Az irigyeknek...

Szóval, megkaptam párszor már, hogy én nagyon sokat utazgatom, meg nagyon sokat nem csinálok semmit... Sőt tegnap egy kedves barátomnak szóltak be, hogy állandóan a Tiszán ül és horgászik... (valóban évi száz napot pihen legalább) De tovább megyek, én évi 200 napot nem csinálok semmit, csak pihenek... Csakhogy amíg ti ráértek velünk foglalkozni, addig nem gondoltok bele, hogy mi mindketten már alkottunk valami nagyot... Kigondoltam egy oktatási tervet, bátor voltam, bíztam önmagamban és belevágtam... Ma sorban állnak Magyarországon is és külföldön is a legjobb wellness szállodák a tanulóinkért. Négy éve egyedül vágtam bele, az ismeretlenbe, dolgoztam látástól-vakulásig, éjszakánként, ha elfáradtam, egy-egy órára benzinkutak parkolójában szundítottam, mert másik városba reggelre oda kellett érnem. Volt olyan. hogy pénteken elindultam Marcaliba és vasárnap Nyíregyházáról mentem hazafelé... És közben még két városban is dolgoztam... Ma már nincs így, ma már többen segítenek... Olyan emberek, akik hittek nekem, akik elsőre elhitték nekem, hogy leírtam valamit és működni fog... Működni fog, mondtam, mert én hiszek benne... És működik, azóta is, töretlenül. Sőt a Gáborral társuláson dolgozunk, mármint egy üzleten Balatonfűzfőn, és 50-50% részesedéssel egy új lábon. De minden vita nélkül úgy, hogy én céget adom hozzá, ő meg a munkát... Ja, hogy megint nem csinálok semmit? Valóban, tényleg nem, de odaállok mögé egy névvel, és egy szakmai ismerettel... Persze nyilván, ha többet dolgoznék, többet is keresnék... Valóban? Hogy is élitek az életeteket? Hajnalban keltek, késő este érkeztek, semmire nincs időtök, egymásra sem? Mire gyűjtötök? A gyerekeknek? Ma már nem az a világ van, hogy hajnaltól-vakulásig kell harácsolni, MINDENKINEK van lehetősége jobbra... Hát a gyerekeknek nem a sok szarra van szükségük, hanem inkább szülőkre, meg arra, hogy foglalkozzanak velük. Azt gondoljátok a gyerek szeretete megvásárolható? Vagy az idejük? Úgy felnőnek, hogy észre sem veszitek, ott sem vagytok mellettük és utána már késő ezen gondolkodni... Arra nincs időtök, hogy megtanítsátok a mai gyerekeket köszönni, akkor mire vagytok olyan büszkék, hogy jó szülő stb? Visszatérve kedves barátomhoz, Ő hasonló hittel indult anno, mint én... Nem volt diplomája, csak egy jó szakmája... Csinált egy hordozható kemencét, amiben nyáron finomságokat, sült malacot, sütit, stb lehet csinálni... Majd eladta... Ugrottak rá, és akkor úgy döntött, kemencéket fog csinálni... És azóta otthon hátul a fészerben kerti mobilkemencéket gyárt... Akkora sikerrel, hogy nem győzi a megrendeléseket teljesíteni... És igen, egy kemencét egy hétig csinál, majd az árából egy hónapig simán megél... Levédette, megkapta rá a Magyar Kézműves Díjat... Nos, lehet ezen gondolkodni, sima lakatosként kezdte és ma nemzetközi hírű a terméke... És mindezt otthon a fészerben... Senki nem mondta, hogy nem lehet megcsinálni... Meg lehet, csak hinni kell benne, a saját bőrömön tudom, hogy működik... Csak el kell hinni, hogy képesek vagyunk egy jobb életre és jön a segítség is hozzá... A kollégáim hittek bennem, én pedig segítettem nekik... Ma pedig már rengetegen hisznek bennem... Hiszek benne, hogy nektek is működne, csak irigykedés helyett inkább használni kéne a lehetőséget...