Akkor rövid beszámoló az évfolyam találkozómról...

Napokig a mámorában éltem... Bár elég kevesen jöttek el az évfolyamunkból, (az is befolyásolta a dolgot, hogy szombat munkanap volt és sokan már nem élünk otthon) Szóval, nagyon jól sikerült... Döbbenetemre voltak, akik nekem köszönték meg a szervezést, és hiába próbáltam kimenteni magam, hogy hát nekem ebben igazából kevés részem volt, azt mondták, Ők nem így tudják... Úgyhogy nem tudom, miképpen kerültem megint a középpontba... Volt filmvetítés is, ahol megnézhettük magunkat elsősként, majd ballagóként is... Ott volt az a "plátói" szerelmem, aki már az óvodában is a "szerelmem" volt... Egy pár éve már mindig kimondom, amit gondolok, úgyhogy amikor odaültem a közelébe, mert odaültem, akkor felhoztam neki, hogy egyébként tartozik nekem egy leánykéréssel... 37 éve..., mert az oviban azt mondta "Te leszel a feleségem" Nem tettem hozzá, hogy emlékszem a jelenetre, ordította nekem az udvaron... Nagy nevetés az osztálytársai körében, de ő mondta, "hogy én voltam az egyedüli nő, akinek valaha ilyet mondott..." Aztán még kicsit beszélgettünk az ovis élményeinkről, összenéztünk...sokszor. Kerestük egymás tekintetét egész este a teremben... Jó érzés volt tudni, hogy ott van a közelemben és vigyázva figyel... Később a bárpultnál futottam vele össze, ahol simogatta a hajam és megemlítette, hogy régen nem volt ennyire göndör... (Hogy emlékszik rám)Amikor csak tudtunk, meg nyilván a nyilvánosság engedte megsimogattuk, megöleltük egymást... Kettesben nem tudtunk maradni, pedig tudtunk volna egymással beszélgetni, de úgy látszik a sors mást tartogat most nekem... Vagy ki tudja, jelenleg várakozó álláspontban vagyok.... Kérdeztem tőle, "megismertél?" Azt mondta, "persze, ugyanaz az arc, ugyanaz a mimika, nem változtál" Olyan helyes még mindig, Ő sem változott... Amikor mentünk ki az osztálytársaimmal az udvarra, akkor ijedten kérdezte, "hogy már megyek is?" Hihetetlen, hogy milyen hatással van mindig rám. Pont úgy öltözött fel, ahogy szeretem, ha egy férfi felöltözik egy helyre, ahol kell az elegancia, de mégis lezser... Ing volt rajta, kicsit kigombolva, láttam a mellkasát... Megdobogtatta a szívem... Az A-sok osztályfőnöke, mindannyiunknak oroszt tanított, úgyhogy kaptunk tőle feladatsort... Persze nem tudtuk elolvasni.. :D Azért alig ismertem föl a Kati nénit, mert mikor tanított, nem tűnt ennyire kicsinek... Sőt, volt olyan osztálytársam, akinek én magyaráztam el, hogy ki is Ő. Aztán megbeszéltük, hogy nekünk milyen sok osztályfőnökünk volt... Így megemlítettem a Nóra nénit... Az egyik osztálytársam kijavított, "Nóra nénink nem volt". "Dehogynem-mondtam,-a Púderdoboz." "Ja tényleg, Púderdobozunk volt, Nóra nénink nem. " A C-sek persze klikkesedtek, mint nyolc évig mindig. :D De én közéjük vegyültem... Már csak a "plátói szerelmem" miatt is... Éjjel még hazafuvaroztuk azokat a férfiakat, akik ittak, utána éjszaka bolyongtam Veresre... Szokásom szerint megint eltévedtem. Ezúttal Szadánál mentem le az autópályáról, de nem találtam meg az utat Veres felé, így Mogyoród-Fót irányába tettem egy kerülőt... Basszus ez a GPS kicsinál engem... De végül is a szombat este nagyon jól sikerült...