a "man-spreading" jelenséggel a tömegközlekedési eszközökön. Man spreading az amikor a férfi terpeszben ül, mert a széles váll keskeny csípő miatt így van egyensúlyban meg mert nem férnek el a golyói. Tényleg nem, és szerintem tök természetes, hogy terpeszben ülnek, sőt még vonzó is... De a nők áldozatai ennek. Ugyanígy a meninistek áldozatai a feministák elnyomó erejének. Ez az egyoldalúsítás, ez a mindenki a saját filmjének a főszereplője mentalitás ahol mindenki aki negatív élmény okoz csak gonosz lehet hozzáállás ellehetetleníti a kapcsolatokat nem csak társadalmi hanem interperszonális szinten is szerintem. Mindenki a saját oldalát nézi és baszik belegondolni a másik okaiba. Pedig akkor sokkal könnyebben, feszülés nélkül meg lehetne oldani problémákat.

Az utazgatás...

Van egy idősebb, nyugdíjas barátnőm itt a Dunántúlon, aki állandóan megy... Engem is mindig azzal nyúz, hogy hagyjam itt a pics@ba a hideget és menjek vele mondjuk másfél hónapra Thaiföldre... Na, most ugyebár, én rendre lerázom, mert bár imádok utazgatni, a cégemet nem tudom itt hagyni, még egy hónapra sem, nemhogy másfélre... Egyébként,mióta itt lakom, most már közel egy éve, megállapítottam, hogy itt valahogy egészen máshogy élnek az emberek, mint Pesten vagy az Alföldön... Itt az embereknek van pénzük... Nem vicc, de Magyarországon ebben a régióban keresnek a legjobban a dolgozók... És nem egy-két ezerrel többet, hanem százezerrel is... Nem véletlenül mondják, hogy a nyugati országrész, konkrétan a fizetés is nyugatihoz közelít... Itt a nyugdíjasok valóban Thaiföldre, meg Nílusi hajóútra mennek nyaralni, mert megtehetik... Az emberek is nyugodtabbak, míg Pesten, ha dudáltak mögöttem, az általános forgalmi zajnak számított. Itt a Dunántúlon nem sietnek, nem dudálnak, kiengednek, ha állok a kereszteződésben és sokkal nyugodtabbak... Nincsen mindennapi stressz... És az árak viszont még mindig megfizethetőek... Szóval továbbra is, azt mondom, ez az ország legélhetőbb része... Úgyhogy nagyon össze kell kapnom magam, ha 60 évesen világutazó akarok lenni, mint az itteniek. :D :D :D

A Csorba leves...

Hát ez egy hagyományosan Erdélyi leves, savanyúra készítik, savanyú-káposztával,húsgombóccal, habarással.. Egyszer egy esküvőn ettem Erdélyben hagyományos Csorba levest, azóta az egyik kedvencem... Nem sűrűn csinálom, a szöszmötölés miatt, de néha megkívánom, és olyankor azt főzök... Olyan jól sikerült az első ilyen levesem, hogy azóta az Erdélyi barátnőm is az én receptem alapján készíti... Lehet tudok valamit? Tegnap éjjel egyébként rám gondolt, és felhívott, kíváncsi volt mi van már velem... Úgyhogy, most hogy eszembe jutott, én is Csorbát főzök... :)

Ettől besírtam mára...

40 nm..., nos ez nagyjából 1 szoba, konyha és a kiszolgáló helyiségek... Álompasi. :D :D Nyugodtan vágjon bele bárki, aki szeretné a férfi és a női szerepet egyedül megélni a házasságban. :D Jó lenne a ha képes lennél magadat teherbe ejteni, mert a pasi nem fog tudni és nem csak a helyhiány miatt, hidd el. :D :D De semmi baj, majd a mama énekel nektek. :D :D :D

Peti egy srác volt...egy egyszerű srác közülünk...

Talán emlékeztek még rá..., mármint, akik ismerték. Jó kolléga volt, jó barát. Emlékszem, Szentendrén egy forgatáson, valami karácsonyi reklámot forgattunk, nem sokkal a halála előtt és fagyoskodtunk a hidegben, akkor lopkodta nekünk a sült gesztenyét... és hordta oda hozzánk... Mindig nagyon kedves volt. Nagy kanállal ette az életet, de hozzám mindig kedves volt... Most lenne a szülinapja... Olyan rég nincs már közöttünk... Ma elém kerültek véletlenül fotói... Gondolom sokan emlékeztek rá szívesen. Sok jó dolgot tanulhattunk tőle... Telibefost@, hogy kinek mi a titulusa,és ami a legfontosabb, kíméletlenül őszinte volt mindenkivel... Ami a szívén, az volt a száján is...

Azért ez még mindig a legjobb sztorim.. Ma ezen röhög a fél net. :D

Na ez a történet nem most volt, hanem pár évvel ezelőtt, amikor egy alföldi kisvárosban éltem és dolgoztam, mint a helyi csontkovács. Szóval egy délután kaptam egy telefonhívást, egy pasastól... A következő beszélgetés zajlott le közöttünk. -Jó napot kívánok, én egy csontkovácsot keresek. -Üdvözlöm, én az vagyok, miben segíthetek? -Megrugdosna-e engem? -A csontkovácsolásban nem alkalmazunk rugdosásos technikát, a thai masszázsban van némi taposás, de az sem rugdosás. -Harisnyában meg tűsarkúban gondoltam, veszek magának cipőt. -ÖÖÖ, Uram én betegekkel foglalkozom, de nem elmebetegekkel. Na ezután hetekig hívogatott, reggel este, hogy vesz cipőt, meg mennyit fizet érte... Komolyan már nagyon dühös voltam, ott tartottam, hogy tényleg elhívom aztán úgy megrugdosom, hogy esetkocsival viszik el a közeli kórházba. Amikor véletlenül rábukkantam egy hirdetésben a telefonszámára, és kiderült, hogy az egyik helyi fogorvos, akiről történetesen tudtam, hogy nemrég született kisgyereke. Úgyhogy mikor aznap este hívott megint, akkor közöltem, hogy ha nem hagyja abba a zaklatásomat, másnap odagurulok a háza elé, megvárom a nejét és elmesélem a fiatalasszonynak, milyen kezelésre vágyik. Na, azóta nem hallottam róla.

Húsleves party... :D :D :D :D

Ma reggel csörögnek a barátok... Estére érkezünk... Mi van?- próbálom összeszedni a gondolataimat-szerda van... Nem baj, ne legyél egyedül, ma ráérünk... És mit csinálunk?-kérdeztem, mert hozzá vagyok szokva, hogy ha jönnek motorozni megyünk vagy ilyesmi, de ugye most tél van... Hát spontán buli...-jött a válasz. :D :D :D Nincs itthon kajám, csak, amit most főzök, húsleves...-jelzem... Nem baj, húsleves party lesz...-közölték Úgyhogy jelenleg épp húsleves partyra készülök, meg a vendégekre. Nem tudom mi lesz, meg mi ez az egész most hirtelen, de azt hiszem a mai napra már meg is van a csodám...

Sanyii-tól idézek...

