Ricsi a kollégám...

Ricsi a nagyszülői városunkból való, én oktattam anno, és amikor felszabadult egy hely, akkor állást ajánlottam neki... Nem indult gördülékenyen a kapcsolatunk, sokat vitáztunk, nem értett mindenben egyet velem, nyilván fiatal és másfajta életszemlélettel tekint a munka iránt is, mint más... De sokat köszönhetek neki, mert amikor a stroke-om volt minden nap, sőt napi kétszer is kimozgatta a jobb oldalamat... Neki köszönhetem, hogy egy éve túléltem a stroke-ot... Hideg volt a jobb kezem és jobb lábam, iszonyúan el voltak gémberedve, de ő jött rendíthetetlenül és hetekig minden nap dolgozott velem... Akkor történt benne valami változás... Azóta eltelt egy év, de nem vitázik velem, nem szól vissza, sőt bár próbáltam vele már többször is beállni egy-egy konfliktusba, válaszra sem méltatott... Akkor úgy megijedt valószínűleg, hogy meghalhattam volna, hogy azóta kerül minden vitát... Sőt, bármi van, esetleg a kollégák vitáznának valamin, akkor finoman, de mindig mellém áll... Tegnap a Kriszti ébresztett, hogy már megint nincsenek meg a bizik időben, és, hogy elege van már, hogy nyaggatják... Azt sem tudtam milyen bizikről beszél, hiszen az utolsó csoportja most lett leadva... Ricsi a szerkesztőnk is, hívom, hogy ugyan mond már meg mikor kaptad meg ezeket az adatokat, mert Kriszti reklamál, hogy még nincs kész, pedig állítólag már decemberben vizsgáztak... Nekem gyanús volt a történet, mert már januárban és februárban is volt bizi postázás, és a decemberiek rég megkapták már a januáriak is... Most épp a február végiek várják, de az a könyvkötőnél van és nincs elkésve... Ricsi utánanézett, hát február legvégén kapta meg az adatokat... És persze kiderült, hogy Kriszti elkésett az adatleadással... Amiről persze mi nem tudtunk, mert azt hittem a februáriakat adta le... Ezen Ricsi úgy felmérgesült, hogy délelőtt elment oktatni, és elfelejtette a tanfolyam díját begyűjteni... Este kérdezem mi volt, és akkor derült ki... Na mondom, Ricsi, mióta oktatunk ingyen? Akkor azt mondta, ne aggódjak, majd ő elintézi, úgyhogy hétfőn utalnak... Attilának mesélem a történetet, mondja, hogy "félhet szegény pára tőlem" Dehogy, egyébként nincs mitől félnie, sosem bántom, neki köszönhetem az életem, így nem veszekszem vele, meg egyébként senkivel sem... Pont a Kriszti mondta a múltkor, hogy "felhív már, hogy a hangomat is hallja már néha..." Na ilyet sem sűrűn hallani, hogy a kollegina felhívja a főnökét, hogy hallja a hangját... :D :D :D A Lilla is mindig hív, nem is értettem eddig, míg a Kriszti nem mondta, hogy mikor én írok nekik, akkor ők miért hívnak fel...