A férfi halogat, mit tegyek?

A tudatos férfi halogat... és ez normális. A férfiak tömegei halogatják az ismeretlenbe való lépést, dőlést, ugrást..., nem választ próbálja eltolni a választást és a választ is. Elengedni nem akarja a másik nőt, de még mellette sem dönt... Az a férfi, aki még tud ilyenen gondolkodni, az nem szenved eléggé ahhoz, hogy lépjen. A halogatás időhúzás. Szeretnénk hinni, hogy a következő percben, napban, évben valami megváltozik. Fel kell tudnunk ismerni, hogy mi az, ami változhat magától, és mi az, amihez nekünk kell tennünk, hogy változzon. A legnagyobb hiba, ha a halogatást összekeveri az ember a türelemmel. A halogatás oka mindig a félelem. A türelemben viszont sosincs félelemérzés. Tehát, ha sokat rágódunk valamin – mert félünk a tett következményétől – az halogatás. Attól, hogy ugrálok a férfi vállán, nem lesz változás. A férfinek magának kell változtatnia. Ahhoz, hogy változás történjen, aktívan nem tudsz semmit tenni, mint nő, de tudod tenni azt, hogy nem teszel semmit... A legtöbb, amit ilyen esetben tenni tudsz, hogy nem teszel semmit, hanem megengeded neki, hogy Ő cselekedjen. Egyszerűen állj rendelkezésére, ha úgy érzi, hogy szüksége van rád. Az életközepi válság, 30-as, 40-es, 50-es kor a férfinél nem válság, hanem lehetőség a megújulásra. Amit tudsz nőként ilyenkor adni az az erő. Adj neki bizalmat, legyél hozzáférhető, elérhető... Legyél az a nő, aki feltétel nélkül elfogadja, szereti és bízik a férfiban. Megint saját példa: életem szerelmét én nem csak szeretem, hanem csodálom, tisztelem. Számomra Ő a nagybetűs FÉRFI... De nem az a kérdés, hogy én Őt akarom, mármint azt, akivé vált, hanem neki vágyom adni a szerelmemet, a szeretetemet, annak a férfinak, aki mindezek mögött van... Hiszek abban, hogy értékeli bennem azt, hogy én nem csak Őt látom magam előtt, és nem teszem ki a melleimet azért, hogy megkaphassam, hanem szeretem azt a férfit és mindazt, ami mindez mögött van... Feltétel nélkül hiszek benne és NEKI szeretnék adni magamból...