Tökéletesen egyetértek minden mondatával, bár megjegyzem nálam Gyurcsány is hasonló színvonalon van... "Azért milyen érdekes ez a világ. Amerikában egy üzletember tisztességtelen eszközökkel politizál, elnök lesz és felsírnak álmukból éjszaka Borsod mélyén a mélymagyarok. Itthon a született politikus tisztességtelen eszközökkel lesz üzletember aztán mindenki csak hallgat. Mindkét esetben van pénz utazgatni, helikopterrel esküvőre járni és kert végébe építeni stadiont meg kisvasutat. A nagy különbség csak abban van amit a világ szemében képviselnek, az egyik nem korrekt mert csúnyákat mondott nőkre, holott valószínű a saját tapasztalatából kiindulva kevés olyannal találkozott aki a lelki békét kereste mellette és a daliás testébe szeretett bele. A másik viszont ilyet sosem tesz, csak a cimboráival ellopja a nyugdíjukat meg az életüket azáltal, hogy fillérekért dolgoznak a gyermekük külföldről küldi haza a pénzt, ők meg aggódhatnak, stresszelhetnek álló nap, viszont a hős vezér komoly erőfeszítésekkel, legalább az egészségügyet a 18. századbéli alföldi vajákos asszonyok szintjére zülleszti. Bár végig a legnagyobb tisztelet hangján szól mindenkihez. Ez sokkal jobb úgy tűnik, ez ellen nem sokan lázadnak, sokkal menőbb egy távoli rendszert kritizálni, attól rettegni, mint itt szembesülni a tényekkel, meg hát könnyebb is. Engem már csak egy dolog érdekel ebből az egészből, ha esetleg ez a Rezsim megbukik valamiféle csoda folytán, esetleg kinyílik az emberek szeme. Vajon Lőrinc a Nemzet gázszerelője, indul-e Trump sikerén felbuzdulva a választásokon? Hiszen olyan sok közös van bennük, mindketten milliárdosak, szeretnek tengeren Yachtokon hesszelni, és egyikük adóbevallását sem lehet ismerni... A sármról meg ne is ejtsünk szót, szerintem ugyanaz a fodrászuk..."

Csak, hogy ez a hetem se legyen eseménymentes...

Csőtörésem van... :D :D :D :D Tavaly is volt Cegléden, akkor a biztosító csak úgy fizetett, ha előtte kibontottuk a falat, így tavaly januárban a kurv@ hidegben egy hatalmas lyuk tátongott a WC falamon... Nos, itt meg a fene tudja, hogy van-e egyáltalán biztosításuk, bár gyanítom nincs, mert a csatornatisztítást is ketten rendeztük az Optikussal... Na, most a sarkunkra álltunk és közöltük, hogy ehhez most nekünk nincs közünk, ezt a tulajnak kell finanszíroznia, úgyhogy mondta, hogy hoz valami szerelőt... De nem egyből (megjegyzem, egyből kéne), hanem valamikor a hétvégére, vagy jövőhétre, addig meg zárjuk el a vizet, mert valahol elfolyt 35 köbméter víz... Nos, hát ez még viccnek is rossz, mert ugyebár nálam a hétvégén oktatás lesz, főznöm is kell, meg ugyebár az embernek vannak természetes igényei, (fürdés WC stb) Úgyhogy most jelenleg (jó fej ez az Optikus, nagyon bírom) le-föl mászkál az aknához, amikor nekem igényem van rá. Mégis Ő a férfi: :D :D :D :D De persze, ez nem maradhat így, úgyhogy mindketten mondjuk, hogy igényeljük a mielőbbi javíttatást... Ez az évem hogy indul... basszus... Már a kollégák azon röhögnek, hogy minden nap amikor felhívnak épp valami tönkre ment felrobbant mellettem... A Gábornak az anyja vett egy zsír új termoszt, még a robbanás előtt, ott áll bontatlanul, mert mióta az enyém felrobbant, nem meri beleönteni a teát... :D :D :D :D

És akkor a saját történetünk...

Talán 10 éves lehettem, akkor még nem voltak vezetékes telefonok sem a házban, nemhogy mobilok... Egy kora délután decemberben néztük a TV-ben, hogy Szeghalom mellett felborult egy utasokat szállító busz... Csak döbbenten láttuk, hogy hármat fordult a busz, rengetegen kiestek fordulás közben, sok halott és sebesült... Összeszorult a gyomrunk, pedig akkor még nem tudtuk, hogy mi is érintettek vagyunk benne... A nagypapám, és az unokanővérem férje a buszon utazott... Akkor még nem tudtuk, hogy ez a baleset megváltoztatja a családunk életét... Reggel jött a távirat, induljunk azonnal Berettyóújfaluba, mert a nagypapám súlyos sérülésekkel fekszik az intenzív osztályon. Mit keresett a papa Szeghalmon? Mint kiderült, Nagyszénáson voltak temetésen, a másik unokatestvérem apósa temetésén. Összetartó család vagyunk, úgyhogy elbuszoztak arra... Nos, haza már akkor este nem értek... Mint említettem, akkor még nem léteztek telefonok, így a nagynéném meg az unokatestvérem is várták haza őket, de csak nem érkeztek... Most így mindannyiunkban felelevenedett a történet, és beszélgetünk róla, átbeszéljük, hogyan is éltük akkor azt meg... Azt gondolták Komádiban megálltak Adélnál, és majd később megy haza a Dezső, de csak nem akart megérkezni... Nos. Hát igen, a távirat... A papa túlélte a balesetet, de egész életére utána rányomta a bélyegét... és a családéra is. Megsérült annyira, hogy a fennmaradó életében katéterezni kellett... Soha többet nem mert buszra ülni, de még kocsiba sem... A papám érzelmileg és lelkileg egész életében nem tudta feldolgozni a balesetet, már attól összerezzent, ha egy mentőautó elment az utcában... Pedig a családtól minden segítséget megkapott, mégis félelemben élte le a maradék életét... Nos, a Dezső... (unokatestvérem férje volt)Ő is rosszul járt, mert a papa mellett utazott, és a papa ráesett, amikor forgott a busz, ezért beszorult... A feje sérült..., de szerencsére Ő könnyebben, mint a nagypapám... Szóval, bár gyerek voltam, érintett családtagként egyszer átéltem milyen lehet most a túlélők családtagjainak... Nem most volt, hanem 30 éve, de a mai napig élénken él bennem minden és az utána következő évek fájdalmas emléke is. Kevesen tudják ezt a történetet, nem szívesen osztok meg ilyen fájdalmas dolgot az életemből, de most sok mindent előhozott belőlem a baleset... Ezt is...

Ausztria, 18 éve...

Szinte napra pontosan 18 éve, 1999. január 24-én Ausztriában, a stájer-országi Deutschlandsbergben szenvedett balesetet a síelő középiskolásokat szállító busz. A tragédia halálos áldozatainak száma 18 volt, ezzel az esemény a magyar közlekedés történetének egyik súlyos buszkatasztrófájává vált. A halottakon túl 27-en szenvedtek valamilyen fokú sérülést, köztük többen maradandó károsodást. A tragédia egy meredek lejtőn, a hegyről a völgybe vezető kanyargós, alsórendű úton történt. A busz utasai főként kőszegi és szombathelyi, vagy ezekben a városokban tanuló (túlnyomórészt középiskolás) diákok voltak, kísérőkkel. Délután indultak vissza a sípályáról a szállásra. A járművön összesen 49 fő utazott. Mivel a katasztrófát emberi mulasztás és technikai probléma együttes fennállása okozta, a baleset nyomán súlyos vita alakult ki a nemzetközi közlekedésben részt vevő turistabuszok általános állapotáról.

Graz melletti tragédia...

