Gyerekként én apukámtól tanultam biciklizni....

Biztos sokaknak ismerős a helyzet, először 4 kerekű biciklin ültem, majd abból lett három kerekű... A végére pedig egy kétkerekű bicikli, mögötte a seprűnyéllel, meg apuka zárta a sort... Szóval ott próbáltam tekerni a bringát, miközben apám tartott, majd elengedett, én meg az elején elestem, majd megálltam és egy idő után ment egyedül is.... Mikor már ment egyedül, akkor előbb rövid távokat tettem meg... Akkor még a Bethlen Gábor utca kétirányú volt. Úgyhogy az egyedül megtehető kör az úgy nézett ki, hogy én elindultam a Mátyás király utcán, és vissza kellett érkeznem a Bethlen Gáboron, miközben apukám a kapuban várt.... Nos, sikerült is mennem egy pár kört, aztán egyszer csak nem érkeztem vissza... :D :D :D Apám elindult, hogy megkeressen, jó ösztönének megfelelően a Bethlen Gábor felé ment, mert érezte, hogy valahol ott akadtam el... Szó szerint elakadtam... Valamikor útközben a J. Zsolték háza előtt megindult alattam a bicikli, be az árokba én pedig landoltam az árok fölött lévő cseresznyefán... :D :D Éppen szezonja volt a cseresznyének, úgyhogy nem mondhatnám, hogy ha már ott voltam az ijedtség mellett nem álltam meg eszegetni. Mondjuk nagyon nem tudtam mást, fenn akadtam és lógtam, tudjátok, mint a rossz kölykök, a nadrágtartón keresztül lógtam lefelé... Esni nem estem semmit, nem is fájt semmim csak úgy fönt voltam a föld fölött és vártam, hogy hátha megment valaki... Gondoltam előbb-utóbb valamelyik szomszédomnak csak arra kell érkeznie és akkor észreveszi a fán lógó felesleges gyereket... Közben , mint említettem, ugye apám érzékelve, hogy bizony múlik az idő és nem jövök visszafelé, elindult megkeresni... Közben azért az osztálytársam apja is észrevette, hogy van egy felesleges csomag a kapujuk előtt a fán, úgyhogy ő is megindult a megmentésemre... A két szülő egyszerre ért oda, hogy leszedjen... Másnap pedig hallgathattam az iskolában, hogy Zsolti ecsetelte az osztálytársak előtt, nagy röhögés közepette, hogy milyen ügyesen megy nekem a biciklizés...