Ezt a bejegyzést NEKED írom, Kistarcsára...vagy hova...

Szóval, csak, hogy lásd mennyire túljutottam azon, hogy végig veszekedtünk, egész nap... Hogy eljutottunk odáig, hogy gyakorlatilag eldurvultunk... Nyilvánvalóan nem jó ez így, és az sem, hogy ennyi idő után ilyeneket vágunk egymás fejéhez, főleg az elmúlt másfél hónap után... Sem neked, sem nekem nem jó és még rosszul is érezzük magunkat emiatt, én legalábbis biztos... Bár szerintem te is... Nem mondom azt, hogy nem volt valóságalapja, mindannak, amit leírtam, hiszen hazudnék, és nyilván emlékszel, hogy nem tudok hazudni... Inkább azt mondom, hogy nagyon durván vágtam a fejedhez az igazságot... És alapvetően a fejedhez sem kellett volna vágnom... Meg nyilván van ennek egy jóval szebb módja is, ami nem ilyen közönséges... És mindez még akkor sem vigasztal, ha egyébként te kb ilyen reakciót vártál tőlem... (Azért az utóbbi már téged is meglephetett) Nem mondom, hogy ez nem én vagyok, mert nyilván ez is bennem van, ahogy az állandó és folyamatos segítség nyújtás, mint ahogy az is, hogy akit egyszer megszeretek azt mindig szeretni fogom... Egyébként pedig mindig ez jár a fejemben, ha bánatosa vagyok...

És mindezek mellé mosolyogni, a lényeg, hogy sose lássák ha sírok... Nos, akkor a mai történet... Kész a kocsim, úgyhogy ma elhoztam a szerelőtől... Kint hagytam az utcán, mert úgy voltam vele, még úgyis kell mennem pár helyre... Szóval esik az eső. Így kocsival mentem a közeli boltba. Már nem voltam mérges, de még nem tudtam elengedni a délutáni veszekedésünket, így a gondolatimba merültem. Bevásároltam, majd hazasétáltam... Itthon vettem észre, hogy a bolt előtt a parkolóban hagytam a kocsimat. :D :D :D