"A legismertebb buszbaleset az 1983. szeptember 14-én Graz mellett történt eset, amelyben a debreceni Medicor Művek BV 84-02-es rendszámú Ikarus 255.70E típusú autóbusza egy szakadékba zuhant. Tizenöten vesztették életüket, és további harmincegy utas sérült meg. A balesetet a kipufogófék hibája okozta, a busz sofőrjét először mégis hét év börtönre ítélték, majd két év múlva – bizonyítottság hiányában – kiengedték. Öt év múlva, 1988-ban három súlyosabb baleset is történt. Júliusban egy magyar turistákat szállító busz Jugoszláviában fának ütközött, és felborult. Az eset négy halálos áldozatot követelt, és további 14 fő szorult kórházi ellátásra. Augusztusban a Coopturist busza egy az úton keresztbe fordult teherautóval ütközött az ausztriai Schwechat közelében, az esetnek tizenkét halálos áldozata és huszonkét sebesültje volt. Novemberben pedig Isztambultól nem messze a kiskőrösi tanács busza ütközött egy osztrák busszal. Itt húszan sérültek meg, az osztrák busz vezetője pedig a helyszínen életét vesztette." IHO

Muszáj megtörnöm a csendet...

Bár igazából nem tudok mit mondani és beszélgetni sincs kedvem, de mivel annyian aggódtok miattam, így inkább kiírom, ami foglalkoztat. Ebből legalább tudjátok, hogy jól vagyok... Nagyon mélyen érintenek a buszbalesetről látott videók, és emberileg nem tudom felfogni, hogy hogyan képesek emberek elővenni a telefonjukat és videózgatni, miközben élő emberek égnek a buszon, elevenen. Pedig ez a nap nem a hibáztatások napja, de számomra döbbenetes, még sajtósként is, hogy egyáltalán ilyen előfordulhat... Mert épeszű emberként azt gondolom, hogy ilyen esetben menteni és menteni, segíteni kell... Nem morbid egyébként szerintetek? Mert szerintem az. Úgyhogy nem is nagyon írok többet, inkább a következő néhány posztban felelevenítem a legsúlyosabb buszbaleseteket ami magyarokat érintett... És lesz egy döbbenetes momentuma... Az egyik baleset, január 24.-én történt 18 éve....

Kedves Követőim...

A nemzeti gyásznap végéig oldalam leáll... Kérek minden sajtóorgánumot, és mindenkit, hogy kegyeleti okokra való tekintettel, ne osszatok meg több videót a lángoló buszról. Nyugodjanak békében...

Szörnyű ez a nap...

Szörnyű ez a nap! Ez a hét... Egy kisfiú meghalt Székesfehérváron egy fűtetlen házban... Tegnap éjjel pedig a szinte felfoghatatlan buszbaleset... Hajnalban telefoncsörgésre ébredtem, barátnőm volt az. Ordított a telefonba, hogy hallottad? A gyerek rajta volt a buszon! Milyen buszon?-nem is értettem miről beszél...-de már letette a telefont, mire eszméltem... Hívtam vissza egyből, mi van?-kérdeztem. A párja vette föl, már úton voltak, hogy Olaszország felé száguldjanak én pedig összeszorult gyomorral figyeltem az eseményeket a neten, alig tértem magamhoz... Tudtam, hogy sítáborban voltak,de nem tudtam pontosan hol. Alig figyeltem, amikor mesélte a kislány hová mennek... Szokás szerint a magam dolgával voltam elfoglalva... Olvasom, 7 halott, majd 16, rengeteg sebesült és tudom, hogy egy kislány a barátnőm kislánya is ott volt, ott volt a végzetes buszon... Ordítani tudnék a fájdalomtól, hiszen gyerekekről van szó Felfoghatatlan tragédia, akkor még nem tudtam él-e egyáltalán a gyerek csak reménykedtem... Imádkoztam, ilyenkor mondják azt, hogy nem létezik ateista. Bár megjegyzem, hol van az Isten ilyenkor? Órákig nem tudtam semmit csak azt, amit a híradásokból olvastam. Persze a közös barátok is hívtak, tudni akarták mi van, mit tudok, de csak annyit tudtam, ami a híradásokban ment és a telefonomat vittem magammal mindenhová... Tudtam, ha nagyobb a baj, és intézkedni kell, akkor én leszek az első, akit hívnak... Nem csörgött, nem csörgött a telefon én pedig eszemet vesztve járkáltam a lakásba, és nem tudtam mit csináljak... Gyorsan intéztem minden telefont, nem akartam, hogy foglalt legyen a vonal, ha befut a hívás, el tudjanak érni... És befutott... A kislány életben van, de állapota súlyos, nagyon súlyos. Sírtam, a könnyeimet nyeltem...bár még mindig nem tudom életben marad-e, de jelenleg él... Bízom benne, hogy a sérültek felépülnek és visszatérnek közénk. Hétfőn nemzeti gyásznap lesz, a házakban a szomorúság, az ablakokban gyertya... Nagyon megrázott ez a tragédia és el sem tudom képzelni milyen érintett szülőnek lenni. Csak hallgatok, gyertyát gyújtok és félárbocra engedem a szívemet....

Köszönöm...

Tudom illene mindenkinek egyenként megköszönni a köszöntéseket... Így inkább itt köszönöm meg mindenkinek, aki ma gondolt rám... Órák óta kapom az üzeneteket, sms-eket, és a facebook-on is sokan kerestek... Ne haragudjatok, de szomorú szívvel és megrendülten, könnyeimet nyeldesve állok most itt... A szörnyű olaszországi tragikus baleset egyik súlyos sérültje a barátnőm kislánya... A barátnőm úton van Olaszországba a gyermekéhez, remélhetőleg este már többet tudunk... Nincs szörnyűbb az értelmetlen gyermekhaláloknál, és a tömegbalesetnél, amikor gyermekek ülnek a buszon... Az Országos Mentőszolgálat azon dolgozik, hogy a sérültek hazajussanak. Őszinte részvétem a családoknak, nyugodjanak békében az elhunytak, legyen könnyű nekik a föld...

Ez mekkora... :D :D

Klassz fej lehetett az építész, aki megálmodta... Tök jó, főleg, ha a vendégszoba is a közelben van... Anyós végignézheti, ahogy a veje tusol... :D :D :D Ha elfordul a zuhanyfej, akkor meg az egész lakás áll a vízben... Gyorsított felmosás... :D :D :D

Terembérlés...

