Breadcrumbing jelenség

Breadcrumbing jelenség, mely röviden azt takarja, amikor valakinek figyelem- vagy szeretetmorzsákat szórnak el az érdeklődés fenntartása érdekében, a komoly kapcsolódás szándéka nélkül. Egy „mi újság?” hajnal kettőkor. Egy reagálás a történeteidre. Egy kis érdeklődés, pont, amikor már elfelejtenéd, vagy nyitnál valaki más felé. Ha a modern breadcrumbing egy mese lenne, Jancsi nem azért szórná el a morzsákat az erdőben, hogy visszataláljon a szüleihez a sötétben, hanem hogy rátaláljon egy csomó csaj úgy, hogy mindeközben ő mindig három lépéssel előrébb jár, és örül annak, hogy valójában senkivel sem kell szemtől szemben lenni. Annyit ad, hogy ne felejtsd el, de sosem eleget – a morzsaszórás jelensége A taktika lényege tehát az, hogy az elköteleződés és mélység elkerülésével tartsa fent a kapcsolódást. Mondjuk néha órákat beszélget veled, de amikor a találkozót szóba hoznád, nem reagál. Akkor keres, amikor neki kedve és igénye van rá, de máskor hosszú időn át nem elérhető. Amikor komolyabb témákra terelnéd a szót, mintha észre sem venné, de azért újra és újra bejelentkezik. Képekben, emojikban és mémekben kommunikál, mondatok vagy élő szó helyett. Hirtelen érdeklődést mutat, amikor szeretne tőled valamit, majd mint egy hal, csusszan ki észrevétlenül kezeid közül amikor te is kérnél. És mi történik mindeközben a másik féllel? Akik morzsaszórást, vagy azzal vegyített ghostingot éltek át, több magányosságról, tehetetlenségről és kisebb élettel való elégedettségről számoltak be, mint azok, akik egyikben sem, vagy csak az utóbbiban részesültek. Bármilyen fájdalmas is az, ha valaki egyszer csak eltűnik az életünkből, és nem válaszol az üzeneteinkre, a kiszámíthatatlanság talán még nagyobb nyomokat hagyhat. A kétértelmű viselkedés, az üresjáratokkal tarkított, máskor mégis teljes szenvedélyt és odaadást mutató interakciók, az érzelmek megbeszélésének lehetetlensége, elmaradt találkozók és beteljesületlen ígéretek egy olyan negatív spirálba vihetik az elszenvedő felet, ahol egyre épül le az önértékelése, mégis furcsa függőségi viszonyt érez a kapcsolat iránt. A morzsák elegek arra, hogy tápláljanak egy fantáziát, a „mi van, ha” kérdéseket, de sosem arra, hogy valóban kielégítsék az intimitásra irányuló érzelmi szükségleteket. Aki ebben a helyzetben van, tehát, sajnos csak a között választhat, hogy továbbra is a morzsákkal táplálkozik, és örökre éhes marad, vagy elkezd végre nem a meséknek, hanem saját érzéseinek és a most meglévő valóságnak hinni. Lépj tovább, hogy valóban boldog lehess! A morzsák nem elegendők!