Gázláng effektus..., Ha akartok nézni egy jó kriminológiai előadást, akkor ezt ne hagyjátok ki. Június 7, szerda 19 h, Aranytíz Művelődési Ház.

Ha akartok egy jó pszichológiai (kriminálpszichológiai) darabot megnézni, akkor itt a helyetek. Meglehetősen gyakori jelenség, hogy valaki meghúzza a határait, egyértelműen jelzi, hogy mi az, ami nem elfogadható számára, a másik ezt látszólag elfogadja, rábólint, ám aztán következetesen megszegi, átlépi ezeket a határokat. Ami szomorú, ha ilyenkor ezt még vissza is fordítja: a másikat hibáztatja, szerinte az illető merev/túlérzékeny/nem képes túllépni, pedig ez lenne elvárható. Így aztán az érintett könnyen belecsúszhat abba, hogy már nem is arra figyel, mit tett a másik, hanem magát hibáztatja azért, mert nem tudta a helyzetet lazábban kezelni. A bántalmazó ilyen esetben érzelmi manipulációval éri el, hogy a másik önmagában bizonytalanodjon el, és azon tipródjon, hol rontotta el. Ilyen, amikor egy zárt csoportban, a bekerüléskor el kell fogadni a szabályokat, pl. hogy nem minősíthetik egymást. Aztán a minősítő- a kizárásakor felháborodik, hogy csúnyán bántak vele, mert kitették (azt éreztetve, hogy ő az áldozat), és itt mindent túllihegnek a tagok. Nem vele volt gond szerinte, hanem azokkal, akik “nehezen viselik az őszinteséget”. Ennél persze jóval gyakoribb párkapcsolatokban, baráti-vagy családi kapcsolatok szintjén, hogy a bántalmazó elhiteti a másikkal, hogy az mindig okot ad az indulataira, pedig ez elkerülhető lenne. Innen nem nagy ugrás, hogy a bántalmazott már nem arra fókuszál, hogy megőrizze a határait, hanem arra törekszik, hogy a másik kedvében járjon, hogy ne provokáljon egy újabb konfliktust. Hosszú, fájdalmas út ez, amiben könnyű elveszni, elgyengülni, áldozattá válni. Gázláng-módszer.