A terembérlés nekem 4 éve az egyik mumusom... Ma már azért megszokott helyekre járunk vissza, de még most is előfordulnak olyan városok, ahol még nem jártunk és szűz területnek számít... Na ilyen a helyzet egy kisvárosban, itt a Dunántúlon... Szépen összegyűltek a tanulóink a hirdetéseinkre, majd megpróbáltam termet szerezni... Futom a szokásos köröket, művház, iskolák, könyvtár, stb.. Mindenhol zárt ajtókon kopogtatok, mert vasárnapra nincs hely és kivételesen a tanulóknak a szombat nem alkalmas... Már ott tartok, hogy, ha nincs jobb verzió, visszük a csapatot Székesfehérvárra az állandó helyünkre... Verem a fejem az asztallapba csütörtökön reggel, hogy mi a tökömet csináljak, mikor az oktató közli, hogy na majd ő beszél a polgármesterrel... Ismered a polgit?-kérdem Nem-válaszolja,-de majd megismerem... Szóval feltárcsázza a hivatalt, beerőszakolja a hívását a rendszeren, és valóban eszmecserét folytat a polgármesterrel... Aki közli, azért nem tudják vasárnapra kiadni a művház termét, mert a galambászok ott lesznek a hétvégén... Majd mentőötletként mondja, hogy hívjuk már fel a tűzoltóságot, hátha adnak ott nekünk vasárnapra egy helyet... Hív a Gábor és közli velem, hogy meg kéne próbálni a tűzoltóságot... Oké, mondom...ezt már át is passzolom neked, mert nekem már elegem van... Szóval felhívja a tűzoltóparancsnokot és előadja neki a nagy bánatunkat... Emberünk roppant segítőkész, mondja, hogy egyébként szombaton éjjel buli lesz ott, de vasárnap reggelre kitakarítanak... -Ne menjünk esetleg egy órával később?-gondolkodik a Gábor hangosan.. -Nem-nem, semmiképp, 10 h-ra mehetünk, rend lesz, ígéri a tűzoltóparancsnok... Na így esett, hogy oktatásunk lesz egy Dunántúli kisváros tűzoltóságán... Egyébként a székesfehérvári teremhez visszatérve... Hosszú évek óta a kedvenc helyünk, visszatérőek vagyunk oda... Anno feltárcsáztam ott is, minden létező helyet, eredménytelenül, amikor véletlen kapcsolásnak köszönhetően kikötöttem a polgármesteri hivatal adócsoportjánál... Kedves hölgy közölte, hogy itt béreljek, mert ott olcsó a terem ár. Úgyhogy a következő hívásom oda intéztem... Kedves hölgy elmondta milyen lehetőségeink vannak... Majd mikor rákérdeztem az órabérre, közölte, hogy 160Ft/h... Mennyi???????-kérdeztem vissza, mert már abban az időben is 1500Ft/óra volt a legolcsóbb bérlésünk... -Ja, maguk oktatási központ? Akkor természetesen maguknak kedvezményesebb-közölte... -Ó, köszönöm, tökéletesen elégedettek vagyunk a 160Ft-os órabérrel is, nem kérünk egyéb kedvezményt... Úgyhogy így esett, hogy azóta visszajárunk, szeretettel fogadnak minket és még karácsonyi képeslapot is kaptunk....

A beszélgetés...

A lengyel barátnőm meg a férje második kisfiának beszéd problémája van... Konkrétan a gyerek nem akart beszélgetni az első 6 évében... Beszélt, ha otthon volt, a családi körben, de egyébként nem... Régóta probléma ez, mert visszatartották az oviban is emiatt egy évre, hordták lovagolni, pszichológushoz, logopédushoz meg mindenhová, és nem az elméjével van baj, mert okos gyerek, hanem egyszerűen nem kommunikált... Sokat beszélgettünk erről, és a májusban Kata sírva mesélte nekem, hogy az anyák-napi ünnepségen az ő gyereke csak állt a színpadon és meg sem szólalt, csak nézett rá, miközben a többiek verset szavaltak... Szóval nagy fájdalom volt ez nekik, és sokszor megosztotta a Gyula velem ezt a problémát... Éjszakákat beszélgettünk át erről..., meg próbáltuk kielemezni az okokat, esetlegesen további megoldásokat feltérképezni... Mindenesetre, én mindig azt mondtam, hogy álljanak pozitívan a dologhoz, gondolják úgy, hogy a Maxim jelenleg épp gondolkodik, és érleli szavakat. Majd mire iskolába megy, majd azon fogtok agyalni, hogyan fogjátok be a száját... Mert akkor majd elmond nektek mindent, amit 7 évig visszatartott... Nos, hamarosan kezdődik az iskola... Maxim beszél, ha nem is folyamatosan és vannak még beszédhibák, de beszélget, válaszolgat, és hajlandó kommunikációra lépni mindenkivel... Mondtam én, hogy nem lesz itt gond... :)

Csak, hogy ez a hétvége se teljen eseménytelenül...

Valamikor éjfél előtt nem sokkal barátnőm elkezdi küldözgetni magáról az érdekesnél érdekesebb fotókat... Álmos vagyok, de még így is látom, hogy valami nem stimmel... Nem új ruhát vesz, amihez küldi a képet, hanem veszettül sápadtan bámul be a kamerába, majd a karjáról is küld egy fotót, miközben ecseteli nekem, hogy nincs a legjobb állapotban... Összevert valaki?- kérdezem, mert fél almányi duzzanat ül a jobb szeme alatt... Nem, a Sumertrolin az.-mondja... Azonnal kapcsolok... -Ildi van neked allergiád? penicillin, mogyoró, mandula, darázs...-sorolom. -A penicillinre allergiás vagyok.-mondja.-de már jobb. Nem jobb persze, de ő ezt még nem tudja... -Mit érzel?- érdeklődöm -Bizseregnek a kezeim.-válaszol... ( kurva jó szó ez a bizsereg szó, általában a kutya f@sza nem érti mit is jelent.) Így tisztázni akarom. -Zsibbad?- érdeklődöm. Erre most ő nem tudja a választ, így elmagyarázom,-olyan, mint mikor izomlázad van? -Olyasmi,-közli... Na és itt vagyok sz@rban, a pánikolós barátnőmnek Pesten anafliás sokkja van,amely a belső szerveket is támadja, konkrétan épp életveszélyben van, és hogy a fenébe mondjam el neki, hogy mentőt kell hívnia, mert meghalhat, úgy, hogy ne haljon meg az ijedtségtől és nyugodtan tudja értesíteni a mentőket... Nincs idő gondolkodni, úgyhogy közlöm vele, hogy figyeljen.-még nem gyanakszik úgyhogy sínen vagyok... Közlöm vele, hogy hívjon mentőt, pakoljon össze gyorsan papucsot, hálóinget, fogkefét, bugyit, wc papírt. A kiérkezésig maximum 12 perce van, közlöm, úgyhogy ne tököljön... Először nem esik le neki, de lassan eszmél... Közben azért szóról-szóra leírom mit kell mondnia... Mutatkozz be, mond a címed és közöld, hogy penicillin allergiád van és penicillin került a szervezetedbe, és kiütéseid, duzzanataid vannak, végtagzsibbadással. Persze a mentők indulnak azonnal, nyilván esetkocsival, mert a tünetekből egyből ez a gyanú mindenképp... Közben persze mondom neki, nyugi, rendben leszel, ne ijedj meg, bevisznek rutinból...-nem pánikoltathatom be... Több, mint 100 kilométerre vagyok, ő meg otthon egyedül... A mentők beviszik a Szent Imre kórházba, azonnal szíverősítőre... Kapja is egyből a koktélban a szteroidot, EKG, vérvétel... Most 4 óra lassan már bent fekszik a figyelőben, hogy megnézzék, hogy minden tünet elmúlik-e... De már jobban van, basszus, mi lett volna, ha nem kapcsolok vagy már alszom?

Szereznem kell egy fürdőszobai gégecsövet...

Nem tudom mi a f@sz van már, de úgy látom az öregnek odafent különösen a begyében lehetek így az újévben... Először felrobbant a termoszom, majd két egymás utáni nap, lefagyott a fűtésem, aztán egyik nem volt áram, ezáltal fűtés sem... És most basszus, szétment a zuhanyzómban a tusolónak a csöve... Így vasárnapra, amikor nincs nyitva semmi, és hozzáteszem, karácsony előtt egy héttel lett újra cserélve... Nem vagyok mérges, egyáltalán, épphogy le tudtam mosni magamról a habot... De ugye holnap dolgom van Veszprémbe, be kell mennem, na és nem ártana fürödnöm mondjuk reggel, hogy ne üljenek el mellőlem a buszon... Hát már kezdek besokallni... Persze felhívtam egy-két férfi ismerősömet itt a közelben, hogy hátha tartanak otthon egy feleslegeset... Mondanom sem kell azt sem tudták miről beszélek... Nekem kellett elmagyarázni, hogy mi az és mire való... Gratulálok basszus, nő létemre nekem kell rávezetnem a körülöttem lévő férfiakat a háztartásban előforduló ilyen problémákra... Szerintem inkább álljatok is neki kötögetni, az való nektek, de komolyan...

