A család...

Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb. Nem terveztem, hogy fotókat osztok meg a családomról, de most olyan jó rájuk gondolnom... Szóval, van egy szokás nálunk, hogy évente-kétévente, ahogy tudunk, összeülünk egy asztalnál... Ne csak temetéseken jöjjünk össze, "szokták mondani", úgyhogy, ha van rá lehetőség, kerítünk rá alkalmat, hogy "buliizzunk" Sokszor ez karácsony körülire esik, de van amikor augusztus végére, mert általában mindannyian akkor születtünk. Régi hagyomány nálunk, gyerekként rendszeresen Komádiban ültük körbe az asztalt, akkor még kb 50-en is voltunk... Pár éve szintén Komádiban ültünk egy asztalnál karácsony előtt, és nem voltunk csak 6-an... Emlékeztünk... Idén miattam elmaradt a party, nem akartak terhelni sem nagy úttal, sem pedig azzal, hogy én készüljek. De tavaly találkoztunk... Augusztusban szaladtunk össze Dévaványán... Először lementem Komádiba, otthagytam a kocsimat, és az unokatesómék szuper kocsijukkal mentünk vissza a családi partyba... Megbeszélték, visszafelé én vezetek, hogy ők tudjanak inni... Nem kéne esetleg odafelé is vezetnem?-javasoltam, csak, hogy világosban ismerkedjek ezzel a csatahajóval... -Ó, nem kell, fog ez menni, nagyon jól vezetsz, senki másra rá nem bíznám a kocsimat-mondta Tibi.. Nos, nekem voltak némi kétségeim, de úgy voltam vele, valóban jól vezetek, még ha némileg nagy is ez a kocsi... Vezettem én már mindent, ezen kívül... Na estére rajtam kívül mindenki rendesen beállt, hiszen jó buli volt. Mikor egyik unokatesóm magára rántotta az asztalt, a többiek nem őt féltették, hanem a pálinkát, úgyhogy ebből kifolyólag érthető mindenkinek, miért biztosítottak sofőrt... Na, buli után éjjel indulnánk haza, és már tökéletes is az indulnánk kifejezés, mert kb 4. alkalomra sikeröl nem lefulladnom már mindjárt induláskor... Persze a család kikísért minket, hogy ezt megnézzék... Elindulunk, én úgy vagyok vele, hogy majd mondják merre menjek a sötétben, de nem mondják, a GPS, meg folyamatosan újratervez... Úgyhogy keringünk egy órát Dévaványán a tök sötétben... Egyszer Tibi megszólal, itt menj jobbra, beletaposok a fékbe, erre kiborul a söre... Mindjárt átható cefreszag lesz a kocsiban, a szőnyeg sörben úszik... Nincs gond, csak a sörért kár-mondja... Na megyünk jobbra és még mindig nem jutottunk ki, közben azért nekem kifejezetten váltó gondom van, mert a 2-es után egyből sikerül 5-ösbe tennem rendre... Na végre Gyomára érünk, mikor villog nekem a kerek lámpa a rendőrrel... Lehúzódom, és próbálom leengedni az ablakot, de sehogy nem találom a kapcsolót... Kérném a segítséget, de lapítanak, a rendőrök meg ott állnak, így kinyitom az ajtót, megtolva a rendőrt vele... Természetesen kitódul az alkohol szag a kocsiból, kérik a papírokat, majd mondják rajta maradt a reflektor a kocsin... Örülök, hogy a lámpát megtaláltam - mentegetőzök,-nem az enyém a kocsi. -Mikor ivott utoljára?-hangzik el a kérdés -Hát vagy 5 éve.-mondom. -Szondát megfújja?-mintha választási lehetőségem lenne. Persze nem volt alkohol bennem a látszat ellenére... Olyan szerencsétlen vagyok abban a kocsiban, hogy álldogálnak mellettem percekig. Mondom nekik, hogy mint látják, én vagyok a sofőr, a gyereken és rajtam kívül mindenki ivott, úgyhogy már nagyon mennék... Megszánnak, mondják kell egy megbízható sofőr is a családba, úgyhogy elengednek. Azért még útba igazítanak Komádi irányába... Indítanék, megint lefulladok, majd bevallom, nekem a váltó kezelése ebben nem megy... Na Tibivel megállapodunk, ő fogja kezelni, én csak mondom, hogy benyomtam a kuplungot, ő pedig hova tolja... :D Hirtelen automata váltóssá válik, Tibi az automata. :D :D Elhagyjuk Csökmőt, amikor látok középen két szemet. Mondom ott van két szem. Majd kiesik a család a kocsiból, úgy lesnek előre, de nem látnak semmit... Lassítok, mert én jól látom az őzet az út közepén, refit fölnyomom, próbálom elijeszteni, nem nagyon mozdul, már ők is látják. Az a buta állat lecövekelt? Na nagy komótosan lebattyog, de egy nyulat szerintem elcsaptam, hallottam a hátsó keréknél. Na nehezen hazaérünk, mikor Tibi megszólal, annyira jól van, hogy haza tudott volna vezetni.. Mondom neki, csak Gyomáig esetleg,-emlékeztetve a rendőrökre.-utána beálltam volna 5 évre a garázsba...:D Egyébként szeretem őket, nagyon jó fejek, a sok vita, meg az, hogy mindannyian árvák vagyunk már teljesen, összekovácsolt minket. Egy összetartó családdá váltunk...