Gyermekként nem szerettem a nagyanyámhoz felmenni... (Nem szerettem a nagyanyámat)

A nagyanyám nem volt jó ember és mindig csak azt tapasztaltam, hogy állandóan részeg volt, bűzlött az alkoholtól. Nem beszélve egyszer találtam az almáspitéjében egy hajszállat (nálunk ilyen sosem fordult elő) és utána közel 20 évig nem tudtam megenni az almáspitét. (Legközelebb akkor ettem almáspitét, amikor a férjem sütött nekem...) Szerencsére nem kellett sűrűn feljárkálni a nagyanyámhoz, csak sátoros ünnepeken, de olyankor apám mindig ragaszkodott hozzá, hogy felmenjünk vele... (Az Ő anyja volt) És akkor jött egy karácsony, amikor úgy döntöttem, hogy én bizony nem megyek fel... Nagyon kikaptam, mert harcoltam, ellenkeztem, tiltakoztam, karmoltam, hogy én bizony annyira undorodom a sütijeitől, hogy fel nem megyek... Apám ezért derekasan elvert, de mégis sikerélménynek könyvelem el, kiálltam magamért, nem kellett felmennem és utána soha többet nem kényszerítettek fel a nagyanyámhoz... Soha ne erőltessük a gyereket, hogy megpuszilja a nagyszülőket. Ezt okozzuk vele "Puszild meg apát, anyát, a nagymamát..." és még sorolhatnánk. Na, ezt soha ne mondjuk a gyereknek! Sajnos 3 emberből csak 1 ember van tisztában azzal, hogy mit jelent pontosan a "beleegyezés" szó. Ezt már egészen kicsi kortól meg kell tanítani a gyerekeknek, nem lehet elég korán kezdeni, ám a szülőknek is tudatosítaniuk kell magukban, hogy nem kényszeríthetnek olyat a saját gyermekükre, amit a kicsi nem akar. Ilyen például az, amikor szó szerint ráparancsolunk, hogy adjon puszit, vagy éppen ölelést a felnőtteknek. Ennek a kényszernek jelentős pszichológiai hatása lehet hosszabb távon. Az egyik ilyen, hogy elkezdi a gyerek azt gondolni, hogy teljesen rendben van, ha a felnőttek hozzáérnek. Hogy ez ne fordulhasson elő meg kell tanítani különbséget tenni a "jó" és a "rossz" érintések között, mert egyébként könnyen szexuális bántalmazás áldoztává válhat. Ha a gyerek nem hajlandó megölelni önszántából a nagynénjét, vagy a rokonait, akkor ne kényszerítsük, hiszen akkor azt fogja érezni, hogy az ő komfortérzete egyáltalán nem számít. Ez ahhoz vezethet, hogy később saját kényelmét aláveti másokénak. Azt mondják, hogy a gyerekek jobban megérzik a rossz és a jó közötti különbséget. Ha csecsemője nem hajlandó más kezébe menni, és sírni kezd, amikor csak megfogja, ennek oka lehet. A kisgyermekek és a gyerekek számára az is egy ok lehet, amit a rokon mondott vagy tett velük, ezért jobb, ha hallgatunk néha rájuk. Ha egy gyermek nem hajlandó valaki közelébe menni, akkor érdemes utána járni a dolognak, hogy mi is történt előzőleg, mert egy gyermek ilyen mértékű ellenállásának, mindig oka van... Most képzeljétek el az én helyzetemben, "adjál puszit a nagyanyádnak", a nagyanyámnak, akitől undorodtam. Megjegyzem, annyira bennem van, hogy undorodtam a nagyanyámtól, (a szagától) hogy az alkoholista emberek ha nem is töltenek el viszolygással, de mindig emlékeztetnek a rossz élményemre... Egy szemész főorvossal kerültem egy szobába, amikor lejöttem a lélegeztetőgépről... Még mozogni nem tudtam, de már beszélni igen... Kiderült, mert elmondta nekem, hogy azért került be, mert alkoholista, évtizedek óta.. Hát meg kell mondanom, úgy leosztottam, (pedig azért még voltak nehézségeim, mármint a szellemi képességeimet értve), hogy ilyen állapotban műt, kockáztatva mások látását, stb, hogy a nővérkéknek kellett csendre inteniük engem, miután szidtam félórán keresztül... Ahogy tisztult az agya, na meg nekem is, egyébként elég jó kapcsolatba kerültünk, sokat beszélgettünk később, odaült velem szembe, hogy lássam és könyvekről, várakról és kastélyokról folytattunk érdekes beszélgetéseket... (Akkoriban még nyaktól lefelé teljesen béna voltam. ) Megkedveltem.