A nárcisztikus személyiségzavar jelei.

Fontos megjegyezni, hogy GYEREKEKNÉL NEM DIAGNOZTIZÁLJUK, ugyanis akkor még nem alakul ki a személyiségük. A nárcisztikus személyiségzavar olyan jellemvonásokkal és viselkedési formával jár, ami kora felnőttkortól kezdve a csodálat igényében, az empátia hiányában és nagyzásban nyilvánul meg, akár fantáziában, akár viselkedésben. A „nárcisztikus” kifejezés a görög mitológiából ered: a legenda szerint Narkisszosz belepusztult saját arcképe vízből visszatükröződő bűvöletébe. A narcisztikus személyiségű emberek imádnak magukról beszélni. A narcisztikus emberek rendkívül nagy tehetséggel adaptálódnak a különböző társas helyzetekhez, csoportokhoz, könnyen csatlakoznak egy-egy beszélgetéshez, azonban lételemük, hogy folyamatosan kitűnjenek mások közül, ezért bármiről is folyjon a társalgás, előbb-utóbb saját magukra terelik a szót. Bár a felszínen magabiztosnak és karizmatikusnak tűnnek, a narcisztikus személyek egója rendkívül törékeny: bármin könnyen megsértődnek. Szintén a narcisztikus emberek törékeny egójára jellemző, hogy nem nézik jó szemmel mások sikereit, és igyekeznek jelentéktelennek vagy érdemtelennek beállítani azokat. A nárcisztikus személyiségű ember dühe Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket, majd többnyire bosszúval fordul az ellen, aki szerinte ellene a sérelmeket elkövette. Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak.