A házasságról...

Nos, akkor elmondom a véleményem a házasságról... Az ember, nő is férfi is, akkor házasodik, ha az az ember kerül maga mellé, aki nélkül nem tud élni.. Nem ahhoz megyünk hozzá, akivel együtt tudunk élni, hanem ahhoz, aki a gondolatainkat is átfonja... Akinek nem csak a szépségébe, külsejébe, kedvességébe vagyunk szerelmesek, hanem abba is, amilyen ember... Akit nem zárunk be, hanem szabadon tudunk engedni... Kit annyira szeretünk, hogy féltjük aggódunk miatta, de nem mondjuk el neki, hogy ne zárjuk be... Ahhoz az emberhez megyünk hozzá, akit nem rabosítunk a kapcsolatban. Kii mellett teljes emberek vagyunk. Ő az kiegészíti a mondatainkat. Még saját magunknál is jobban ismer... Kíváncsi ránk... Aki mellett valóban királynők vagyunk... Miatta átváltozunk. Aki mellett nem csak jó szakácsnők vagyunk, hanem igazi szexistennők... Ahhoz a férfihoz megyünk, aki mellett nem bújunk be minden nap pamut pizsamába, hanem mindig és mindenhol azon vagyunk, hogy elcsábítsuk... Ahhoz megyünk, aki valóban férfi tud lenni mellettünk! Minden más feleslegesen elpazarolt idő és energia... Egy langyos víz, ki tudja meddig... Kötelességünk önzőnek lenni a saját életünkben annyira, hogy amellett horgonyozzunk le, aki valóban minden pillanatban elvarázsol minket... Aki olyan függetlenséget ad, amelyben önmagamnak választom meg a korlátokat, mert a szerelmem az felszabadít... Nagyon fontos!!!