A boldogság ára-a régi élet halála.

Ha magad mögött tudod hagyni az eddigi életedet, akkor boldog lehetsz. Ez az ára a boldogságodnak. Ha nem vagy képes változtatni az életeden, akkor nem leszel boldog. A legtöbb ember képtelen változtatni, inkább mélységesen szenved, semmint tovább lépjen. A változtatás ára mindig óriási, és az emberek többségének ez túl nagy. Amit a boldogságért fizetni kell az, hogy minden megváltozik. A boldogság ára mindig az eddigi életem halála. Ha elhatározom, hogy boldog akarok lenni, a régi élet megszűnik, a régi kapcsolatok eltávolodnak. Akár családi rendszerek, kapcsolatok, munkahelyi viszonyok is átalakulnak. A régit be kell áldozni ahhoz, hogy változás következzen be. És ez rengeteg ember szemében félelmetes. Ha nem szenvedsz eléggé ahhoz, hogy változtatni akarj, akkor nem vállalod ezt az árat. Ha úgy érezed, hogy jó az, hogy van egy mutogatható párkapcsolatod, amiben nem vagy boldog, akkor nem fogsz kilépni. Ha nagyon szenvedsz, nagyon szeretnél már tényleg boldog lenni, szeretnél azzal a nővel/férfivel lenni, akit szeretsz, akkor változtatnod kell! Súlyos csapások kellenek, amik padlóra küldik az embereket ahhoz, hogy tényleg változtassanak, de még akkor sem, ha már összeomlik minden a fejük felett sem változtatnak, hanem a helyzet kényszeríti őket változtatásra. És amikor tényleg minden összeomlik, akkor kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a változással, ami akaratukon kívül megtörtént velük. Ha önként választanánk a változást, akkor sokkal könnyebb lenne. Önként menni tovább az úton az igazsággal. Magadnak hazudsz, ha azt mondod boldog vagy és minden fotódon, minden megjelenéseden látszik, hogy mennyire nem. Azoknak sosem tudsz hazudni, akik ismerik a mosolyodat, a szemed csillogását, amikor tényleg boldog voltál. Ha én úgy döntök, hogy megyek a saját személyes utamon, a boldogságom felé, akkor elhagyok városokat, elhagyok kapcsolatokat, akár barátokat is, mert keresem a boldogságomat. Ekkor vállalom annak a kockázatát, hogy elhagyok kapcsolatokat, nőt/férfit a saját boldogságomért. És felvállalom azt is, hogy akiket elhagyok egy része dühös lesz. Mert főleg hazánkban nagyon jellemző, ha elhagyok valakit, akkor az dühös lesz, mert ragaszkodik, kapaszkodik a másik félbe, mert neki fontos, hogy kicsoda az Ő életében. Nem látjuk szívesen a változást. Ha elindulok az utamon, és elhagyok embereket, az még fokozódik azzal, hogy dühösek lesznek rám, és megpróbálnak visszatartani. Ismerősök, barátok, családtagok le akarnak beszélni, hogy menjek a boldogságkeresés útján. Az rendben van, hogy szeretnek és féltenek, de a lényeg itt abban van, hogy mindannyian félnek a változástól. Féltenek engem a változástól és nyilván a változásom érinti a velük való kapcsolatomat is, amit Ők nem szeretnének. Az elhagyott férfi/nő is foggal -körömmel ragaszkodni fog hozzánk. Sokan a bosszúállástól sem riadnak vissza és akkor nekem féltenem kell azt a nőt/férfit, aki felé indulni szeretnék, mert szeretem. És ha azért vívódok, mert visszatartanak, akkor jönnek a betegségek, a krízisek, a sorscsapások. Ilyenkor jön az önismeretünk nagy korszaka, amikor eddig én úgy tudtam, hogy "jól csinálom az életem és sikeres vagyok és nagyszerű." aztán persze kiderül, hogy egyébként egyik sem. És ekkor alakul ki új kapcsolat, mellyel jönnek új barátságok, új közösségek, és akkor eljutok addig, hogy felvállalom a világ felé, hogy ki vagyok, mi az én dolgom, kivel szeretnék boldog lenni. Megtalálom a helyem... És ez az ára annak, hogy végre boldog lehetek, hogy áldozom azért, hogy azzal lehessek, akit szeretek, aki kiegészít, aki csodál és szeret. Merni kell megengedni magunknak, hogy elmúlik egy csomó kapcsolatunk, és sok minden az életünkben. Ez a boldogság ára. És ha nem fizeted ezt meg, hanem a mutogatható életet választod, akkor sosem leszel boldog és életed végéig azon fogsz gondolkodni, hogy mennyire más lett volna, ha Őt választom. És ilyenkor, mikor ilyen választás előtt állsz, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy hajlandó vagyok-e a maradék, "mutogatható életemben" kompromisszumokkal, megalkuvással, boldogtalanul élni, és messziről vágyni a Királynőm, Királyom után. Nincs változás, nincs fejlődés, minden ugyanolyan, stagnál. Ha ezt választod nem fogod megélni azt, aki igazából vagy, a boldogságodat, nem találod meg azokat, akikkel neked tényleg dolgod volna. És az a baj, hogy magyar társadalom többsége elviseli az életét és nem boldog. Ezért én azt mondom, ha boldog akarsz lenni, mondd ki az igazat, vállald az érzéseidet, vállald a változást. Mert elmegy melletted az élet, rámegy az életed a boldogtalanságodra, Nekem teljesen rendben van az, ha te boldogtanul akarsz élni, de én javaslom, hogy ha Te úgy érzed nincs ez így jól, akkor keress fel egy terapeutát, keress egy olyan közösséget, ahol segítenek a változás elindításában... Valósítsd meg a lehetőségeket, amik felkínálkoznak, mert életed végén csak azt fogod bánni, hogy kihagytad. A boldogság igenis rád vár- Ne alkudj meg!