A horoszkópok... hogy mennyire valóságosak is ránk

Bár én numerológiát tanultam asztrológia helyett, sok rálátásom van a horoszkópokra... És az elmúlt hetekben egy Bakkal volt újra egy élményben részem, és mivel a volt férjem is Bak volt, így gyakorlatilag a házasságom alatt már sikerült rendesen kiismernem a személyiségüket... Mindamellett, hogy nekem ők az ideálisak, van egy tulajdonságuk, amivel az agyamra mennek... Ez pedig a döntésképtelenség... Sosem felejtem el, Laci állt anno a Tescoban két fogkefével a kezében, (ugyanaz a márka és típus) az egyik zöld volt, a másik kék... Állt a kezében a fogkefékkel, és nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye... Én ilyen esetben nem tökölök ennyit, de tudtam neki mennyire fontos a döntés, így otthagytam választani... Közben bevásároltam... Majd vásárlás után visszatoltam a kosarat, és még mindig ugyanott állt, ugyanabban a dilemmában... Na ilyenkor kellett az én határozottságom, úgyhogy kivettem a kezéből az egyiket és landolt a kosárban... Döntöttem, én helyette... Ugyanez volt a munkahely váltáskor is... Nagyon jó ajánlatot kapott, ismertük is a tulajdonost. Tudtuk, hogy nem elégedetlen az akkori helyén...de a jobb ajánlatra váltana... A hölgy felajánlott neki több fizetést, caffetériát, szabadnapot, stb... Megbeszéltük pró-kontra, majd átbeszéltük, újra és újra... Két és fél hónapig szinte minden nap ezt tárgyaltuk, mert nem tudott dönteni... Már anyósomnak is az agyára ment a "tündi-bündi csemetéje" Már feladtam, mondtam neki, döntsön ahogy akar, én már nem akarok ebbe bele sem szólni... Egyszerűen kivontam magam a döntése alól... Éjszakákat nem aludt rendesen,állandóan, agyalt, még a gondolatait is hallottam..., ott kattogott mellettem. És mivel én hihetetlen médium vagyok, éreztem mit gondol, mit érez és én is ébren voltam mellette... Aztán döntött, és átment az új helyre, és egyetlen egyszer nem volt utána probléma... Nem sírta vissza a régi helyét és a mai napig is azt mondom akkor nem véletlenül kapta azt a szuper ajánlatot... Szóval, most is ott álltam hetekig egy döntésképtelen Bakkal az ajtómban... És már besokalltam... Hagyom egyedül rágódjon a jövőben... Sok volt, és nem beszélve arról, hogy még az, energiáit is küldi hozzám... Úgyhogy megint kivontam magam ebből, egyszerűen magára hagytam a saját álmodozásaival. Sajnálom, nem bírom a toporgást tovább... Szeretem Őt, Ő volt az első szerelmem, de egyszerűen muszáj túllépnem ezen és elengednem, mert már nem bírom a határozatlanságot... Még akkor sem, ha Ő az a férfi, akit én a szerelemhez tudok kötni... Mikor anno legelőször belenéztem a szemeibe, tudtam, hogy elvesztem, örökre belopta magát a szívembe... Tíz éve találkoztam vele a veresegyházi piacon, Ő észre sem vett, én tátott szájjal bámultam, a gyomrom összeszűkült, annyira vágytam arra, hogy megérinthessen... Még ma is emlékszem rá, egy piros színű póló volt rajta... Nem volt se elegáns, sem feltűnő, de nekem akkor, abban a pillanatban nem létezett senki más a piacon, csak Ő... Az utóbbi három hétben is ezt éreztem, annyira vágytam rá, az érintésére, a szemére, a csókjaira, a mosolyára, a hangjára, az illatára, hogy a térdeim is beleremegtek. Pedig egyáltalán nem vagyok ilyen, nem tudok ilyen szinten rabbá válni egy érzésnek, csak az Ő iránta érzett érzéseim teszik ezt velem... Haragszom magamra, mert nem tudtam uralkodni az álmaimon és a vágyaimon, de össze szedem magam,és elengedem... Ha a sorsnak tervei vannak velünk, akkor úgyis jönni fog... Érzem én, hogy jönne, érzem az energiáit, azt is, ahogy küldi felém a szeretetet, csak toporog és vár... Hogy mire azt nem tudom, de ahogy az előző posztban megfogalmazta a hölgy, egyszer élünk és így szalasztjuk el életünk legnagyobb lehetőségét...