Egy éve lesz lassan...

Ezen a bejegyzésemet Viktor kb fújtatni fog, úgyhogy várom is majd a jelentkezésedet, hogy leossz... :D :D :D :D Szóval 1 éve lesz lassan, hogy túl vagyok az első stroke-omon... Sőt májusban a második stroke évfordulóját is ünneplem, jól vagyok... Jelenleg egy orvosi csodának számítok és úgy mutogatják a leleteimet, mint valami kiállítási tárgyat... Mert agysérülésből egyszer is lehetetlen felépülni, nekem kétszer is sikerült, úgy, hogy nem maradt maradandó károsodásom... Az orvosi csodával írják össze, hogy vissza tudtam állni teljesen a munkába, megszűnt a magas vérnyomásom és minden fájdalmam, amely előtte évtizedekig kísértette az életemet... Viktor emlékszel, mikor egész éjjel fájdalomcsillapítóval tömtél és a csokis kávétól végig hánytam nálad reggel a lakást? Most már nincs ilyen, nem hányom végig a lakást... Na és akkor jöjjön az, amiért tuti leosztasz... Ez a Cegléd nekem olyan volt, mint Magyarországnak Trianon... :( Egész életemben emlegetni fogom, azt a rossz döntést, hogy én oda költöztem... Gyakorlatilag majdnem kicsinált az a város... Az elején nem fogadtak el, mert idegen voltam... Magányos voltam nagyon. Aztán kimaradt az elfogadás, barátkozás, stb rész a történetből, és jött egy éles váltás. Piedesztálra emeltek... Tiszteltek, nagyon tiszteltek, előre köszönt nekem a város, és a kocsimnak is mindenki villogott meg integetett... De ettől nem lettem kevésbé magányosabb, mert utána meg azért nem lettek barátaim, mert annyira tiszteltek, hogy mindenki a "Kiskezit csókolom Ágika" kategóriába pakolt engem. Na és igen, van egy barátom Cegléden Viktor, az egyedüli ember, aki nem állt vigyázzba, amikor megjelentem a közintézményben. Ő volt az, aki vissza mert nekem válaszolni, aki vitázott velem, aki hajlandó volt leülni velem megoldásokat keresni... Mert mindenki más csak, vagy igen azonnal és még csak nem is vitázva bólintott minden kérésemre, vagy elbújt... Na és most, itt élek a Dunántúlon, a kutyát nem érdeklem, vannak barátaim, kapcsolataim és jól vagyok. Teljesen jól. És most, hogy mindenki arról faggatózik, mikor megyek vissza Ceglédre, meg annyira hiányzom már a városból... Kénytelen vagyok elmondani, nem költözöm vissza Ceglédre... Sajnálom, az életem más irányba fordult, és a jövőben nincsenek terveim abban az alföldi kisvárosban... Mondhatnám, hogy szép volt, jó volt, de igazából nem... Menekültem onnan és nem szeretnék visszamenni...

Hát, hát, ezek a régi dolgok...

Az út járhatatlan, néhány órája ecseteltem a nyugdíjasok tornamutatványát... És nem írt nekünk üzenetet a Sanyi... Szóval már semmi sem a régi.... Hún vagy Sanyi? Vagy a húsvéti hóesésre vársz? Az ilyen vidéki tajparasztokat, mint én vagyok, a te üzeneted éltet ilyenkor, mikor ilyen jól felkészült a kormány a télre... Minden télre... Mert ugye télen nem várható hóesés...

Megint felkészültünk a télre....

Átmentem fénymásolni, nagyjából 15 percet voltam kint, de láttam, pincsivel dobálózó Plázacicát, Buszvezetőt, aki fókajárásban próbálta elérni a buszt, és nyugdíjasokat, akik összecsúsztak a bolt előtt, érdekes tornagyakorlatokat végrehajtva... Az éjjel láttam egy hókotrót is, igen gyorsan ment valahová, a lapát mindenesetre 40 centivel a hó felett volt... Szeretem a hóesést,és mint említettem engem köt a szerelemhez, gyönyörű, de azt nem szeretem, hogy viszont nem készülnek fel sosem rá... Nem tudom mi a szarért nem lehet a bolt előtt lelapátolni a havat, leszórni vagy néhány kartont kitenni... Hazaértem, barátnőm üzenete várt... Idézem. "Lementem a Tescoba, háromszor csúsztam meg, majdnem hanyatt estem a nyüves úttesten.Szóval legjobb sehova sem menni ha nem muszáj,mert még a végén kiköt a ember a János kórház traumáján,ahol -ma mondta egy vendégem- hogy rosszak a nyílászárók,dől be a hideg és elromlott a fűtés,tehát nincs és 15 fok van a kórtermekben. A hozzátartozók hősugárzókat visznek be. És tegnap rengetegen lettek a csúszós utak miatt." Szóval gratulálok a kormány jobban teljesít rendszeréhez... :D :D :D :D

A zárt templomajtók....

"Azon a templomajtón, amelyik nem nyílik ki a fagyoskodó nincstelen előtt, akkor se érdemes bemenni, ha majd egyszer kinyitják." Bornai Tibor És bizony, ezen el lehet gondolkodni... Mondjuk tőlem a hagyományos vallások mindegyike nagyon távol áll, nem véletlenül, de van egyfajta hitem... A katolikusok komolyan a begyemben vannak, mert nem elég, hogy tele rakják a templomokat mindenfajta díszekkel, még oda is tolják az orrom elé a tányért, hogy kizsebeljenek.... (kötelező adakozás) A reformátusoknál ennél azért jobb a helyzet, mert ők csak prédikálnak az adakozásról, majd kiraknak egy perselyt az ajtó mellé... (önkéntes adakozás) A többi vallásról már ne is említsünk szót... Aztán ne feledkezzünk már el a rengeteg háborúról, amit valamilyen vallási elhivatottságból indítottak, a keresztes háborúk, I.Istvánunk koronázása előtti háború, I, majd II. Világháború, és ugye, mint valamelyik nap említettem most éppen új háborúban vagyunk benne, mely a muzulmánok ellen van... De ne feledkezzünk el Délszláv népirtásról sem...és hosszasan sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló történelmi eseményeket, az angoloktól, franciákon át, kis hazánkig... Szóval ilyenek ezek a nagy hívők, gyakorlatilag folyamatosan egymást irtják, csupa emberszeretetből... Aztán tudnék mesélni nagy vallásos emberekről, akik a kisujjukat sem nyújtják, hogy segítsenek... Na és igen, a fenti idézetet azért tettem be, mert bizony elgondolkodtató... Olyan nagyon hideg van, hogy a fél napos fűtés nélküli lakásban átfagytak úgy a lábaim, hogy most este 9-kor, két forró zuhany, meleg lakás, két zokni, és három takaró alatt is fájnak... Szóval, akkor képzeljük már el, hogy hány és hány ember él az utcán, hányan fagytak meg csak ezen a télen már és még mennyi halál várható ennek a hidegnek köszönhetően... És valóban, régen kinyitották a templomajtókat, és menedéket nyújtottak a szegény, nincsteleneknek... Akkor most, a sok egyházadó, kötelező meg önkéntes adományok mellett, miért nem nyílnak a templomajtók a fázó emberek előtt? Hol van az emberség, az emberszeretet, a segítség, és minden, amiről prédikálnak?

