Ezt a sztorit én ma olvastam..., elképzeltem a jelenetet és besírtam... Megosztom veletek, hogy nevessetek egy jót...

Ja, az első szerelmemnek még mindezek előtt,nem én voltam a csaj és magában megbeszélte, hogy semmit nem hallott meg a válaszokból... És még megnyugvásképpen repült a váza is... :D :D :D Mert ugye az tökéletesen megy, hogy ítéletet mondj fölöttem, mint valami rögtönítélő törvényszék, esélyt sem adva vagy latolgatva azon, hogy milyen is vagyok szemtől-szemben (fekete vagy fehér?) Ja, még az a történethez tartozik, hogy Kristófról köztudott, hogy olyan jól főz, hogy az első randikon megmérgezi a nőket... :D :D :D Szóval akár még a kajában is lehetett valami, hogy ezt sikerült kihoznia a csajból.. :D :D :D Szóval a történet... " Én mindig kurva stabil vagyok érzelmileg. Soha nem kezdek olyan lánnyal, aki ezt a stabilitást veszélyeztetné. Kivéve múlthét szerdán. A következő párbeszéd a NEGYEDIK együtt töltött napunkon történt: - Kristóf hány lánnyal feküdtél le eddig? - kérdezte. - Úriember ilyenről nem beszél. - válaszoltam határozottan. - Na de mégis mennyi? - nyaggatott tovább. - Most csak veled fekszem le. - megcsókoltam. - Van valakid??? - és már görbült lefele a szája. - Nincs. - Mond el, ha mással is b@szol! - kiabálta. - Nem b@szok mással. - éreztem, ahogy a vér elkezd felszállni az agyamba. - Mi lesz ha sose leszel képes szeretni engem? - kérdezte olyan arcot vágva, mint egy elhidegült feleség. - De én szeretni foglak. - válaszoltam. - Nem akarok járni senkivel. - jelentette ki. Ekkora már miden vér a fejembe tódult. Elhúzódott tőlem, mintha attól félt volna, hogy megütöm. - Az Isten szerelmére, nem akarlak megütni! - közben finoman magamhoz húztam és átöleltem. Néhány másodperc ölelkezés után, közölte, hogy soha többé nem akar látni és menjek el. Miután becsuktam magam után az ajtót, hallottam, hogy zokogásba tör ki. Visszamentem, hogy megnyugtassam, de amint beléptem az ajtón hozzám baszott egy virágos vázát. Azóta nem beszéltünk.."