Tavaszi zsongás...

Ezt a címet még középiskolás koromban mondták a koleszba, amikor kirándulni mentünk... Nos...valóban... Életem első és viszonzatlan szerelme meghívott még február közepén egy kirándulásra... Azt mondta egy reggel, hogy előző este nagyon sok szeretettel gondolt rám, majd ugyanolyan szeretettel a békesztúpára , és úgy döntött, elvisz megnézni... De, ha már ott vagyunk, meglátogatjuk a várromot is Zalaszántón... Először csak néztem pár pillanatig, majd igent mondtam, OK, mehetünk... Úgyhogy március 15.-e után iránya zalaszántói békesztúpa... :) Kíváncsi vagyok milyen lehet 26 év után újra találkozni és átölelni valakit, akibe gyerekkoromban olyan mélyen szerelmes voltam... :) Olyan vagyok, mint az első szerelmes, már március van, rengeteg dolgom van, hiszen a KFT törzstőkéjét is emelni kell, stb, dolgozom is, de számolom a napokat, hogy mikor találkozunk... Már többször elképzeltem mibe öltözök, igazán szép szeretnék lenni a szemében... Bár megjegyzem, tavaly, mikor a Balázzsal találkoztam a kávézóban Cegléden, akkor Ő azt mondta, semmit nem változtam, úgy felismert, mintha nem fogott volna rajtam az idő... Szóval bármi lehet, bárhogy is végződhet az életemben a március, már most csodálatos, hiszen egyfajta örömmámorban úszom, hogy találkozom Attilával, a gyerekkori barátommal és szerelmemmel... Szép hétvégét és szép hónapot mindenkinek. :)