Esik a hó...

Ezen a télen először esik erre a hó... Mondjuk számítani lehetett rá, mert nagyon hideg volt az utóbbi napokban, és amikor hideg van, utána többnyire hó lesz... Igazából szeretem a hóesést, több okból is, takarja a fagyos földet, és ezért miután már van némi hótakaró, így melegebb van... Majd lehet hóembert, hónyulat, hómacskát meg teknőst csinálni... Szoktam a hóval játszani... Felnőttem, de mégis... A szomszéd gyerekek mindig velem gyúrták a havat... :) Szánkózni és síelni nem szeretek, jobban mondva az elindulást nem szeretem, de ha már ott vagyok rá lehet venni... Van egy emlékem, még mindig az első szerelmemmel, és ez az egy emlékem van, ami mindig biztos, hogy rá emlékeztet, ez pedig minden évben az első hó... Nem szoktam a hóesést az ablakból figyelni, azóta az ominózus éjszaka óta... Nála aludtunk, oda voltam bújva teljesen a karjaiba, mindig úgy aludtunk... Egy éjjel, kiment pisilni, majd észrevette a hóesést... Különösen szerette anno a hóesés látványát, ezért visszajött értem és kihúzott az ágyból... Kómás állapotomban kivonszolt a folyosóra, átölelt és mondta, nézzem vele a hóesést... Először azt sem tudtam miről beszél, olyan álmos voltam, de csak suttogott a fülembe, hogy milyen nagyon szép és figyeljem... Persze mondanom sem kell, hogy én inkább azzal voltam elfoglalva, hogy ott állunk meztelenül a folyosón, és a szülei bármikor kijöhetnek... De őt ez nem érdekelte, csak néztük a nagy pelyhekben hulló hóesést... Na emiatt a jelenet miatt, azóta nem nézem ablakból a téli időjárást...

Az áramszünet...

Reggel az ominózus telefonhívás után döbbenten tapasztaltam, hogy nincs netem, illetve elment az áram... Átszaladtam az Optikushoz megérdeklődni nála mi helyzet, de mikor már mentem befelé, láttam, gyertyával világít... Közben nálam fűtés sincs, mert a gázhoz a vizet valami szivattyú szolgáltatja, ami árammal működik... Hát így átültem az Optikushoz melegedni, mert neki van áram nélküli fűtése is... És így ketten, mivel reméltük valamelyik szomszéd csak bejelenti, vártuk a világítás visszatértét... Közben jöttek a szomszédok is, megtudva, hogy nálunk van-e világítás... Mivel én csak bérlem az ingatlan, (az Optikus is) nem tudom a szerződés számot, de mindenesetre bízva a dunántúli emberek találékonyságában, reméltem valaki csak bejelenti. A szomszéd néni fél 11-kor bejelentette, na mindenesetre délig nem történt semmi... Már én is hívtam az E-ONT, hogy elújságoljam mi a helyzet, de annyi ideig zenélgettek, meg kapcsolgattam ide-oda, hogy majdnem lemerült a telefonom... Na mondom, ez kurv@jó lesz, itt maradok a hétvégére fűtés nélkül... Ilyenkor szedi elő az ember a barátait... Telefon Viktornak... -Viktor, S.O.S segítség kell- mondom, amikor végre, sokára a telefon végén kapom. -Mondjad, mi van.-tudakolja És előadom neki az eseményt, meg, hogy mivel jelenleg itt állok áram nélkül egy szinte csontig lemerült telefonnal, neki kéne elintézni a szolgáltatónál a bejelentést... :D :D :D (Hozzáteszem, Viktor már rutinos az ügyintézésekben) Persze morog mint az állat, hogy én agyonfényezem itt a Dunántúlt, hogy milyen fasza segítőkész emberek laknak erre, de neki kell Ceglédről egy kurv@ bejelentést elintéznie... :D :D :D Persze ettől eltekintve, miután kiosztott, azért telefonál... Ki is ér az áramszolgáltató negyed 2-re... Majd döbbenten tapasztalják, hogy Ők ide kevesek lesznek... Közben persze lefagy a seggem is... Hoznak darus kocsit, kábeleket, és kicserélik a ház előtt lévő trafót meg a kábeleket... Negyed háromra már végre van világítás... Reggel 8-tól... Azért mondjuk, nem hagyom szó nélkül... Mert fél 11-től sikerült negyed 2-re kiérniük a szomszéd városból... Szóval azért megjegyzem, van még mit javítani a szolgáltatás minőségén.... Azt gondolom ez az év is jól kezdődik... Először felrobban a termoszom, utána kétszer lefagy a fűtésem, majd sötétségbe és hidegbe borul minden... Szóval az öreg némileg megint elszámította magát nálam...

A bizonyítvány...

Ma reggel a barátnőm telefonjára ébredtem... Még ki sem nyílt a szemem rendesen már visít a telefonba... A következő beszélgetés zajlott a reggeli kávé előtt... -Hello, jó reggelt, a pasimnak kell egy szakma..., sürgősen -Mi van?-törölöm ki a szememből az álmosság jeleit. -Tudod, van érettségije, és most szakácstanulónak jelentkezett, de oda csak úgy veszik fel, ha van egy államilag elismert szakmája... -Drágám, ugye tudod, hogy ha én most adok neki egy szakmai bizonyítványt, okirat-hamisításnak számít?-érdeklődöm,-mert akármilyen álmos vagyok, hülye azért nem... -Természetesen jó pénzért gondoltam.-toldja meg... -Mikorra kellene az a bizonyítvány?-érdeklődöm-okirat hamisításba nem megyek bele... -Februárra közepéig-közli velem... -Na, hát akkor a gyerek szépen elbattyog a tanfolyamunkra, épp oda, ahol indul és addigra pont végez is.-közlöm vele kérlelhetetlenül... OK, akkor hová kell mennie?- kérdezte a barátnőm... Szóval így kell SOS-be tanulót gyűjteni... Még egy okirat-hamisításos ügyem nem lesz, örülök, hogy egy véletlenül elírt dátumozást anno egy ejnye-bejnyével egyáltalán megúsztam... (Ugye azért látjátok kedves rendőr barátaim, ismerőseim, milyen jó kislány lettem. A barátokért "sem" mindent...) Nem, egyébként NEM, nem adtam ki egy bizit sem tényleges végzettség nélkül, úgyhogy nem kérek több fejmosást! Remélem értékelitek, hogy nem merítem ki BTK.-t :D :D :D :D :D :D

A tudatos vonzás (vonzás hatalma)

Kicsiben-nagyban, de mindig működik... Hol gyorsabban, hol lassabban... Reggel kidugtam az orrom a farkasordító hidegbe, és semmi kedvem nem volt bankba menni... Esedékes az albérlet meg a rezsi fizetése, de ez leghamarabb Várpalotán lehetséges... Na, megyek kávés bögrével a kezemben az Optikushoz és panaszolom neki nőiesen sopánkodva, hogy basszus, ilyen szar időben lefagy az embernek a nemlétező töke is... Kérdezem tőle, hogy Pista bácsi, a tulaj apukája mikor jár nála, mert akkor oda adnám neki a rezsit én is és akkor nem kell a hidegben itt rohangálnom... Mondja, hogy már volt a hét elején, úgyhogy nem jön csak egy hónap múlva... A fenébe, morcosan mérgelődöm, majd távozom...csak félre kell tennem akkor a munkát és bemenni Palotára... Alig kezdek el készülődni, kopognak az ajtómon. Pista bácsi volt, jött felönteni a kazánt... Na egyből lecsaptam rá, és átadtam a pénzt... Később találkoztam az Optikussal és nevetve mondta, hogy arra gondolt, amikor megállt az öreg a ház előtt, hogy "én egy boszorkány vagyok. " :D :D :D :D Ma a szerelmemnek mondtam, hogy jelenleg pont a vonzás hatalmát alkalmazza felém, és nyilván ugyanúgy fogok reagálni... Bevonza magát az életembe azáltal,hogy elképzeli milyen lenne velem... Szeretem és én nem is tiltakozom ellene, hiszen mint mondtam és ő is tudja szeretem nagyon, de ha így halad előbb-utóbb megvalósul... Hiszen tudattalanul, de bevonz az életébe... Minden energiát érzek, amit felém küld, éjszaka is felébreszt a gondolataival.Annyit agyal rajtam, hogy sokszor azért küldök neki szeretet energiát este, hogy aludjon már... Volt már, hogy azért keltem föl éjjel, hogy írjak a blogba, csak hogy ha esetlegesen a sok agyalás mellett eljutna addig, hogy benézzen, akkor olvassa és megnyugodjon, hogy jól vagyok...

