Határhúzás.

Ne azért menj el valahonnan, hogy megleckéztesd a másikat, hanem azért, mert végre megtanultad a leckét. Ha azért megyek el, lépek ki a kapcsolatból, hogy majd Ő rájön, mennyire is hiányzom és megváltozik, az nem szakítás, hanem manipuláció. Ha úgy lépek ki, hogy közben minden percben nézem a telefonom, hogy csörren-e, hogy árgus szemekkel figyelem, vajon most hogy viselkedik és megsértődök ha más iránt érdeklődik, akkor nem elengedtem, csak hatással akartam lenni rá. Ezzel pedig nem csak őt, de magunkat is átverjük, és késleltetjük a továbblépésünket. A határhúzás lényege nem az, hogy valakinél elérjünk valamit, hanem hogy megvédjük magunkat. És az nem egy határ, hogy ha olyat csinálsz, ami nekem nem fér bele, akkor megbüntetlek, megfenyegetlek, elmegyek amíg könyörögve visszatérsz. Az viszont az, hogy bármennyire is fáj, ha a sorozatos tiszta kommunikáció ellenére átléped azt, amire én kértelek, akkor elsétálok. Húzd meg a határaidat! Mondj, tisztán, érthetően nemet arra, amire nem szívesen mondasz igent. Fejezd ki egyértelműen az igényeidet, szükségleteidet és tudd megmondani a másiknak egyértelműen, hogy az amit csinál, az neked nem fér bele... Nem azért teszem, hogy neked rossz legyen. Hanem hogy nekem lehessen jó.