És ha ma már ilyen írós kedvemben vagyok, néhány babás történet...

A legelső babámat örököltem... Édesanyámé volt, igazi eredeti gumi baba, aminek kinyomtam a szemét... Pár éve megcsináltattam és rendbe tetettem, amelyik menthető volt, úgyhogy igazi szépségükben pompáznak.

A második emlékem a járóbabához fűz... Anyukám nagy dobozban hozta haza, és szaladtam elé, mert kíváncsi voltam, mit cipel a HÉV-től... Azt mondta, nyuszi, látni akartam, de nem engedte, ott szaladtam mellette, de erősen fogta, nem hagyta, hogy megnyissam. És akkor egyszer csak megdőlt a doboz és felsírt a baba... Akkor már tudtam, hogy baba van benne, és nyilván kettő, mert tesóm is kapott... Sikítottam örömömbe és kiabáltam, hogy baba, hogy ez egy baba...

A harmadik emlékem, ami babához fűződik az Németországba kötődik... Kint nyaraltunk három éves koromban a németeknél, és bementünk egy játékboltba... A szüleim azt mondták válasszunk magunknak egy-egy babát, ők úgy gondolták, hogy az előzőhöz hasonló nagy babákat fogunk választani, de nem... Tesóm kiválasztott egy szőke babát, sem mozogni, sem sírni, sem semmit nem tudott, de tündéri volt. Természetesen én is azonnal egy ugyanolyan babát akartam, de nem találtak... Nagyon nagy játékbolt volt, én pedig üvöltöttem, hogy ugyanolyan babát szeretnék... Mondták a szüleim, hogy válasszak valami másikat, és hordták oda a szebbnél-szebb babákat, de én kitartóan kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nekem nem kell másik baba... Már közeledett a záróra és én ott hisztiztem a boltban.. Na ekkor apám megkérdezte a tulajdonost, hogy mennyiért vállalná, hogy ott marad túlórában és keres nekem egy ugyanilyen babát? Úgyhogy édesapám a mellényzsebébe nyúlt és fizette a hölgy költségeit... Éjszaka közepére sikerült is találni egy ugyanolyan babát. Természetesen még a bugyiját is ellenőriztem, hogy ugyanolyan legyen... Nincs már meg a ruha, de a baba még most is szép. :)