Ha már Indiana Jones volt a hasonlat...

Bocsi, mondtam, hogy garázdálkodni fogok még... Bár megjegyzem, szakadtam a röhögéstől... De ettől eltekintve azt mondom kurv@jó, úgyhogy ezt most nem veszem le... Nagyon tetszik, remélem neked is... Akár még profilképnek is beállítható... :D :D :D :D

2.osztályos olvasókönyvben található...

Nos, a következő versikét, az idei 2.osztályos gyerekek olvasókönyvében lehet megtalálni... 8, ismétlem nyolc éves gyerekek olvasgatják... Oké, a felvilágosítás nagyon fontos, de lehetne néhány évet még várni vele? És akkor csodálkoznak, hogy itt tart a világ... Mondjuk, ha már felvilágosításnál tartunk, elmondhatta volna, hogy te azért tudod elolvasni, mert így készültél... Aztán este jöhetett volna hosszan tartó magyarázat a szülőktől esti mese gyanánt...

Van egy fotóm...

Döbbenetes egyébként, de hosszú-hosszú évtizedek óta őrzök egy fotót az első szerelmemről... A fénykép költözött velem a hosszú-hosszú évek alatt Pestre, Ceglédre és ide a Dunántúlra is, úgy, hogy tulajdonképpen nem tudtam soha milyen jelentőséggel bír az életembe a kép... Nézegetem a homályos fotót, és csak halványan emlékszem az arcvonásokra, a szemre a szájra... Soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy ki van a képen, pedig könyvjelzőként is használtam... Egy kisfiú csibészes mosolya, talán ballagáskor (Bocs, de most ide beszúrom a képet, azóta úgyis felnőttél) El nem tudom képzelni miképpen került hozzám anno a kép. Nem emlékszem rá, mikor nekem adtad, de abban biztos vagyok, hogy nem loptam magamnak... :) :) Szóval, tegnap miközben olvasgattam Iván bejegyzését, eszembe jutott, a könyvjelzőm. Jobban mondva a kép, amit könyvjelzőként használok olyan nagyon régóta... Pedig mennyi más képet kidobtam, elhagytam, a költözésekkor elveszítettem, de ez az egy fotó ott volt, jelen volt, és jelen van mindig az életembe... Még az esküvői fotóimon is gondolkodnom kéne, hogy ugyan hol lehetnek, de ezen nem kell, hiszen mindig előttem volt... Talán ez is az oka, hogy bevonzottam az életembe, hogy szeretettel olvassa minden soromat évek óta, hogy a tudatalattim ott tartotta bent... Hogy miképpen talált a férfi a blogomra? Nem tudom, szerintem ő sem, azt mondta, idézem "egyszer véletlenül akadt rá és sokáig nem is tudta, hogy ki írja. Csak olvasta, mert tetszett, olyan ismerősnek tűnt..." Ismerősnek tűnt? Hát nem tudom, a blogomat a házasságom után kezdtem el írni és akkor ő már több, mint egy évtizede nem volt jelen az életemben. Nem is ismerte az életemet, az írásaimat még úgysem. Amikről írtam, azt meg még csak nem is láthatta, tapasztalhatta meg velem. Őt mégis vonzotta és csak vonzotta minden mondatom... És elolvasott mindent, újra és újra megnyitott. Később, amikor már tudta ki van az írások mögött, gondolom megpróbálta felidézni az arcom, a gesztusaim, a fanyar humorom... És szeretettel gondolt rám, és úgy érzem gondol még most is rám... (Bár most lehet a fotó miatt mérges lesz, de ez ahogy Viktor mondaná általában nem szokott engem érdekelni... :D :D :D :D ) Szóval ez a fotó végigkísért egész életemben... Most van egy viszonylag friss fotóm is róla, és összehasonlításként megjegyzem, határozottan előnyére változott... :D :D :D Azért úgy mai szemmel már nem szeretnék bele a fiatalkori énjébe.... Valakinek egyébként megmutattam tegnap a két képet összehasonlításként, és a mostanira azt mondta, "Tiszta Indiana Jones" Mellesleg egy férfitől hangzott el ez mondat, és mindenesetre azután elkezdtem abból a szemszögből is megvizsgálni, mármint Harrison Fordhoz hasonlítani..., és tényleg milyen jól állna neki egy kalap... :D :D :D Mondjuk meg sem lepődöm már a hasonlóságon ,hiszen jártam én már egy olyan pasival is, aki kiköpött mása volt a fiatal Brad Pittnek, mondjuk az a hasonlóság azonnal feltűnt... Aztán volt egy pasas a volt munkahelyemen, épp egy megrendelést intéztem, amikor beszambázott az üzletbe és rám nézett... Abban a pillanatban tátva maradt a szám, és közöltem a telefon túloldalán lévő nővel, hogy visszahívom, persze halvány lila gőzöm nem volt róla, hogy kivel is beszéltem... És hetekig nézegettük a pasast egymással, mígnem megismertem a későbbi férjemet (nem ő volt)... Na most erre a pasasra egy kollégám párja azt mondta "Tipikus Robert Redford " és utána hetekig ezen a néven becéztük, mikor megláttuk közeledni...

Háború lesz...

