A férfi...

Kevés férfi volt az életemben, mert többnyire inkább kisfiúk vagy pasik vettek körül, akik mellett nem tudtam igazán nő lenni... Pedig egy nőnek a legnagyobb ajándék egy férfitól, ha nő tud lenni mellette... Igazi férfi volt mellettem a férjem, aki mellett ellazulhattam, aki párnát tett a popsim alá a kocsiban, nehogy felfázzak. Ő gondoskodott róla, hogy mindig legyen egy váltócipő a csomagtartóban, ha feltörné a magas sarkú a lábam... Egy takaró, ha lerobbannánk valahol... Egy férfi, akinek ágyba vittem a kávét minden reggel, mert szívesen ébresztettem én a csókjaimmal. Ő volt az a férfi, akinek szexi fehérneműbe bújtam, aki miatt mindig a legjobb formámba lendültem. Ezt a pár mondatot ma olvastam. "A férfiakkal az a baj, hogy anyjuk van. Hogy egy nő mellett nőnek fel. Nem véletlenül választották le a spártaiak a gyerekeket az anyjukról. Mert anya mellett elpuhulnak. Komolyra fordítom a szót és visszatérek a XXI. századba, ahol nem választjuk le a gyereket anyáról és jobb esetben 18, rosszabb esetben 35 éves koráig ágyba kapják a vajaskiflit párizsival, szalámival kitudja mi a kedvence annak a kis „édes gyermekemnek”. Nem kell harcolni menni, aratni, fát vágni, disznót vágni. Minden kéznél van. Az étel, a meleg, a nő. Szerintem ennyi paraméterváltozás éppen elég volt ahhoz, hogy a férfiak nagy általánosságban elpuhuljanak a mai világban." Nos, ennek ellenére azért van tapasztalatom ismerni férfiakat, mint például a volt férjem, az Olivér a volt pasim, ma már inkább kedves barátom... Illetve a szomszédom is... Ők magas teljesítményt tudnak nyújtani, férfiként viselkednek... Persze nem tudom otthon jelenleg milyenek, de azt mindenképp megtapasztaltam már tőlük, hogy amikor helyzet van, akkor nem megfutamodnak, hanem felnőtt férfi módjára beállnak harcolni... Nem gondolkodnak, hanem lépnek és mernek is lépni, kockáztatni és pont ezért rendszeresen meg is oldják a kihívásokat, de ha nem akkor sem mennek le kisfiúba és nem kezdenek el magyarázkodni, hanem megoldást keresnek és előre mennek... Tudatosan mernek élni, egyre magasabbra teszik a lécet maguknak és kitűzik maguknak a célt és elérik... És hisznek magukban és nem toporognak egy helyben, hanem megteszik a lépéseket a cél irányában... Nem félnek, kockáztatnak és nyernek... A mai világban az is magas léc, hogy egy férfi képes eltartani a családját, úgy, hogy nem dolgozza halálra magát, nem vállal plusz feladatokat, hanem otthon is jelen van. Jelen van a nő mellett is... Nem hajtja bele a fejét teljesen az igába és bólogat mindenkinek, hanem tudja mit ér és mire képes és annyit vállal és olyan szinten, hogy az neki is jó legyen ne csak a munkáltatójának. Ha túlhajtja magát, kiég, kihasználják, és romlik a teljesítménye... Először csak a nő mellett nem lesz jelen, később pedig már a saját életében sem... Mit tehetünk mi nők? Feladatokat veszünk le róluk, szeretetet adunk, meleg otthont, szerelmet, vágyat, beteljesülést, társként kell erősíteni őket. Amikor a férfi felmászik a hegyre, vagy megugorja a magas lécet, amit szeretne, akkor bizony be kell állni mögé tapsolni hölgyeim. Mögötte kell állni, hogy legyen kiért megugrani a magasságot... Mert, ha bizony nincs mögötte a nő, akkor csak hideg és kényszeres lesz... Tegnap azt mondtam egy férfinak, és Ő tényleg férfi lesz az én életemben. Bízz bennem... Most is azt mondom, bízz bennem, te olyan férfi vagy számomra, aki mögé én be tudok állni...