2016. október 23., vasárnap
Segít haragudni...
Most hallottam ezt a kifejezést, és mellé egy történetet az egyik tanítványomtól...
Maga a történet annyira szép, hogy elmesélem nektek is...
A történet főszereplője a tanítványom és a párja, aki azóta elment már...
Szóval a férfi egy 30 éves házasságban élt együtt valakivel egy Dunántúli faluban, akivel a házasságuk látszatra, kívülállóként működő, normális kapcsolat volt... (Szülők által támogatott párkapcsolat volt)
Belül persze nem volt tökéletes, de ez kifelé nem mutatkozott...
A férfi vett magának egy kötelet, hogy majd kimegy az erdőbe és felakasztja magát, de bár nem volt vallásos, arra kérte Istent vagy valakit, hogy addig ne engedje meghalni, amíg meg nem tapasztalja a teljes boldogságot.
És akkor találkozott a tanítványommal...
És 12 évet éltek boldogságban, szerelemben úgy együtt, hogy a tanítványom királylányként érezte magát a 12 év alatt.
A férfi a tenyerén hordozta, nagyon-nagyon szerette...
A faluban, ahová mindketten tartoztak persze sokan elfordultak tőlük. Mert ugye a feleség azt mondta, hogy "ez a nő tette tönkre a házasságukat, stb."
Sosem látta be, hogy egy házasság, ha tökéletesen működik és tényleg annyira szerették volna egymást, akkor gondolatban sem jött volna be a harmadik...
Ma a férfi már nem él, a tanítványom pedig még ma is őrzi az emlékét mindannak a csodának, amit 12 év alatt átélhettek megélhettek.
Visszaköltözött abba a kis faluba, ahol egymásra találtak és még most is van, aki megszólja, hogy annak idején elcsábította a férfit...
Erre mondta a másik tanítványom, hogy ezek az emberek, akik megszólják, segítenek haragudni...
Én pedig azt mondom, húzd ki magad, mosolyogj és menj tovább..., ugyanis ezek mind irigységből fakadó rosszindulatú megjegyzések.
Volt 12 nagyon jó évetek, ami mellett minden más, még a férfi 30 év házassága is eltörpült...
Ez a 12 év megért mindent... Minden áldozatot, mindent. Mert valakinek egy év sem jut, sőt emberek élik le az életüket középszerű kapcsolatban, miközben amellett, aki igazán számít, elmennek...
Volt, nemrég egy cikk, megosztottam...
Abban volt benne, hogy "integetünk a kifutó hajónak"
Nos igen, pedig azon a hajón rajta kellene lennünk....
Úgyhogy a tegnapi napra visszatérve... Ne segítsetek haragudni, mert én sem haragszom... Hagyom Őt integetni annak a hajónak, amin én rajta vagyok....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése