A múlt, a jelen és jövő... összekapcsolódik minden...

Úgy néz ki ez az évem, mintha a múltam kerülgetne... Osztálytalálkozóm volt, most évfolyam-találkozóm lesz pár héten belül... Tegnap felhívtam egy volt évfolyamtársamat, hogy tud-e erről... Óvodás koromban Ő volt a szerelmem, legalábbis a szülők egyöntetű véleménye alapján, erre én momentán nem emlékszem... Állítólag kézen fogva sétáltunk a homokozó körül... (Nagy szerelem lehetett, meg kell hagyni...) Ilyen cuki voltam ovisként, úgyhogy simán elképzelhető, hogy bolondítottam a fiúkat.. :D Amikor suliba jártunk, főleg, amikor egyetemre, fősuliba, akkor rendszeresen együtt utaztunk haza a HÉV-vel... Igazából többször volt arról szó, hogy nekünk randiznunk kéne, hiszen tetszettünk egymásnak, de aztán mindig elvetettük... Ciki, amikor egy kezdő orvos nem tudja a barátnőjét meghívni moziba sem, olyan keveset keres, mondta..., én pedig mindig épp benne voltam egy kapcsolatban, úgyhogy nem erőltettem a dolgot... Aztán a válásomkor hatalmas bulit tartottam Budakalászon a szülői házba a barátokkal... Kimentünk fagyit venni, akkor már nem teljesen voltunk józanok... Két nagyon jó fiú barátom jött velem, mert nehogy már egyedül menjek választani... :D Szóval, akkor pont ott sétált el előttem az évfolyamtársam. Persze, puszi, puszi..., majd leálltunk beszélgetni... Jobban mondva a férfi le sem vette rólam állítólag a szemét... Utána a barátok napokig azzal húztak, hogy ez a pasas gyakorlatilag csüngött minden szavamon... Hát én nem voltam akkor már teljesen jó állapotban a Tokajitól, amit egész nap ittunk, így nekem nem nagyon tűnt fel... De tegnap felhívtam, hogy szóljak neki, hogy egyébként pár nap múlva találkozó lesz... Azonnal felismert, nem kellett különösebben újra bemutatkoznom... Nagyon gyorsan rátért arra, hogy elváltam-e? Mondtam, hogy igen... Erre közölte, hogy ő is kacérkodik a gondolattal... Mi van?-Neked egy csomó gyereked van.-mondtam Nem csomó, csak kettő-javított ki. e majd az évfolyam-tsalálkozón beszélgetünk, mondta, mert eljön, mert én is ott leszek... Gyorsan rövidre zártam a beszélgetést... Felvilágosítottam, hogy életem első szerelmével fogok holnap találkozni, és semmilyen férfiért nem kockáztatnám, a kísértést sem, hogy Ő csalódjon bennem... Annyira sokat jelent nekem a holnapi nap... Olyan vagyok, mintha elfelejtettem volna felnőni... Kitakarítottam a lakást, hogy tereljem a gondolataimat... Előkészítettem vagy 5 ruhát, amiből válogatok majd, hogy mit vegyek föl... Egyszerűen szép szeretnék lenni a szemében... Bizonytalan vagyok, pedig alapjáraton nem ismerek magamnál biztosabb nőt, de most minden bátorságom oda... Egyszerűen szellemileg visszaépültem kamasszá...