A nő választ,... a férfi dönt...

Mindig a nő választ, hogy kire, mely férfire figyel, akár egyoldalúan. Hová hajlandó alárendelni magát, akár csak átmenetileg is... A férfi dönt. Két döntése van a férfinek. Az első döntés ritkán tudatos. Nagyon fontos döntése, hogy kitől fogad el figyelmet. Kitől fogad el segítséget... Elfogad-e figyelmet egy nőtől, aki mindig többet ad, és megnyitja-e neki a lelkét a férfi, elkezdi e beengedni a nőt az életébe, elkezd-e mesélni..., megnyílni... Ha igen, ott a férfinek egy tartozása lesz a nő felé, kapcsolódási tartozása. A lényeg, hogy keletkezik ebben az esetben egy kapcsolat és a szerelem a két fél között erősödni fog. Minél többet mer és hajlandó a férfi fogadni a szeretett nőtől, annál többet mer a nő majd a férfinak önzetlenül és egyoldalúan majd adni... (figyelmet, tanácsot, megerősítést, megnyugtatást, segítséget, vacsorát, szerelmet, szexet) Ez ott kezdődik, hogy a férfinek fel kell mérnie, hogy kivel ül le, kinek kezd el megnyílni, mesélni, kinek mutatja meg magát. A második döntése pedig az, ami nem is döntés igazából, hanem rácsodálkozás, hogy ez bizony már eldőlt. Ez eldőlt hetekkel, hónapokkal vagy évekkel korábban. Eldőlt akkor amikor elkezdett elfogadni a nőtől, amikor megnyitotta magát a nő felé és hagyta, hogy a nő szeresse, és ezzel arányba valahogy az élete, a gondolatai része lett a szeretett nő. Észreveszi, hogy attól a nőtől várta, fogadta a szeretetet, szerelmet, és ahogy telt az idő, egyre inkább csak tőle... Az, hogy éppen ki lesz a jövőben a férfinek a társa ez tulajdonképpen attól függ, hogy Ő kitől fogadja el a szeretetet, figyelmet, szerelmet... Sok férfi számára jön ilyenkor egy rettenet, hogy "Te jóságos ég, hát akaratán kívül ez eldőlt, napról-napra egyre többet és többet gondol a szeretett nőre. Vívódik magában... Napról napra erősebben vágyja a szerelmét az érintését, hogy a nővel lehessen... Ilyenkor a férfi hajlamos bezárkózni, elzárni magát a nőtől, hogy ne is lássa, távolságot vesz... De érezni fogja, vissza fog gondolni, hogy amikor a nővel volt, a nővel találkozott, mennyivel boldogabb volt, mennyire derűs volt, mennyire érezte jól magát a társaságában, mennyit nőtt, mint férfi a szeretett nő szemében... Ilyenkor időt kell nekik hagyni, mert a férfiaknak kell idő, míg erre rácsodálkoznak, rádöbbennek, hogy neki úgy jó, akkor érzi jól magát, akkor boldog, ha a szeretett nővel van... Idő kell, amíg megérti, hogy nyilván van nagyon sok nő, szép, fiatal, stb, grammok, kilók, centik... De nem ezen fog végül múlni a dolog, hanem azon, hogy ki az a nő, akivel jól fog működni. Rá kell döbbennie, hogy ki az a nő, aki miután beleállt a saját harcába, meg fogja adni hozzá a háttértámogatást, segítséget. Ha ezt a két döntést meghozta, a férfi kiáll a világ elé és felvállalja a szeretett nőt. Azt gondolom, engedni kell a férfiakat dönteni, hagyni kell, hogy eltávolodjon, nem kell utána szaladni, békén kell hagyni és meg kell engedni neki, hogy tapasztalja meg a hiányt... És ebből két lehetőség van. Vagy eléggé szenved ahhoz, hogy megértse, hogy Ő a szeretett nővel boldog és abban az esetben lépni fog és keresni fogja a nőt. Vagy nem szenved a hiánytól és nem lép, de akkor nem volt elég boldog a nő közelében. És, ha szeretett nő mellett dönt a férfi, akkor jön hozzá vissza a döntésével, és onnantól kezdve az erejével a sodrásával érkezik, és mindazzal, amit meg tud a nőnek adni, mindazzal, amit mi nők hiányoltunk... Érdemes kitartani a férfi mellett akkor, ha mutatja a lelkét, harcolja a saját harcát, vívódik a nő miatt... Ha neked nyílik meg egy férfi, akkor érdemes várni rá..., mert miután szembesült azzal, hogy a szeretett nő mellett boldogságot érzett, utána érkezni fog és felvállalja a kapcsolatot....