A váratlan látogató...

Mikor elköltöztem Ceglédről, úgy gondoltam megszűnt az életemben az, hogy a betegek rám törik az ajtót... Nem ismerve hétvégét, ha fáj a hátuk, most azonnal és rögtön jöttek... Mindig fogadóképes állapotban kellett lennie a lakásnak, mert bármikor beeshetett valaki... Mióta itt lakom a Dunántúlon és nagy előnye a lakásnak a kerítés meg a kapu, már nem kell attól tartanom, hogy beesik valaki... Legalábbis, gondoltam ma reggelig... Ülök az ágyon hajfestékkel a fejemen, egy szál bugyiban azon mélázva, hogy a tegnapi rosszullétem nyomait időszerű lenne eltüntetnem, hiszen hétvégére csoport lesz nálam... Szóval épp nem a legjobb formában vagyok, amikor az Optikus elkezdi verni a bejárati ajtót... Tudtam, hogy az optikus, mert olyan ütemben veri az ajtót, hogy csodálkozom, hogy még sosem esett be ajtófélfástól... Szóval mi a fenét akar alapon, gyorsan magamra rántom a festékes ingemet és megyek kifelé... Erre az ajtóban ott áll egy nővel, karjában egy kisbabával, és vigyorog rám, hogy tanulót hozott nekem... Erőteljesen próbálok nem csúnyán nézni és helyből levakarni a fejét, hogy ahelyett, hogy megadta volna a számomat, simán átviharzott vele az udvaron, mintha ez lenne a legtermészetesebb... Mondván nehogy lekésse a hölgy a tanfolyamomat... (mi a fenét tud lekésni, mikor kéthavonta indítok csoportot...) A nő bejön a lakásba, én ott állok egy festékes ingben, fejemen a festékkel, a nappali asztalán még a melltartóm is rajta van, hiszen, amikor rosszul lettem ott szabadultam meg a cuccomtól, az optikus meg kajánul vigyorogva áll és nézi az eseményeket... Próbálom legalább a fehérneműt eltüntetni, miközben hellyel kínálom a tanulómat, aki nincs meglepve, és alig várja, hogy szerződést kössek vele... Olyan kínosan érzem magam, nem számítottam tanulóra... Alig várom, hogy kikísérhessem a hölgyet, mindjárt elkapom az Optikust, akinek még van kedve megjegyezni, hogy igazán jól festettem a festékkel a fejemen, mintha egy horror filmből jöttem volna elő...