Budakalász, ahogy mi szeretünk...

Ahogy közeledik az évfolyam-találkozóm, egyre többet gondolok haza.. Ma pedig a szívemnek kedves férfi is felemlegette... Kevesen ismerik úgy Budakalászt, ahogy mi, akik oda születtünk, ott nőttünk fel, úgyhogy ha már ennyit gondolok rá, akkor elmesélem milyen is az én szememmel... Mi csak Kalásznak hívjuk, az, hogy éppen nagykalászi, lenfonói vagy telepi is valaki az csak a bennfenteseknek lényeges... Őskori leletet találtak Kalászon a kicsi agyag kocsit, melynek pontos mása ott áll a lenfonói kőrforgalomban... A telepen kezdtük meg az iskolát, sőt már óvodába is oda jártunk, és az osztálytársak az óvodai csoportból alakultak... Az első 4 évben (akkor még 5.-től át kellett járni a nagy iskolába)rendszeresen elkéstem... Pár házra laktam a sulitól, úgyhogy nem teljesen tudom, hogy nem sikerült sosem időben betalálnom... :D :D :D Később 5.-től ez már nem volt ennyire egyszerű, mert a Laci meg a Hugi elindult az utca végéről és minden sarkon becsatlakozott hozzájuk valaki, és így együtt az egész osztály ment át a nagy iskolába... Mindenki ismert mindenkit, úgyhogy amikor becsöngettünk valahová, beengedtek, a szülők meg csak sejthették, hogy merre vagyunk... Viszont az előírás volt, hogy a lámpagyújtáskor indulás haza... Nálunk tartottuk a legjobb osztálybulikat, és tényleg az egész osztály nálunk dorbézolt... (Nem véletlenül szervezem most is én az osztálytalálkozókat.) Két tavunk van az OMSZKI-tó és a Lupa tó... Az OMSZKI-nál előfordulnak a betegek, akik januárban, mínusz 20 fokban is kint nudiznak... A Lupánál mindig szerettünk lenni,de mivel sok vízbefulladásos esetet láttunk a magam részéről mindig beszélek a vízhez,(szerintem nem csak én) pedig egész jól úszom... Híresen féltem az oltástól, úgyhogy minden osztálytalálkozón előkerül, hogy ki az, aki nem kergetett engem az iskola udvaron, amikor megtudtam, hogy oltás lesz... (Köszi Zsolti, tudom... :D :D :D) Mindenki ismeri a Mócit, a rettegett földrajz tanárt, de tőle megtanultuk, hogy Kamcsatka nem egyenlő a Vasmacskával. Ma is él jól van és már a nagyanyáinkat is terrorizálta. :D Akinél, ha sikerült elérned, hogy hármast kapjál akkor ma földrajz tanár vagy. De már kettessel, később 5-ösre érettségiztél, úgy, hogy négy évig elő sem kellett venned a földrajz könyvet. István-telepen áll egy Szent István szobor, a templomkertben, ami némileg vékonydongájúra sikeredett, de mi büszkék vagyunk rá, mert amikor visszakaphatta a Szent István-telep a nevét, a szüleink dobták össze a szobor árát. István-telepen van a cseresznyés, mivel anno a szülők építették fel az egész várost, így kötelező érvényű volt, minden ház elé egy cseresznyefát ültetni, ezek a fák ma is meg vannak és virágzáskor gyönyörűek. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, melyik kedvenc fám, és gondolkodás nélkül rávágtam, hogy a cseresznye... Azt mondta, valami szépet fogok mondani, mint akác vagy fűz, de én azt mondtam, hogy a cseresznyefa is szép. Igazából mindenki jóban van mindenkivel és az egész város kalákában épült... A polgármester a szomszédunk, és bármikor becsöngethetünk hozzá, ha elakadtunk a bürokrácia rendszerében, biztos, hogy segíteni fog. Faluház, az nálunk még mindig FALUHÁZ, igaz város vagyunk vaze, de ez senkit nem érdekel. :D :D :D A Kis-kevély a mi hegyünk, imádtunk oda kirándulni mindig, és ott található Eger vár mása... Az Angyalbőrben egy pár részét ott forgatták. A gyerekorvosok még mindig ugyanazok, de mi töretlenül bízunk bennük, mert a mi életünket nem egyszer megmentették... Ha Budakalászra sodor a szél, ma is azt mondom, hogy hazamegyek, mert valahol mindig az otthonom marad... Sok minden kimaradt, de hátha ettől kedvet kaptatok, hogy szétnézzetek nálunk... :) Budakalász, mi ilyennek szeretünk.