Gyerekként nagyon megszenvedtem a fogászatokat...

A szüleim úgy gondolták, (nagyon helyesen), hogy egy nőnek legyenek rendbe a fogai... Elég sok estét töltöttem két utcával lejjebb a Borika néni magán rendelőjében, fogászati kínzás alatt... Majd napközben a Sarolta néni állami székében is, csak, hogy két fogorvos is nézegesse a fogaimat... Volt olyan fogfájásom, hogy könyörögtem a doktornőnek, hogy szabadítson meg tőle, de nem akarta... Megmentjük, hangzott el, majd így is tett... Aztán volt egy időszak, amikor már rettegtem a fogorvos gondolatától is, de jól nevelt gyerekként félévente így is erőt vettem magamon, és időpontot kértem... Egyszer Muciné Komádiban, vagy hogy hívták az ottani fogorvost, (mert ugye a nyári szünetben sem hagyhattam ki a fogorvost, és a nagyapám városában Ő volt) végig kergetett a rendelőn unokatesómmal egyetemben. Ott rohangáltam a székek között ordítva, miközben a fogorvos be akart a számba nézni... :D :D Aztán egy gyerekkori szerelmem fogorvos lett... Na, akkor, irány, megnézzük... Aztán azt vettem észre, hogy már csak rutin ellenőrzésekre járok, hogy sosem fáj a fogam, és fogkőtisztítás után mosolyogva mondják, hogy minden rendben van. :) Volt egy fogkőtisztítás pár éve, amikor elmentem még a belvárosban... Egy fél órát tátottam a számat a dokinak, konkrétan lemerevedett az állkapcsom, mikor végeztem... Épp kijöttem a rendelőből és vakartam az állam, mikor hív a barátnőm, hogy sürgősen kell nekik egy alany fogkővőtlenítésre, "rövid" vizsgamunkára..., mert pont mentálhigiénéként vizsgázik másnap... Mondom, pont most jöttem le a székről... Nem baj, nekem szép a fogsorom menjek... Na, mindent a barátokért... Másnap a Móriczon két és fél órát ültem fogászati szépészeti beavatkozáson, számban egy csomó szarral, és kb 5-en ellenőrizték le minden irányból a fogaimat... Mire végeztünk, konkrétan, alig bírtam csukva tartani számat... Mondtam is, soha többé nem megyek "rövid" vizsgamunkára... Mindenesetre ma is meglátogattam egy fogorvost, ajándékba kaptam a kezelést... (Lehet irigykedni, más csokit kap meg virágot, én ingyen fogászatot. :D :D ) Szóval miután leszedte a doktornő a kevés fogkövemet, mondta is, nem kell visszamennem, minden rendben... Szerencsére... Említettem már, hogy felnőttként a fogorvosokat tisztelem a legjobban? Gyerekként annyit szenvedtem, hogy felnőttként már nem félek, sőt kifejezetten szeretek fogorvoshoz menni... Mert soha többet nem szeretnék fogfájást átélni... Ja igen, lemaradt a vége... Szóval, most is tisztán cseng előttem Borika néni hangja, aki nem húzta ki a fogamat, amikor könyörögtem... Azt mondta, "Te lány, 20 év múlva fogod igazán értékelni ezeket a kezeléseket, 20 év múlva, mikor rengetegen fogak nélkül fognak rohangálni, te akkor fogod majd azt mondani, hogy igazam volt..." És így most, több, mint 20 évvel később meghajlok az akkori fogorvosom szakmai tudása előtt, meghajlok azelőtt, a tapasztalat előtt, ahogy velünk bánt, és minden tiszteletem a Borika nénié meg a Sarolta nénié... Köszönöm nekik.