Általában hajlamos vagyok a körülöttem élők zenei ízlését befolyásolni...

Ez így megy egészen fiatal lány korom óta... Középiskolában a koleszban a szomszéd szobában mellettünk lakott egy Melinda nevű csaj, mi csak Ribi Melindának hívtuk, na Ő kemény rockot szerette, és ezért igen sokszor hallgattuk a falon keresztül... Sőt, mivel idősebb volt nálunk, a Szecska avatáson még jól ki is baszott velünk, úgyhogy utána gondoltam mi sem jobb ötlet, hogy Szandit hallgassunk éjjel-nappal, teljes hangerővel. Úgyhogy a csajokkal összefogva az év végéig Szandit és Szikora Robit hallgattunk, persze csak azon a héten, amikor tanulósok voltak, mert váltást viszont bírtuk, úgyhogy őket nem szadiztuk... Annyira utált már minket, hogy a fiú koleszból is visszahallottuk a hírünket... Aztán a következő alkalom az volt, amikor fiatal lányként-nőként, egy belvárosi MC'Donalds-ban húztam az igát... Na az akkori nagy szerelmem összejött egy másik nővel, vagy a fene tudja volt-e valami vagy sem,mindenesetre nagyon bántott akkor, na mindegy... Egyszer meghallottam, az is így karácsony előtt volt, hogy mit ad Isten ezen nő is Melinda, utálja, sőt kifejezetten gyűlöli a nyávogós karácsonyi zenéket... Ez volt így november elején... Akkor még a kazettás magnók voltak slágeren és kaziról mentek a zenék... Na elig vártam aznap, hogy hazamenjek... Összeállíttattam a szomszéd sráccal, akinek zeneműboltja volt a legnyálasabb karácsonyi összeválogatást, ami létezett a 90-es években, 2X90 percben és bevittem a MC-be, hogy ez menjen majd az étteremben... És legnagyobb döbbenetemre, a főnököknek tetszett... Úgyhogy novembertől februárig mindenki az én ízlésemnek megfelelő karácsonyi zenét hallgatta, én pedig titokban élveztem, hogy borsot török a "kedvenc"kollegina orra alá... Na és akkor a legjobb... Állandó vendégem volt egy rendőr srác. Nagyon jó fej volt, összevágta a tüzelőmet, minden ünnepkor meglepett, stb... Na egy alkalommal, mikor épp egy bántalmazott családot mentettünk a határ szélére, a rendőr srácnak fájt a háta... Nekem lemerült a telefonom, így nem tudott elérni, de azon a délutánon nagyon nem lehetett jól, mert rengeteget próbálkozott, de ugyebár én ki voltam kapcsolva... Majd küldött egy üzenetet is, és várta, hogy előkerülök, ami meg is történt, amikor hazaértem este... Bekapcsolom a telefonom és látom, hogy 50 nem fogadott hívás, meg egy üzenet várt tőle... Döbbenten néztem, hogy mi van már... Még el sem tudtam olvasni az sms-ét neki visszajelzett, hogy elérhető lettem, úgyhogy már hívott is... Mondta, hogy annyira aggódott értem, hogy épp hazafelé tart vonattal, de gondolta,hogy eljön és megnézi mi van már velem, hogy nem veszem föl a telefont... Ismétlem, egy vendégem volt... Na, mondom, mi a baj. Ecseteli, hogy meghúzta a kötelező felmérőn a hátát, majd mondja, hogy had jöjjön aznap... Mondom neki, OK, begyújtok, egy óra múlva jöhetsz... Mérges voltam rá, mert egész nap oda voltam, nem beszélve ez a sok telefonhívás simán belefért ellenőrzésbe is, úgyhogy a Csárdáskirálynőt választottam neki ellazulásként... Szóval fekszik fent az ágyon, és érzem én, hogy nem nagyon mélyül a légzése... Persze, tudtam mi a baj, de mérges voltam... Egyszer csak felül és megkérdezi. -Ugyan mondd már el nekem mit vétettem, hogy a Csárdáskirálynőt kell hallgatnom... A válaszom prózai volt... -Gábor, mikor mentem hozzád, hogy úgy viselkedsz, mint egy féltékeny férj? Mert akkor gyorsan váljunk el.... :D :D :D :D