A dokiktól való félelmem...

Nos, ha már Mucinét említettem Komádiban, elmondom hogy gyerekként rettegtem a dokiktól... Egyszer még kicsiként rám esett a TV, mert meg akartam mosni apukám rádióját, így felmásztam érte... Úgyhogy rám zuhant... Húztam egy ideig a jobb lábamat, majd pár nappal később ugyanazzal a lendülettel és lábbal, anyukám figyelmeztetése ellenére, besétáltam a forró tejbe...Úgy felhólyagosodott a lábam, hogy a doktornő hetekig járt kötözni meg kitisztítani... De pont abban az időszakban úgy esett, hogy menni nem tudtam, de megfájdult egy vasárnap éjjel a fogam... A szüleim taxiba be, irány velem Pest, Szentkirály utca sürgősségi gyerekfogászat... Úgy be volt durranva egy hátsófogam, hogy szájsebészet, még akkor éjjel felnyitották, és kioperálták... Igen ám, de elfertőződött, (azóta sem nőtt ki a helyébe az az egy fogam) Szóval allergiás rohamom lett, a gyulladás ráment az egész szervezetemre, így reggel-este jött a doktornő injekciózni... Már rettegtem amikor meghallottam, hogy megérkezik, de megmentette az életem... Na attól fogva én féltem az orvosoktól... Kötelező oltás a suliban... Meghallottam, hogy oltás lesz, Jocó kijött a kapuba újságolni... Éppen valami virágot kellett vinni... Leb@sztam a csokrot a földre és rohantam haza, apám meg az osztálytársam a nyomomban... Aztán olyan is volt, erre nem felejtenek el minden osztálytalálkozón emlékeztetni,hogy szintén oltáskor a fél osztály az udvaron kergetett, miközben térdig gázoltam a sárban, ők meg nem mertek utánam jönni... De 7.-es koromban, mikor mindenki azt leste bepirosodott-e a rubeóla oltás, naná, hogy az enyém meg sem látszott, és a fél osztály fogta a kezemet a másik oltásnál, nehogy elszeleljek... Osztálytalálkozókon nem felejtenek el sosem emlékeztetni, milyen besz@ri voltam... :D :D