Régen az emberek...

Régen az emberek egy életre választottak párt, monogámiában élték le az életüket, legtöbbször boldogtalanul... Sokszor a házasságkötésnek semmi köze nem volt a szerelemhez, üzleti alapon köttettek... Ma is vannak olyan országok, ahol a szülők választanak párt a gyerekeknek, vagyon a vagyonnal házasodik... (Pl az araboknál) Ismerek Magyarországon olyanokat, akik több, mint 45 éve élnek házasságban és napi szinten üvöltöznek egymással... Boldogok? Hát, kötve hiszem... Azt gondolom, hogy jogunk van a vágyaink megvalósításához... Úgy hiszem, hogy jogom van azért elválni, vagy kilépni egy kapcsolatból, mert boldogabb akarok lenni..., akár más mellett... Úgy gondolom, hogy ma egy boldog párkapcsolatnak érzelmi alapon kell, hogy alapuljon, azért legyek együtt valakivel, mert érzelmileg kötődöm hozzá, szeretem... Ha már nem szeretem, akkor engedtessék meg, hogy tovább lépjek, hogy más mellett boldogabb legyek... A romantikus ideál nagyon komplex dolog. Egyetlen emberben szeretnénk megtalálni mindenkit, akire szükségünk van. A legjobb barátot, a legjobb társat, a másik felünket, aki intellektuálisan és érzelmileg is a mi szintünkön van. Akitől azt érezzük, hogy különlegesek vagyunk, egyediek és pótolhatatlanok... Azt gondolom, ha nem ezt érezzük valaki mellett, akkor nem életünk szerelmével élünk együtt.... És ilyenkor igenis jogunk van továbblépni azért, hogy boldogabbak legyünk... Az igazi boldogság az, amikor észre sem vesszük.. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő, egy szelíd, jó szándékú mosoly... A boldogság természetes...