Emlékszem Rád...

Emlékszem az első találkozásunkra az első közösen töltött bulinkra... Arra, hogy fáztam éjjel hazamenni, és oda adtad a pulcsid... Még a haverjaid is mondták, hogy sosem látod többé, de te valamiért megbíztál bennem, hogy másnap ott leszek a randin.. Ma is látom magam előtt az arcod messziről, ahogy morogtál, miközben én egy órát késtem a randiról. "Hol a fenében van már ez a lány" De amikor odaértem csak a fülig érő mosolyt kaptam a késésért cserébe... Emlékszem a versekre, amiket nekem írtál. Arra is, hogy a barátaim nem bírtak az elején és sokat kellett dolgoznod, hogy elfogadjanak... A falra ragasztott postit-okra az idézetekkel. A rengeteg bulira, amin együtt voltunk... A hatalmas rózsa kosárra, amit tőled kaptam... Emlékszem a forró csókokra, a hideg éjszakákon. A közös nyaralásokra, telelésekre... Az ölelésre, ami mindig készen állt, hogy megvigasztaljon. Emlékszem a nevetésedre, arra, hogy képes voltál bármikor bárhol felborítani és gurulni velem a fűben. Szó szerint levettél a lábamról... Emlékszem a szerenádra, amit nekem adtál... Arra is, hogy majdnem felgyújtottad a teraszt közben. A közös vásárlásainkra, amikor leguggoltál, hogy féltékenyen ellenőrizd, hogy nem látszik-e a bugyim a ruha alól. Emlékeszem a közös sírásainkra. Emlékszem a szívedre, ami ugyanolyan jó és kedves volt, mint az enyém... A sétákra... amik éjszakába menően tartottak. A soha véget nem érő beszélgetéseinkre, hogy mindig tudtunk mit mondani egymásnak. Mindig volt, amire kíváncsiak voltunk... Hogy folyamatosan beszélgettünk, ismertük és szerettük egymás gondolatait is. Ki tudtuk egészíteni egymás mondatait is, sőt néha elég volt egy fél szó is, hogy tudjuk mit szeretnénk... Arra is emlékszem, hogy azért volt foglalt a vonal, mert egyszerre hívtuk egymást... Hogy sosem hallgattál... Tudtad, hogy nem bírom a hallgatást és fizikailag is mindig megvisel, ezért sosem büntettél hallgatással vagy csönddel... Őszinteségre tanítottál, és arra, hogy mindig mutassuk ki az érzéseinket. Emlékszem Rád. Amikor egymás hátának dőlve olvastunk... Emlékszem a közösen eltöltött hosszú évekre, amikor összetartoztunk... És emlékszem az utolsó telefonbeszélgetésünkre, minden mondatod a fülemben cseng most is.. Emlékszem az utolsó mondatodra, amit nekem üzentél, mert már személyesen nem tudtad elmondani... Emlékszem rád...létezik igaz szerelem, az ember többször is megtalálhatja, ha nyitott szemmel jár. Igaz szerelemmel gondolok Rád mindörökké...