Általában nem szoktam politizálni, ritkán fejtem ki a véleményem, de ettől eltekintve természetesen van... Most nézem a politikai eseményeket, az amerikaiak kivonultak az Orosz-Lengyel határra... És természetesen az Oroszok is készülődnek... Régóta benne van a levegőben, hiszen folyik is egy Kelet-Nyugat irányú háború, melynek csak egy kis része a bevándorlás, de akár nyugodtan mondhatjuk is, hogy ez már a III. Világháború kezdete.. Az Amerikaiak hozzánk is készülődnek bejönni néhány hadosztállyal... Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy békében élhetünk... Minden nap belegondolok abba, hogy a korosztályomban lévő férfiakat újra besorozzák és elszoruló torokkal gondolok arra, hogy vénülő fejjel állnak a háború előtt olyan emberek, akik szerencsére eddig még sosem élték ezt át. A pusztítással pont annyi pénzt lehet keresni, mint az építéssel. De ahhoz hogy építeni lehessen és a kapzsi vezetők megtölthessék a zsebüket, rombolni kell... Ma már az építőipar, az autógyártás, és minden más vegetál. Nincsenek piszkosul nagy fejlődések, ezért sokan úgy gondolják, hogy a rombolás utáni építkezés, újra fejlődés. Csak mindeközben rengetegen meghalnak, azok, akiket szeretünk... Úgyhogy minden nap békéért és reménységért imádkozom, mert nem szeretnék belegondolni abba, hogy háborút kelljen élnünk. Szeretni szeretnék, oda bújni ahhoz a férfihoz, akit szeretek és nem attól rettegni sírva, hogy él-e még... "Az ember HITE, MEGGYŐZŐDÉSE, VÉLEMÉNYE, ÉRTÉKRENDJE nem játék. Attól lesz pont hogy EMBER, hogy azt bármi áron képviseli." Na olvastam Fenyő Ivántól, na nem mintha maradéktalanul egyetértenék a posztjával, hiszen pl Kasza Tibit nem az énekléséért kedvelem, hanem mert megnevettet, és amikor ilyen világban élünk, a nevetés az jót tesz, még akkor is, ha néha bárgyú... Viszont Iván ezen mondata valóban helytálló, az ember attól lesz EMBER, hogy nem mások játékszabálya szerint él, hanem önmagát képviseli... A mai napomra is igaz ez a mondat, hiszen hetekig távol tartottam magam attól, hogy írjak annak az embernek, akit szeretek. Erőszakosan toltam ki magamból az emlékét is, hiszen nem írt nekem, megbántott... De ma olvastam az Iván sorait és elgondolkodtam, nem is én vagyok, azáltal, hogy nem mondom el neki mennyire fontos nekem. Úgyhogy telefont és billentyűzetet ragadtam, hogy tudja, nem haragszom... Persze azt nem tudom és nem is várom, hogy ő is ugyanezt tegye, mert az elvárás lenne... Egyszerűen csak remélem, hogy így lesz...

Újévi eredmények

Kedves Barátaim. Szeretnék nektek az újévi jókívánságaitok kapcsán, beszámolni az eredményeimről... Nagyon úgy néz ki, mikor azt mondtátok "Boldog Új Évet", az öreg odafönt meghallgatott titeket és részben teljesítette az óhajotokat. Pozitív oldalra írnám, hogy az év valóban új lett... De kezdeném mindjárt azzal, hogy felrobbant a termoszom, akkora pukkanás volt... Mondjuk lassan már erre, kezdenek rossz szemmel nézni rám, mert mióta ide költöztem, azóta robbanás volt a helyi gyárban is, majd nem olyan rég a Papkeszi-Balatonfűzfő gyártelepen is, ami ugyebár nem szokás és itt van a szomszédban... Úgyhogy lehet joggal gondolják, hogy már miattam szól itt néha a sziréna... Főleg miután látták, hogy a Minim az úgy füstöl, hogy a Péti Nitrogén gyár kéménye elsírja magát, ha látja elgurulni. Aztán ugye a termosz robbanása, amit közeli és távoli szomszédaim is figyelemmel kísértek, majd másnap megjelentem égett és bekötözött karral a boltban... Szóval, már joggal gyanakodnak itt rám, hogy némileg furcsa összefüggések mutatkoznak... Na, és akkor nem tudom arra milyen idő van, de itt hideg és fagyos minden, úgyhogy, így fájó kézzel, akkorát estem, mint Magdi anyus a lépcsőn,úgyhogy jelenleg már a seggemen is kötés díszeleg... De ugye a szlogen az vagy fűtünk vagy öltözködünk, és mivel a fűtéssel némi gondjaim vannak, jelenleg öltözködöm... Nagyon kedves a helyi gázszerelőtől, hogy már két napja hajlandó jó pénzért nálam kezdeni a napját, mert éjszaka elfagy a fűtésem, így általában reggel 8-tól-11-ig melegíti nekem a csöveket, hogy elinduljon a víz, mert olyan kib@szott hideg van, hogy még a csövek sem bírják. bár megjegyzem, hogy mondtam a tulajnak, hogy nem ártana szigetelni a vízcsöveket, de nem nagyon vette a lapot... Nyilván olcsóbb nekem minden nap kimelegíttetni... Aztán kb délig befagy a seggem is, míg bemelegszik a lakás. Újabb módosítás, az utóbbi fél órában már olyan hangokat ad a gázcső magából, mint egy kisebb repülő... Az optikus megnézte mi a fene zöröghet, de nem találtunk semmit, mindenesetre reméljük, hogy nem sikerül magamra robbantani a tetőt az optikával együtt... Mondjuk már nem is lenne akkora meglepetés az előzményeket figyelembe véve... Aztán tegnapelőtt micsoda mázlista voltam... Kiértem 7-re az állomásra és sikerült elérnem az 5.40-es vonatot... :D :D :D A MÁV megint teljesen felkészült a télre... Úgy gondolták idén nem lesz fagy... De legalább a hűtőt simán le tudtam engedni, kitakarítani, hiszen elállnak a cuccok az asztalon is addig. Aztán ugye lassan elkezdődtek a munkálatok itt, és már időszerűen elvágják a netet az M8-as építésénél a szakik, és olyankor az 50-es kábelt néha napokig kötözik vissza... Ilyen időben még a szorgos kezek sem úgy csomóznak, hiszen fáznak... Zárom is hirtelen soraimat, ne feledjétek, ha mentek hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni, vagy esetleg csak sétálni, sapka, sál és kesztyű! Mondjuk havat mi még nem láttunk, de hátha valahol a hideg mellett már az is feltűnt... Bár megjegyzem ilyen időben inkább maradjatok otthon, mert aztán még ti is elestek...

Hát egy kis összegzés az újévre

Nos, a 2016.-os évem nem volt egy sikeres év, görcsös stroke-val kezdtem, majd májusban, csak, hogy ha már kétféle stroke létezik, gondoltam kipróbálom a másikat, a vérzésest is... Hát, lehet a görcsös időszakos bénulást okozott jobboldalra, de a vérzéses, konkrétan időszakos kettős látást és borzasztó fejfájást... De, hogy öröm legyen az ürömben, mióta mindkettőt túléltem, azóta gyakorlatilag megszabadultam ilyen egész életemet nehezítő problémáktól, mint a görcsös menszesz és a görcsös fejfájás. Augusztus óta nincsenek fájdalmaim. Nem fáj a fejem, nem fáj semmim és gyógyszer sem kellett bevennem fájdalomcsillapító gyanánt... Attila barátom azt mondta a tavalyi évemet egy ember szárnyalta túl szarral. Az Ő legjobb barátja. Ő egy halállal vezet előttem. Szóval egy gyors összefoglaló a tavalyi év végére... Szar volt, de túléltem. A cicám is, bár nem teszi még le a lábát, egyre jobban van... :) Azért, hogy az idei év se induljon olyan gördülékenyen tegnap felrobbant a kezemben a termosz. Hogy a f@szba tud egy termosz felrobbanni? Teát töltöttem épp bele magamnak, amikor egy nagy pukkanás és repültek az üvegdarabok, stb... Rutinosan ugrottam hátra, és csuktam be a szemem, de így is az arcom a nyakam és a jobb karom érte a tűzforró tea. Már égési specialista vagyok, annyiszor sikerült már magamat megégetnem, úgyhogy mentettem a lényegeset, az arcot meg a mellkasom, hideg víz, hideg törülköző... Nos, tegnap fél éjjel pokoli fájdalmak között vergődtem, de reggelre az arcomon nem is látszott, hogy megégtem, meg a mellkasomon sem... Nos a jobb kezem, az piros maradt, de már az sem fáj, szerencsére csak elsőfokú az égés... De azért, most épp nincs termoszom, és nem tudok egy adag teát csinálni magamnak... Szóval ennél jobban induló újévet kívánok mindenkinek...