2016. december 15., csütörtök
Még egy téli emlék...ez is házasságból...
Szóval, még akkor friss házasok voltunk, mikor Laci megjelent egy szombat délben a munkahelyemen, hogy programot csinált nekünk ma délutánra...Mármint nekem, meg az összes kollégámnak és párjuknak.. Szépen esett a hó egész nap, sőt már előző nap is, és már mindent fehér lepel borított..
Mi a fene..., rosszat szimatoltam, mert olyan ravaszul sandán leste miképpen vagyok felöltözve és kaján vigyor volt az arcán...
-Na, mi az a program?- faggattam.
-Ígérd meg, hogy nem mondasz nemet.-közölte, és nekem mindjárt erősebb lett a gyanúm, hogy valami olyan fog következni, ami nekem egyáltalán nem tetszik...
Na jó, rábólintottam, hát mit találhatott már ki, hideg is van, stb...
-Elmegyünk szánkózni a dombokhoz oda Gödöllő felé.-közölte megeresztve egy hatalmas vigyort.
-Mi van? ugrottam föl a székről, hát hideg van, esik a hó, és mellesleg szánkónk sincs, mi több, nem is szánkóztunk vagy 20 éve... De egyébként is nézz már rám, magas sarkú csizma, feszes farmer, fehér kabát, hát ne viccelj...
Azt gondoltam meggyőzőek az érveim, de közölte, hogy hozott nekem bakancsot meg másik kabátot, úgyhogy ez nem lehet kifogás, meg szerzett vastag neylont szánkó helyett, úgyhogy lesz min csúszkálni...
Néztem a csajokra bambán, hátha ők is látják, hogy az én férjemnek bizony elment az esze, de legnagyobb döbbenetemre a kollégáimnál osztatlan sikert aratott az ötlet...
Hamarosan megérkeztek a fiúk is, úgyhogy Laci bepakolt mindenkit a kocsiba és elindultunk Gödöllő irányába, ahol Ő remek csúszkálási lehetőséget ismert...
Természetesen volt is, olyan mély és olyan lejtős, hogy nekem így első ránézésre inamba szállt a bátorságom, de a Lacival nem lehetett alkudozni, ő odaültetett maga elé és már csúsztunk is...
Becsuktam a szemem, annyira féltem először, de utána egyre jobban belejöttem, és már a csajokkal is lementem...
A férjem rendesen felkészült a délutánra, hozott forró teát, forralt bort, váltó kesztyűket, zoknikat és rengeteg neylont. Úgyhogy ott töltöttük az egész délutánt... És jó volt, felért egy csapatépítő programmal. :) Ekkor még összetartoztunk... Ma találtam meg ezt a fotót, gondoltam megosztom veletek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése