A tehéncsorda...

Pár éve volt, valamiért vonattal meg busszal mentem haza Komádiba... a nagyszülői kisvárosba... Még az indulás előtt megnéztem az útvonalban, hogy milyen módon jutok haza, és egy délután 5-ös buszt néztem ki magamnak Berettyóújfaluból... Ugyan nem értettem, hogy ez a busz miért megy egy órát három falut, de gondoltam ráérek... Nos,Körösújfalunál megállt és csak mentek mentek a tehenek komótosan hazafelé a busz előtt... Ilyet én gyerekkorom óta nem láttam, a többi utasnak ez megszokott volt, mert türelmesen üldögéltek, de nekem nem... Ott visítoztam és rohangáltam a buszon... "Hát nem hiszem el.... Tehenek, hát ezért nem megyünk! Nem hiszem el, megvárjuk, míg elvonulnak... Tehenek basszus! Mintha Indiában lennénk, ahol szentnek számítanak... A buszon röhögött mindenki... 1.mert felismertek 2.mert látták, hogy nekem ez annyira új. De én tudomást sem vettem róluk, meg észre sem vettem, számomra akkora újdonsággal hatott ez... Na, én leszálltam a piacnál, majd hazahúztam a gurulós bőröndömet... Addigra a nagynéném már tudta, hogy rajta voltam a buszon... Mert hazafelé volt, aki beszaladt hozzá, hogy elmondja a sztorit... "A lány visított a tehenek miatt a buszon."