Egy éve...

Ma már csak egy emlék, de pont ma beszéltük a Mártival meg az Optikussal, hogy ők még emlékeznek rá, hogy pont egy éve még erőteljesen húztam a jobb lábamat magam után... És affektálva beszéltem... A jobb kezem is érzéketlen volt... Ma mindkettő már csak egy rossz emlék, mintha sosem történt volna, de egy éve tényleg csak vonszoltam magam... Orvosi csoda, tulajdonképpen meggyógyultam.. :) Nos, már majdnem ünnepelhetünk... :) Szóval napra pontosan egy éve még igencsak nem voltam biztos abban, hogy ezeket a sorokat én még valaha leírom... Ma jól lennék, ha nem feküdnék gyomorrontással hétfő óta folyamatosan... Szóval milyen karma már, egy év múlva megint pont akkor rosszul lenni...