És akkor egy karácsonyi visszaemlékezés a házasságomból...

Ez valamikor már a házasság közepén volt... Már említettem, hogy anyósom minden évben listát adott arról, hogy kinek mit kell megvenni... Akkor már túl voltunk pár "közös" karácsonyon, és elhűlve tapasztaltam,hogy ezek szó szerint ölik egymást a Szentestén... Mindenen összevesztek, ami nagyon emlékeztetett, engem a fiatal felnőttként átélt "csonka családos" karácsonyaimra... És tudtam, mi az amitől egész életemben menekültem, és azt is, milyen az, amikor meghitt az ünnep... Elegem volt, a listából, meg úgy mindenből, így egy Szenteste egyszerűen otthon maradtunk. Kaptam is másnap a sógornőtől, hogy hogy mertük őt otthagyni kettesben az anyjával, és nem szedtük le róla. Szó szerint kiszipolyozta a vérét is... Mondtam neki, hogy basszus, mégis csak a te anyád, nem? Szóval az ominózus karácsony, megérkezett a lista, Laci már előre félt az ünneptől, konkrétan éjszaka arra riadtam föl, hogy áll a vízben mellettem, gyakorlatilag verejtékben fürdött, olyan feszült és ideges volt... Kérdeztem, mi van, miközben leszedtem az ágyneműt és tisztát húztam, őt meg elkísértem fürödni... Mondta, hogy fél a karácsonytól, hogy ő még sosem élt át normális karácsonyt, és akkor a kezembe nyomta a listát... Végigolvastam, majd eltéptem -ezúttal nem kaptuk meg. Másnap a kollégák sírva röhögtek azon, hogy eltéptem a listát, de addigra nekem kész tervem volt a karácsonyra... Ezúttal időben bejelentettem, nem tartjuk ott a Szentestét... Anyósom fel volt paprikázva, de ezért megígértem 25.-én és 26.-án ott leszünk, úgyhogy azon a két napon simán kitöltheti rajtam a mérgét... Huginak a sógornőnek is volt ideje program után nézni, hogy csak kifejezetten estére legyen ott, így anyósom nem nagyon tudott kit ölni az élettársán kívül... De ezzel úgy voltam, ha megölik egymást, ráérünk mi 25.-én megtalálni őket... :D És akkor az ajándékozás, lista nincs, ugye nem kaptuk meg, így a saját kútfőből kellett kitalálni, mit vegyünk... Akkor már nekem meg volt az elképzelésem, már csak a Lacit kellett rávennem... És akkor előadtam, hogy ez esetben mindenki társasjátékot kap karácsonyra. Legnagyobb meglepetésemre, az ötletem azonnal átment, úgyhogy beszabadultunk egy nagyon nívós játék-nagykerbe és több, mint 100.000 Ft-ot hagytunk ott játékokra. Gondolkodós, őszinte válaszolós, felnőtt játékokat kerestünk, amik nagyon szórakoztatóak voltak... És eljött a karácsony... A Szentestét meghitten töltöttük kettesben, majd 25.-én irány anyósomékhoz reggel. Vártak minket, addigra már mindenki viszonylag megnyugodott és élt is mindenki. És akkor az ajándékozáskor átadtuk a társasokat.. Az első reakció a döbbenet volt, majd a nevetés, és akkor leültünk az ebédlőasztalhoz játszani. Még a sógorom, meg a sógornő is leült közénk. Hihetetlenül élveztük. Anyósom és az élettársa is játszott, késő estig gurultak a dobókockák... Volt ott minden, hatalmas nevetések, jó és rossz válaszok, stb, de életükben először valóban sikerült felejthetetlenné tenni a karácsonyukat. Lacival az asztal alatt megfogtuk egymás kezét és összenéztünk. Ez az akciónk sikeresebb volt, mint bármi. Életükben először megtapasztalhatták milyen egy normális családi ünnep...